Összeomlott a régi politikai struktúra, a vártnál bizonytalanabb Macron újraválasztása

Az április 10-én megtartott francia elnökválasztások első fordulójában az öt évvel korábbihoz hasonlóan ismét Emmanuel Macron és Marine Le Pen szerezte meg a legtöbb szavazatot. Érdemes aláhúzni, hogy a koronavírus járvány, a francia uniós elnökség, és nem utolsósorban az ukrán-orosz háború árnyékában zajló, a szokásosnál sokkal kevésbé aktív kampányidőszak utánpont az a két jelölt győzedelmeskedett, akik más-más indokkal próbálták a voksolást megelőző politikai összecsapásokat elkerülni, és az aspiránsok között bizony fokig diszkrétnek maradni.

Macron elnök például csak egyetlen nagygyűlést tartott, nem ült le vitázni kihívóival, és mint jelölt alig szervezett vidéki utat az első forduló előtt.

Nagy ellentmondásban van az eredmény azzal is, hogy a felmérések azt jelezték, hogy a lakosság leginkább a 2017-es forgatókönyv megismétlését kívánta elkerülni.

A voksolás közzétett adatai alapján megállapítható, hogy a választási listákra feliratkozó 48 millió francia állampolgárból 9,7 millió adta le szavazatát a jelenlegi elnökre, míg 8,1 millió fő a Nemzeti Tömörülés elnökét támogatta. A két jelölt 2017-ben elért eredményéhez képest Macron 1,2 millióval, Marine Le Pen félmillióval több voksot kapott. Elemzők többsége szerint a jelenlegi államfő mellett leadott szavazatok egy része inkább választási taktika eredménye, és nem kifejezetten a jelölt programjának, vagy személyének szóló egyértelmű támogatás.

A közvéleménykutatások már az első forduló előtt hetekben egyre inkább azt mutatták, hogy miközben Macron elnök népszerűsége csökkent, Marine Le Pené és Jean-Luc Mélenchoné is dinamikusan nőtt. Ez a jelenség megijesztette a francia bal- és jobboldali centrista szavazókat és inkább „a jobbik rosszra”, a jelenlegi elnökre adták szavazatukat.

Lázadó Franciaország?

Az ismét induló francia államfő győzelme az első fordulóban egyáltalán nem azt jelenti, hogy a lakosság jelentős része támogatná az általa képviselt politikát. Ezt az a tény is aláhúzza, hogy Jean-Luc Mélenchon a radikális baloldali a Lázadó Franciaország vezetője került a harmadik helyre 21,95 százalékkal. Az Ötödik Köztársaságot eltörölni kívánó, szociális kérdésekre nagy hangsúlyt helyező szélsőséges irányzat összesen félmillió szavazattal kevesebbet kapott, mint Marine Le Pen, majdnem elérve a bejutást a második fordulóba.

Érdekes jelenség, hogy mind Mélenchonra, mind pedig a Nemzeti Tömörülés jelöltjére leadott szavazatokat – a felmérések szerint – elsősorban a vásárlóerő, a franciák anyagi helyzetének javítására tett ígéretek motiválták.

A szavazók jórésze a megélhetését és életszínvonalának megőrzését tartotta szem előtt, és a korábbi évekhez képest kisebb mértékben kapott szerepet az a tényező, hogy egy-egy jelölt mennyire radikális, mennyire szélsőséges irányzatot képvisel.

Nagyon sokan vélik úgy, hogy gyökeres változásokra van szükség a jelenlegi rendszerben, és a politikai elit nem képes megoldásokat találni Franciaország bajaira. Ez az egyik meghatározó oka, hogy az Ötödik Köztársaság idején először került sor arra, hogy összeadva több mint 50 százalékot kaptak a radikálisok, vagy szélsőségesnek ítélt jobb és baloldali jelöltek. Az elmúlt 15 évben megkétszereződött a radikális pártok támogatottsága. Ez a tény mindenképpen óvatosságra inti Macron elnököt, aki egyébként április 10-én az első fordulós győzelmét ünneplők körében elmondott rövid beszédében hangsúlyozta, hogy semmi nincs lejátszva, Marine Le Pennel szemben komoly küzdelemre kell készülni.

Az a tény, hogy a 12 jelöltből öt (Jean-Luc Mélenchon, Valérie Pécresse, Yannick Jadot, Fabien Roussel, Anne Hidalgo) arra hívott fel, hogy meg kell állítani a Nemzeti Tömörülés jelöltjét jól mutatja, hogy a különböző politikai körökben továbbra is jelentős veszélynek tekintik a Nemzeti Tömörülés jelöltjének győzelmi esélyét, még akkor is, ha Eric Zemmour és Nicolas Dupont-Aginan Marine Le Penre való szavazásra buzdított.

Természetesen a szavazók nem biztos, hogy követik a jelöltek felhívását. Egyes esetben ez annál is inkább lehetetlen, mert a párton belül is látványosan megoszlanak a vélemények. Ez látszik az egykor Sarkozy vezette Republikánus Pártban is.

Eric Ciotti, aki a 2021 decemberében tartott előválasztásokon második helyre jutott jelölt, például kijelentette, hogy Marine Le Penre fog szavazni, miközben a párt jelöltje Valérie Pécresse, illetve a párt elnöke Christian Jacob is Macron támogatását kérte.

Megdőlt az eddigi kétpólusú politika

Az április 24-én esedékes második fordulóban nagy kérdés lesz a részvételi arány is. 1965-től az elnökválasztásokon a második fordulóban egy-két kivételtől eltekintve nagyobb volt a részvételi arány, mint az első fordulóban. 2017-ben hosszú évtizedek után először ez a tendencia megszakadt.

A közvéleménykutatások szerint az alacsonyabb részvétel Macron elnöknek kedvezhet, míg a magasabb részvétel Marine Le Pennek.

Az első fordulóban 12 millióan nem szavaztak, azaz a választásra jogosultak 26,31 százaléka. Ehhez még hozzá kell számolni a közel 700 ezer érvénytelen szavazatot is, ami további 2 százaléklal csökkenti a szavazati számot.

Különösen a fiatalok körében nagy a távolmaradás. 2022-ben a 18-24 éves korosztály 42 százaléka nem voksolt. Ezek a számok 2017-hez képest növekedést mutatnak.

Ha ez a távolmaradási tendencia megmarad, akkor elképzelhető, hogy kevesebben járulnak majd az urnákhoz a második fordulóban, mint az elsőben. A kiélezett verseny viszont lehet, hogy pontosan az ellenkező tendenciát fogja erősíteni, tehát nagyobb lesz a mozgósítás.

Miközben éles küzdelem és rendkívül felpörgetett kampány várható a második forduló előtt az április 10-i választási eredmények, a fentieken kívül, számos megállapítás tesznek lehetővé.

Mindenekelőtt jól látszik, hogy Macron elnöknek a klasszikus pártok kiszorítására tett kísérlete 2022-re végérvényesen sikerült. A közel 60 évig domináns két nagy politikai formáció teljesen kimúlni látszik.

A szocialista párt 2017-ben vesztette el korábbi politikai szerepkörét, amikor Benoit Hamon csak 6,3 százalékot szerzett. Ebből a vereségből azóta sem tudott talpra állni ez a politikai formáció. 2022-ben még kisebb támogatást kapott, csupán a szavazatok 1,75 százalékát.

Az április 10-én megtartott első fordulóban jelentős meglepetés érte a népszerű, Nicolas Sarkozyhoz köthető, Republikánus Pártot, amikor jelöltje Valérie Pécresse csak a voksok 4,7 százalékát kapta. A 2017-ben még François Fillon vezetésével a szavazatok 20 százalékát megszerző politikai formáció öt évvel később a kampány költségek állam által történő megtérítéséhez szükséges 5 százalékot sem tudta teljesíteni.

A választási vereség 7 millió eurós adósságba sodorta pártot, és komoly kihívások elé is állítja a jövőben. Felmerül a kérdés, miként tud fennmaradni a politikai formáció, amelyet Macron szisztematikus jobbra tolódó politikájával diszkreditált, és jelentős a párton belüli megosztottság.

Meglepetések a választáson

Az a tény, hogy maga Nicolas Sarkozy nem állt ki Valerie Pécresse mögött, sőt láthatóan Emmanuel Macron-nal kereste a kapcsolatot tovább erősíti a politikai formáció eltűnését vagy legalábbi marginalizálódását, annak ellenére, hogy parlamenti, regionális és önkormányzati szinten továbbra is az egyik legerősebb párt.

Nagy kérdés, miként fognak szerepelni a Republikánusok a júniusi nemzetgyűlési választásokon, különösen, hogy nem csak Macron, hanem Eric Zemmour, illetve Marine Le Pen is megpróbálja leválasztani a párt szimpatizánsait.

A jobbközép párt mellett a francia zöldek is gyengén szerepeltek. Yannick Jadot-nak szintén nem sikerült elérni az 5 százalékos támogatottságot. 2017-ben a párt a szocialista párttal közös jelöltet támogatott, Benoit Hamon-t. Most, hogy külön indultak jobb eredményre számítottak, miután 2019-ben az európai parlamenti választásokon 13 százalékos támogatottságot szereztek, és a 2020-ban tartott önkormányzati választásokon is sikerült megerősíteniük pozíciójukat.

A csalódás mellett a párt kénytelen jelentős 6 millió eurós kampányköltséget előteremteni, miközben stratégiáját is újra kell gondolnia, ha nem akar jelentéktelen párttá zsugorodni a közeljövőben.

A nagy reményekkel induló és 2021-ben hivatalosan is a politikába berobbanó Erik Zemmour eredménye szintén alulmaradt a vártnál. A 10 százalék alatt teljesített, összesen a voksok 7 százakékát szerezte meg. Az újságíróból lett politikus támogatottsága különösen február végétől kezdett el jelentősen csökkenni, amikor többek között az orosz-ukrán válság kapcsán a menekültek Lengyelországban tartását hangsúlyozta, illetve oroszországi kapcsolatait kezdte firtatni a sajtó.

Zemmour-nak hiába sikerült maga mellé állítani Marine Le Pen pártjának több ismert befolyásos politikusát, sőt a politikusnő unokahúgát is, Marion Maréchal-t, aki öt éven át teljesen visszavonult és a közélettől távol tartotta magát, mégsem tudott jelentősebb támogatásra szert tenni.

Zemmour a Republikánusok pártjának romjain és Marine Le Pennel összefogva szeretné saját politikai formációja jövőjét biztosítani. A 2021-ben alapított Visszahódítás nevű pártja 100 ezer fős tagsággal már a júniusban nemzetgyűlési választásokra készül, és szeretne jelentősebb politikai erőt képviselni.

Nem csak Zemmour készül az elnökválasztásokat követő voksolásra, hanem Jean-Luc Mélenchon is. A Lázadó Franciaország elnökjelöltjét és pártját különösen is nagy csalódottsággal tölti el az a tény, hogy a kommunista pártot és jelöltjét Fabien Rousselt nem sikerült meggyőzni az összefogásra az első forduló előtt, mint 2017-ben.

A kommunisták jelöltje 2 százalékot kapott, pont annyit, amivel le tudták volna győzni közösen Marine Le Pent, és bejuthattak volna a második fordulóba. Mélenchon és pártja revánsot akar venni, és olyan helyzetre akarja kényszeríteni a jövendő államfőt, hogy ún. „cohabitation” jöjjön létre a nemzetgyűlési választások után. Vagyis a Lázadó Franciaország soraiból legyen kénytelen kijelölni az elnök a következő miniszterelnököt és a kormányt.

Ki milyen válaszokat ad a gazdasági problémákra?

A radikális baloldal vezetése ugyanis messze nem kívánja Macron uralmát, bára Marine Le Pen megszavazását is ellenezi. Mélenchon alapvetően abban bízik, hogy marad a jelenlegi államfő, akivel szemben egy erős megkerülhetetlen ellenzéket tud alkotni pártjával. Erősen bizonytalan ugyanakkor, hogy Macronnak sikerül-e elnyerni újabb öt év mandátumot.

2017-hez képest jelentősen megváltozott a helyzet, és az államfő már nem ismeretlen, öt éves hatalom megtépázta hírnevét és nagyon sokan ki is ábrándultak belőle.

A francia társadalomban meglévő törésvonalak tovább mélyültek. Marine Le Pennek sokkal nagyobbak a tartalékai, mint öt évvel ezelőtt, és az a tény, hogy szisztematikusan törekedett a korábbi hibái kiküszöbölésére szintén előnyösebb pozíciót eredményez a számára. Jóllehet a jelenlegi felmérések azt mutatják, hogy nagyon kis előnnyel várhatóan Macron elnök győzedelmeskedik április 24-én, teljes bizonyossággal senki sem meri ezt állítani. Nagyon sok fog múlni az elkövetkező napok kampányán.

Ennek mindkét jelölt tudatában van, és annak is, hogy a legfőbb kérdés ki tud a franciák számára legfontosabb területen az anyagi biztonság területén meggyőzőt ígérni, így már a voksolás másnapján elkezdődött egyfajta licit.

A nagy ígéretek finanszírozhatósága egyre kevésbe fontos szempont, pedig a hatalomra jutó elnöknek egyik kiemelkedő feladata lesz az igencsak megtépázott francia gazdasági és pénzügyek rendberakása.

Míg 2017-ben Macron győzelmét kevesen vitatták, 2022-ben teljes a bizonytalanság, bár hajszálnyi előny jelenlegi elnök mellett érzékelhető. Ez utóbbi elsősorban amiatt van, mert a „Le Pen” névvel szembeni még mindig elég erős az ellenérzés a lakosság többségében és sokan félnek az európai és nemzetközi várhatóan erősen negatív reakcióktól és azok következményeitől is.

A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója.