Nem a román gazdaság diadala, hanem a magyar gazdasági újságírás veresége

Románia élre tör?

Még egy ilyen győzelem és végképp elveszünk!

– mondta I. Pürrhosz épeiroszi király, amikor a rómaiak ellen folytatott hadjáratai során komoly, pótolhatatlan veszteségeket szenvedett serege. A statisztikákat ismerők erős párhuzamokat láthatnak ezen mondás és Románia heti rendszerességgel érkező sikerjelentései között. De haladjunk sorban.

Pár napja írta meg a Portfolio, hogy immár hivatalos, a románok már jobban élnek a magyaroknál. A cikk szemléletes grafikonokkal is megmutatja, hogyan ugrottak elénk délkeleti szomszédaink, és keresnek már nagyjából ezer euróval többet nálunk éves szinten vásárlóerő-paritáson (PPS, azaz a helyi árakkal korrigált értéken számolva).

Most akkor mi mennyi?

A cikket nagyon figyelmesen elolvasók számára derülhetett csak ki, hogy a grafikonok – és így a román győzelmi jelentés – nem fedik le a teljes lakosságot. Aki az eredeti Eurostat adatokat is megnézte, az láthatta például, hogy a két gyermeket nevelő, átlagbér kétharmadát kereső munkavállalók esetében a magyar nettó bérek jobbak, és több kategóriában is csupán minimális különbség van a két ország fizetése között, messze nem akkora, mint egy-egy véletlenül kiválasztott csoport esetén.

Tegyük hozzá, hogy ha nem korrigálunk a sok esetben csalóka vásárlóerő-paritással (dicséretére legyen mondva, hogy a Portfolio cikk is ír az ezen módszerrel kapcsolatos problémákról), azaz simán euróban számoljuk a fizetések értékét, akkor a romániai munkavállalók még mindig átlagosan hatodával-kilencedével kevesebbet visznek haza, mint a magyarok.

Ugrik a román puma

De térjünk vissza a Portfolio cikkben is szereplő PPS értékekre. Ahol a látványos grafikonok ellenére sem tűnt fel a cikk írójának, hogy a kárpáti gímszarvas (a pannon puma távoli, román rokona) egyetlen év alatt 27 százalékkal tudta növelni az átlagfizetés felét kereső egyedülállók fizetésének értékét. De szinte minden más kategóriában hasonló mértékű bérnövekedést láthatunk.

Hogy ez a növekedés mennyire brutálisan nagy – és így mennyire gyanús –, azt mi sem mutathatja jobban, hogy Bezzegrománia korábban meg sem közelítette a 27 százalékot. A XXI. század legjobb évében, 2016-ban kevesebb, mint fele ennyit, 12 százalékot bővült a jövedelmek vásárlóértéke. Átlagosan pedig mindössze 6 százalékot tud délkeleti szomszédunk felmutatni.

Doppingolt arany és észre nem vett ezüst

De nem csak romániai viszonylatban hihetetlenül magas a 27 százalék. Az Eurostat adatai szerint a második legnagyobb növekedés mértéke is csupán nagyjából fele ennek, 14 százalék. És vajon melyik ország tudta ezt a szintet hozni? A Portfolio cikkében lesajnált és eltemetett Magyaroroszág.

Álljunk meg itt egy bekezdés erejéig. A gazdasági szaklap azt is írhatta volna, hogy a (megkérdőjelezhető hitelességű) 27 százalékos román növekedési ráta után a magyarok emelték legnagyobb mértékben a bérek vásárlóértékét, ám ehelyett az a cikkének a címe, hogy „Hivatalos, a románok már jobban élnek a magyaroknál”? No comment.

Sokan lemaradtak a román expresszről

De higgyük most el, hogy a román mutató valóban ennyit emelkedett 2023-ban. Még ebben az esetben sem jelenthető ki, hogy jobban élnének délkeleti szomszédaink, mint mi. Az átlagfizetés mint mutató ugyanis csak azoknak érdekes, akiknek van munkájuk. És a románok sokkal kisebb arányban mondhatják ezt el magukról, mint a magyarok. Az Eurostat 2023-as adatai szerint szomszédunkban 67 százalékos a foglalkoztatási ráta, míg nálunk 81 százalékon állt (1. ábra).

1. ábra: Foglalkoztatási ráta a két országban.

Akikről nem szól az átlag

Azaz még ha helyesek is a számok, akkor is hiába keresnek egy picivel többet a romániai munkavállalók, ha sokkal kevesebben vannak arányosan, mint a magyarok. A 2. ábra azt mutatja, hogy hogyan néz ki a munkaképes korú lakosság átlagos bevétele Romániában és Magyarországon.

2. ábra: A munkaképes korú lakosság bevétele Romániában és Magyarországon.

Az X tengelyen a munkaképes korúak megoszlása található, míg az Y tengelyen a foglalkoztatottak éves átlagos nettó jövedelme vásárlóerő-paritáson. Bár a piros grafikon picit magasabb (az Eurostat szerint az egyedülálló, átlagbért kereső román lakos éves szinten 18.800 egységet keres), mint a narancssárga (ugyanez az érték itthon 17.947 egység), a magyar diagramm sokkal szélesebb (a 81 százalékos magyar foglalkoztatási arány áll szemben a 67 százalékos románnal).

Mit látnak mindebből a családok?

Ahogyan általános iskolás tanulmányainkból emlékezhetünk, egy téglalap területe a két oldal szorzata. A fenti ábránál ennek a szorzatnak fontos közgazdasági jelentősége is van. Ez mutatja meg ugyanis az egy munkaképes korú állampolgárra eső átlagos bevétel nagyságát. Míg nálunk ez az érték 14.537 egység, addig Bezzegrománia esetében csupán 12.596 egység. Azaz a Portfolio által lesajnált magyar családok bevétele vásárlóerő-paritáson is 15 százalékkal magasabb, mint a rakétaként szárnyaló romániai családoké.

Ez persze nem meglepő eredmény a fentiek után. Hiszen hiába jók elméletben a román bérek, ha az ország lakosságának harmada csak reménykedhet abban, hogy munkája lesz. Ezzel szemben nálunk a munkaképes korúaknak kevesebb mint ötöde nem dolgozik csak – jelentős részük esetében ez saját döntésük volt.

Akikért nem szól a harang sem

Aki kicsit is ért a közgazdasághoz, annak a fenti ábra mást is elmond. Egy gazdaságban a legkönnyebben a nyelveket beszélő, jól képzett, magas hozzáadott értéket termelő munkavállalók tudnak a legkönnyebben elhelyezkedni. Azaz az a 21 százalék, amennyivel a magyar foglalkoztatási ráta magasabb, mint a román, az egészen biztosan nem agysebész professzorokat és atomfizikusokat tömörít magába, hanem alacsony képzettségű és keresetű embereket.

Azaz egészen más átlagbérek vannak a 2. ábra magyar grafikonjának abban a részében, mely átfedésben van a románnal, mint abban a részében, ami nincs átfedésben. Az elsőben a jobban képzettek magasabb bért keresnek, a másodikban az alacsonyabban képzettek kevesebbet.

Almát az almához

Ha ki szeretnénk számolni, hogy mennyi lehet a magyar munkavállalók felső 80 százalékának (nagyjából ők adják ki a román foglalkoztatottsági adatot) a jövedelme vásárlóerő-paritáson, akkor a KSH jövedelmi tizedekre lebontott bérstatisztikája lehet a segítségünkre. Ez alapján Magyarországon a munkavállalók felső 80 százaléka körülbelül 17 százalékkal keres többet, mint az átlagfizetés. Az alsó 20 százaléknál pedig (ők azok, akik Magyarországon el tudnak helyezkedni, Romániában azonban nem) 53 százalékos diszkontot kell alkalmazni az átlagfizetéshez képest.

Korrigáljunk ezzel a két százalékkal annak az érdekében, hogy valóban össze lehessen vetni a kereseteket. A 3. ábra bal oldali két oszlopa azt mutatja, hogy vásárlóerő-paritáson számítva mennyit visz haza a két állam lakóinak azon 67 százaléka, melynek mindkét országban el tudnak helyezkedni. A jobb oldali két oszlop pedig azoknak a jövedelmét mutatja, akiknek itthon van munkahelyük, de Romániában nem lenne.

3. ábra: A munkaképes korúak becsült jövedelme.

A grafikon megdöbbentő cáfolata a Portolio román győzelmi jelentésének. Egyértelműen megmutatja, hogy még akkor is, ha a nagyon furcsa és papíron hatalmas növekedést mutató romániai számok igazak is, ezek csupán azért ilyen jók, mert délkeleti szomszédunkban tömegek számára álom csak a munka lehetősége. Az alacsonyabb képzettségűek nálunk is rosszabban keresnek, mint az egyetemi diplomások, ám még így is jóval szerencsésebbek, mint Romániában élő szaktársaik. Ahogyan a mi diplomásaink is jobban élnek, mint az ottani egyetemet végzettek.

Így lehet Románia az átlagbér világbajnoka

A fentiekből az is látszik, hogy hogyan tudna Románia világelső lenni a jövedelmi rangsorokban. Ha jövőre jobb szeretne lenni, mint az európai jövedelmi listákat jelenleg toronymagasan vezető Svájc (ahol euróban számolva másfélszer annyit keresnek, mint a második helyen álló Izlandon, és közel nyolcszor annyit, mint Romániában), akkor elég annyit tennie, hogy mindenkit kirúgnak az állásából, kivéve Daniel Dinest. A román milliárdos vagyona ugyanis 1,1 milliárd dollárral nőtt egy év alatt. Ha csak ő dolgozna délkeleti szomszédunkban, akkor a román átlagbér nagyjából tízezerszer akkora lenne, mint a svájci.

Remélem, ez a példa mindenki számára világossá teszi, hogy miért nincsen értelme a magyarnál jóval alacsonyabb foglalkoztatási rátával rendelkező Románia átlagos fizetését összevetni a mienkével.

A szerző az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, a Budapesti Corvinus Egyetem docense.