Miért csökken a gyermekvállalási kedv?

Minél több időt tud valaki a reálgazdaságban munkával tölteni, annál több jövedelemre tehet szert. A gazdagabb társadalmi csoportok fogyasztói kosara a luxus fogyasztás irányában erősebb, ami visszahat a termelési szerkezetre és középtávon átrendezi a gazdaságot.

Mivel a gyermektelen generációk aránya folyamatosan nő a társadalomban, a családbarát intézkedések elfogadottsága várhatóan csökkenni fog.

Mivel a gazdasági növekedéshez fogyasztás bővülésre van szükség, a gazdasági értéklánc gyökeres újragondolására van szükség. 

A népességfogyást akár egy társadalmi betegség tünetnek is tekinthetjük, amely szemben áll az „Isteni paranccsal”. A fogyatkozás társadalmi méretű önfeladás. Lakmusz, radar, érzékeny műszerfal. Több, egymást követő nemzedék válasza az életfeltételek beszűkülésére. Az ok-okozati összefüggések feltárásához sok évtizedes, történelmi folyamatok megértésére van szükség, amely több tudományterületet fog át.

A közvélemény, az értékrendszer, a kultúra és a termékenységi magatartás változása mögött - nem mindig felismert – komplex hatalmi rendszerek, pénzügyi-gazdasági érdekviszonyok is állhatnak.

Mivel egy százéves folyamatról van szó, célszerűnek tűnik megvizsgálni, hogy a tömegkommunikációban és a társadalompolitikában észlelhető üzenetek mellett/mögött milyen érdekek húzódhatnak meg, amelyek időnként egymásba fonódva a társadalom mozgásterét, perspektívait behatárolják.

Bár ma már Magyarországon egyre inkább a gyermekszületések számának növelése kerül a közpolitika fókuszába, a lassan kibontakozó demográfiai krízist egyelőre még nem tekinthetjük sem elkerülhetőnek, sem megoldottnak.

A masszívan életellenes társadalmi folyamatok feltárásához indokolt lehet ezért rápillantani, hogy vannak-e olyan, tényezők, amelyek a születésszám csökkentésében érdekeltek. Ebben a rövid áttekintésben szemügyre veszünk néhány közszájon forgó, divatos megközelítést, és összefoglaljuk a megoldások irányába ható kezdeményezések mozzanatait.  

Száz éves a feminista mozgalom

A népességcsökkenés folyamata számos ipari országban a XX. elején kezdődött.

A folyamat kibontakozása a század feminista mozgalmaival egyidejűleg történt, úgy a nyugati országokban, mint a Szovjetunióban. A két társadalmi rendszerben a folyamat kissé eltérően zajlott le. „A szocialista modell nem hagyott választási lehetőséget, erővel belekényszerítette a nőket a munka világába.” A nyugati országokban ez a folyamat lassabban zajlott le, és a mai napig tart (Schmidt, 2021).

A nők számára az anyaságot a konyha, a fakanál rabságának kezdték beállítani. Alexandra Kollontaj azt hirdette, hogy „a gyár kiszabadít a konyha rabságából”. A családok megszüntetésének gondolata a Kommunista Kiáltványban merül föl először, „mert teljesen kifejlett alakban ez a család csak a burzsoázia számára létezik” – ami egyszerre jelenti a proletár kényszerű családtalanságát és a nyilvános prostitúciót (Marx-Engels, 1948). Megkönnyítették a válást, az abortuszt.

Az állam egyre inkább átvállalta a családi feladatokat.

Megkezdték a bölcsődék, óvodák, gyermekotthonok építését, az ingyenes iskolai étkeztetés megszervezését, az ingyenes tankönyvek, ruhasegélyek kiosztását (Uo.).

Ezt a programot, a II. Világháború után a volt szocialista országokban is végrehajtották. A „felszabadítási” ideológia köntösében eladott program jól illeszkedett a társadalomátalakítási folyamatokhoz, amelyben a család akadályozó tényezőnek bizonyult.

Nem nehéz az ideológia mögött felfedezni a gazdasági érdekeket. A Szovjetunió tervgazdaságának – ahogy később a volt szocialista országoknak is - a túléléshez minden munkáskézre szüksége volt. A nők is dupla műszakba kényszerültek, akik „felszabadításukat” sok esetben többletfeladatként, emberfeletti teljesítményre kényszerítésként élték meg”.

A rendkívül ügyes marketing csomagolás ellenére a mozgalom mai megjelenési formái is híven tükrözik a pénzvilág érdekeinek fátylát. A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete így fogalmazza meg célját: „A nőkben rejlő potenciál nagy része az EU egész területén nincs kiaknázva a nemek közötti nagy mértékű egyenlőtlenségek miatt.” (EIGE,2018) 

„A nőkre nehezedő többes terhelés egyik következménye, hogy megváltozott a gyermekvállalással kapcsolatos felfogás. Az újabb, már egyenjogúsított nemzedékek kezdtek a gyermekre a fogyasztást korlátozó tényezőként tekinteni.

A szovjet modell a család helyett a gyári munkát, amerikai pedig a fogyasztást tette követendő ideállá.

A média és a gazdasági kényszerek által meghatározott környezetben egyre elfogadottabbá vált, hogy – korábban a gyermek – ma már a párkapcsolat, a család is - nem áldás, hanem teher, ami akadályozza a „személyiség kibontakozását”, a fogyasztást, a jövedelem felélését.

A szerző a Gyermek és Családbarát Magyarországért Alkotó Műhely vezetője