Ideje lenne a nagy filmes díjátadóktól végre megszabadulni - Devecsai János írása

MAG2021. ápr. 29.Devecsai János

A nagy amerikai díjátadó gálák olyanok, mint az európai királyi családok. Egy régi kor mementói, amelyek elfelejtettek kihalni. Ám így is, ahogy telik az idő, egyre egyértelműbb, hogy elvesztették minden jelentőségüket.

Az Oscar-átadó már csak árnyéka a régi önmagának. Pár napja, ahogy számítani lehetett rá a 2021-es gála rekord alacsony nézettségi számokat produkált. Épp úgy, ahogy másfél hónapja a Golden Globe is.

Mindezt csak és kizárólag a pandémiával és az elmaradt mozibemutatókkal nem lehet kimagyarázni.

A gálákat körbelengő érdektelenség már a járvány előtt kialakult. Elég sokat elárul, hogy tavaly még a COVID előtt az Oscar 20 millióval kevesebb - vagyis majdnem feleannyi - embert tudott leültetni a TV készülékek elé, mint hat évvel korábban. 

A ceremóniáknak aligha segít, hogy nem csak roppant hosszúak, de ráadásul rém unalmasak is.

Miután túlvagyunk a nagy bevonuláson, az idő jó része azzal megy el, hogy különféle technikai díjakat osztogatnak olyan embereknek, akikről kizárt, hogy valaha is hallottunk, ha csak nem vagyunk feketeöves filmguruk.

Frances McDormand amerikai színésznő a legjobb filmnek járó elismeréssel (b) és a kínai származású amerikai Chloe Zhao a legjobb rendezőnek járó díjjal a 93. alkalommal megrendezett Oscar-díjátadó gálán. McDormand és Chloe Zhao A nomádok földje (Nomadland) című filmért részesült az elismerésben. Az alkotás kapta a legjobb filmnek járó Oscar-díjat is. A gálát a koronavírus-járvány miatt a hagyományokkal szakítva két Los Angeles-i helyszínen, a Dolby Színházban és a Union Station pályaudvaron rendezték meg az Oscar-jelöltek részvételével, közönség nélkül. MTI/EPA/Pool/Chris Pizzello

Az élményt tovább rombolják a köszönő-beszédekkel, amelyek között néha akad egy-két igazán jó, emlékezetes darab is, de sajnos ezek csak cseppek a tengerben. Nagyrészt vagy egy névsorolást kapunk a díjazottól, aki szeretné elmondani, hogy ki mindenkinek hálás a szoborért, vagy a beszéd valami épületes politikai állásfoglalásba torkollik.

Ugyanis néhány sztár valami féleértés okán azt hiszi, hogy az átlagember másra se vágyik két gazdasági válság között, minthogy dúsgazdag milliomosok kiokítsák, hogy mit kell gondolni a világ nagy kérdéseiről.

A félreértések elkerülése végett érdemes tisztázni: az Oscar már az alapítása idején se a filmek szeretetéről szólt. Az aranyszobrokat a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia osztogatja. Egy szervezet, amely papíron azért alakult meg 1927-ben, hogy előremozdítsa a filmművészetet. De a gyakorlat már kicsit másként festett. Az egyik alapító Louis B. Mayer, aki az egyik hollywoodi stúdió az MGM létrehozásánál is bábáskodott egyszer azt mondta:

Arra jöttem rá, hogy a filmeseket akkor tudom a legjobban kezelni, ha különféle kitüntetéseket adok nekik. [..] Ha kapnak tőlem kupákat és díjakat egymást ölik majd, hogy azt csinálhassák, amit én szeretnék. Ezért lett létrehozva az Oscar-díj.

A gálák eleinte nem is a külvilágnak szóltak. A média alig tudosított róluk. De 1953-ban, amikor az Oscar történetében először a TV is beszámolt a díjátadóról minden megváltozott. Az emberek egészen mesés, egyedi élményben részesültek: egy rakás filmes csillagot láthattak a saját közegükben.

A gálákat sokáig ez a varázs tartotta életben. Amely viszont mára szépen apránként kihalt a közvetítésekből.

Napjainkban nem kell nagy színpompás átadókra várni ahhoz, hogy hollywoodi csillagokat lássunk. Bárki nyomon követheti a sztárokat, aki tudja, hogy miként kell megnyitni az Instagramot vagy a Twittert. Az Oscar egyediségét az is lerombolta, hogy az évek során számos más átadó is indult, amelyek miatt az év eleje egy hosszú díjszezonná vált.

Az Oscar és az összes többi filmes gálának egy igazi értéke volt: hogy időről időre reflektorfénybe helyeztek olyan mozis gyöngyszemeket, amelyekről egyébként aligha hallott volna a nagyvilág. Kétségtelen, hogy a Saul fia Oscar sikere nagyon jót tett például a magyar filmipar ismertségének.

Ám, ahogy elveszti a jelentőségét és egyre kevésbé tudja a gála megfogni a széles tömegeket, ez az előny is el fog veszni.

Az Oscart pedig már csak azért is nehéz megsiratni, mert az egész valahol mindig is egy humbug volt. Nyílt titok, hogy rengeteg Akadémia tag úgy adja le a szavazatát a jelöltekre, hogy meg se nézi az egymás ellen versenyző produkciókat. A győzelemhez pedig nem elég egy jó filmet készíteni. Aki tényleg haza akarja vinni a szobrocskát annak külön kampányba kell fognia. A lobbisták és a hirdetések pénzelése pedig nem olcsó mulatság.

Volt olyan Oscar-kampány, amelynek a büdzséje a 10 millió dollárt is elérte.

Az Oscar a lassú haldoklást valahol megérdemli. A jelenlegi formában már nincs szükség rá. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gálák már teljesen menthetetlenek. Például segíthetne, ha akadnának olyan nagy filmes bejelentések, amelyeket kifejezetten az Oscar gálára időzítenek. Esetleg lehetnének előzetesek, amelyeket itt láthatnánk először.

Meg lehetne erősíteni az átadó show jellegét is, például olyan fellépésekkel, amelyeknél láthatnánk a nagynevű színészeket játszani.

A filmrajongókat így biztos jobban foglalkoztatná az Oscar.