Sereghajtókból az élbolyba

A szerzők, Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa, Nagy Kristóf és Varga Mátyás Zsolt a Mandiner újságírói szerint a XXI. század második évtizedében hazánkban soha nem látott mértékben bővült a foglalkoztatás. A 2010-es mélypontról folyamatosan csúcsokat döntve javult a munkaerőpiac szinte minden területe. 2023-ban éves átlagban már 4 millió 724 ezren dolgoztak hazánkban, s 203 ezer munkanélküli volt csupán. Sosem dolgoztak még ennyien Magyarországon. A 20-64 évesek foglalkoztatási rátája meghaladta a 80%-ot, a munkanélküliségi ráta pedig 4%, ami már teljes foglalkoztatási szintnek tekintendő.

Mindkét mutatónkkal a 7. legjobbak lettünk az unió tagállamai között. 2010-2023 közti javulásunk a második legjelentősebb.

A magyarok különösen érzékenyek arra, hogy van-e olyan munkájuk, egzisztenciájuk, amiből méltóképpen fenn tudják tartani a családjukat, s ezt a megélhetést jelentő munkát stabilnak érzik-e, vagy komoly kockázatát érzik annak, hogy elveszítik. Nálunk ismert mondás, hogy ha munka van, minden van. Életünkből legtöbb időt a hivatásunkra történő felkészüléssel majd ennek gyakorlásával töltünk. Egy jó szakma, foglalkozás nem kényszer vagy robot.

Szent Benedek, Európa fő védőszentje már a VI. század elején a Regulájában a munka méltóságáról értekezett. Ezer évvel utána Luther és Kálvin is a hivatásgyakorlás fogalmát minden emberi munkára kiterjesztve használta.

Csupán a XIX. században született marxista ideológia alapul az osztályharcra, a tőkés és a munkás közti ellentétre. Rabigába kényszerítő osztályharcos szemlélettel nem erősítjük, hanem gyengítjük a munkaerőpiacot, a gazdaságot. Sőt a nyugdíj és társadalombiztosítási rendszerünk is akkor fenntartható, ha sok foglalkoztatott dolgozik, és nőnek a keresetek.

Kis történelem

Magyarországon a kommunisták az 1940-es évek végi hatalomra jutásukat követően célul tűzték ki a teljes foglalkoztatás elérését, ami a nők munkába állását is jelentette. Ezt a célt úgy valósították meg, hogy a munkanélküliséget szigorúan büntették, közveszélyes munkakerülésnek hívták. Ez a büntetőjogi tényállás egészen 1989-ig a hatályos jog része volt.

Ennek következtében 1960-ban a 15-64 éves korosztály 67,5% dolgozott, köztük a korcsoportbeli nőknek is már a harmada. Az arányok 1980-as évekig növekedtek úgy, hogy a fiatalok egyre tovább jártak iskolába, s később kezdtek dolgozni, a nőknek pedig 55 éves korukig, a nyugdíjkorhatár eléréséig szinte teljes lett a foglalkoztatásuk.

Hazánkban a rendszerváltást követően 1989-1992 között a munkahelyek harmada, egyes számítások szerint másfélmillió munkahely megszűnt. Ez egyrészt több, mint félmillió munkanélküli megjelenésével járt, valamint megsokszorozódott a nyugdíjkorhatár előtti nyugdíjasok és a rokkantnyugdíjasok, illetve az egyéb inaktív státuszúak száma, másrészt a pályakezdők számára szinte lehetetlenné vált, hogy a végzettségük megszerzése után munkába tudjanak állni. Ilyen mértékű foglalkoztatás csökkenés más rendszerváltó országban nem volt. Ettől az időszaktól több, mint két évtizeden át a magyar lakosság számára a legrémisztőbb fenyegetéssé, a legkevésbé kezelhető kockázattá a munkahely elvesztése vált. A fiatalok körében pedig elterjedt az az attitűd, hogy „nem akarok felnőni, önálló életet kezdeni, mert nem tudom, hogy miből fogok megélni”.

Magyarországon a legalacsonyabb foglalkoztatotti létszámot 1997-ben mérték, akkor mindössze 3,6 millióan dolgoztak. Ezt követően az első Orbán kormány idején közel 300 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma, s ez a 3,9 milliós létszám stagnált éveken át.

2002 után számos reálgazdasági mutatóban stagnálás vagy romlás következett be, ezzel sajnos Európa azon kevés országa közé tartoztunk, amelyek a 2008-ig tartó atlanti térségbeli konjunktúrát nem tudta kihasználni, sőt a foglalkoztatási ráta nálunk már 2006-tól csökkenő pályára állt, míg az uniós tagországok legnagyobb részéé, a 2004-ben csatlakozottak rajtunk kívül mindegyiké, ekkor még javuló tendenciát mutatott, a 2004-2008 közti években előztek meg bennünket a közép-európai államok. 2007-től a férfiak foglalkoztatási rátája az EU-ban a legalacsonyabb volt hazánkban, a nőknél pedig csupán a mediterrán országokét előzte meg.

Kimondhatjuk, hogy a 2008-as világgazdasági válság hazánkban a férfiak foglalkoztatására negatívabb hatással volt, mint a nőkére, s ebben az időszakban sok családban a nő lett a családfenntartó. Hogyan lehet, hogy a 2008-as válság a magyar munkaerőpiacon már 2006-tól éreztette hatását? A számok azt mutatják, hogy a magyar munkaerő-piacra leginkább romboló hatással nem a világgazdasági válság volt, hanem az akkori hibás gazdaság- és társadalompolitikai intézkedések. A következmény tragikus volt: 2010-re, a kormányváltás évére szinte minden területen sereghajtókká váltunk a régiós versenyben és az uniós országok közt is.

A magyar családok életszínvonala katasztrofálisan visszaesett: 2010-ben a lakosság közel harmada volt kitett a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának. Ehhez hozzájárult az EU egyik legmagasabb munkanélküliségi rátája, és a többségében alacsony hozzáadott értékű munkahelyeken megkereshető alacsony fizetés.

Fordulat 2010 után, úton a munkaalapú társadalom felé

A magyar emberek életének szinte minden területén gyökeres változást hozott 2010-től a jobboldali fordulat. A Fidesz-KDNP kormány gyakorlatilag hivatalba lépésének első napjától azt hangsúlyozta, hogy munkahelyeket kell teremteni, a munkaalapú társadalmi berendezkedésnek kell felváltania a segélyezésre épülő, a munkavállalást akadályozó balliberális gazdaságpolitikát.

A 2010-es kormányváltás az élet összes területén gyökeres fordulatot hozott, ám a ma már régóta kézzelfogható eredményeket nem volt könnyű elérni. A jobboldali kormány több lépcsőben tudta csak megteremteni a munkaalapú társadalmi modellt, ráadásul közben a baloldali kormányzás fogyasztásösztönző eszközei, vagyis a devizahitelek, egyre súlyosabb megélhetési válságot okoztak.

Először közel 470 ezer munkanélkülinek az elhelyezkedését kellett megoldani úgy, hogy a baloldal által fenntartott adórendszer egyáltalán nem ösztönözte a foglalkoztatást, mivel jelentős volt a munkáltatói járulék mértéke, ezáltal komoly kiadást jelentett egy-egy új alkalmazott felvétele. A munkavállalók pedig sok esetben – a kétkulcsos adórendszer miatt – feketén kapták jövedelmük egy részét.

Az igazi változást az új munka törvénykönyvének 2012-es hatálybalépése hozta, ezt követően a kormány bevezette az egykulcsos adórendszert, emellett több ösztönzőt nyújtott a munkáltatóknak annak érdekében, hogy bővítsék a létszámot.

Az intézkedések sorában kettős szerepe volt a Nők40 programnak, amelyet még ma is igénybe vehetnek azok a női munkavállalók, akik még nem érték el a 65 évet, vagyis a nyugdíjkorhatárt, de 40 éve dolgoznak. A program egyfelől munkahelyeket szabadított fel, másfelől a korai nyugdíj lehetővé tette, hogy az érintettek a családi szerepvállalása erősödjön.

Szintén kiemelten fontos feladata volt a kormánynak a munkáltatók ösztönzése mellett a munkahelyteremtés: egymillió új munkahely létrehozását célozta meg a jobboldali kabinet. Ez a cél pedig teljesült is: a növekedés harmadát a munkanélküliek számának csökkenése adta, a kétharmadát pedig a 65 évesnél fiatalabb inaktívak létszámának csökkenése.

Nem mindenkinek jutott azonnal munkahely

Nem volt könnyű dolga az Orbán-kormánynak, mivel a munkahelyteremtés időigényes feladatnak bizonyult, ráadásul a baloldali gazdaságpolitika eredményeként Magyarországon jelentősen elhúzódott a válság, a kilábalás érdemben csak 2013-tól gyorsult fel.

Átmeneti megoldásként a közfoglalkoztatás átalakítását és annak részben kötelező vállalását vezette be a kormány 2014-től. A közmunkaprogramok célja részben az volt, hogy jövedelemhez juttassa azokon a településeken is az embereket, ahol nem volt munkalehetőség. Részben arra is szolgált, hogy akik akár évekig, évtizedekig munka nélkül voltak, visszaszokjanak a munka világába.

A kormány éveken keresztül az ellenzéki bírálatok össztüzében volt, mivel az első években a 150 ezer főt is elérte a közmunkások száma. A másodlagos munkaerőpiac azonban jóval alacsonyabb fizetéssel kecsegtetett, mint a versenyszféra, ráadásul az elsődleges munkaerőpiacra az átlépést támogatásokkal is segítette a kormány. Ennek köszönhetően ma már kevesebb a közfoglalkoztatott, mint a baloldali kormányzás idején, számuk 60 ezer főre csökkent.

Célok 2030-ig

A munkaerőpiaci mutatóink a 2020-as járvánnyal induló polikrízises időszak alatt sem romlottak, sőt folyamatosan nőtt a foglalkoztatás az utóbbi években is. Ezt a folyamatot a következő években is fenn kívánjuk tartani. A kormány azt a célt tűzte ki, hogy 2030-ra érjük el a 15-64 éves korcsoportban a 85%-os aktivitási arányt. 2023-ban nálunk az aktívak, azaz a foglalkoztatottak és a munkanélküliek együttes száma a 15-64 éves korcsoport 78%-át tette ki. A tavalyi évben Európában csupán Izland és Hollandia mutatója haladta meg a 85%-ot. E cél még a korcsoport jelenlegi 6 millió 158 ezer fős létszámának csökkenése mellett is úgy tud csak megvalósulni, ha az aktívakon belül foglalkoztatottak száma közel 300 fővel emelkedik. Ehhez az atipikus foglalkoztatásnak jóval nagyobb arányban kell elérhetőnek lenni mind a fiatalok, mind a kisgyermekesek részére. Magyarországon éves átlagban még csupán a foglalkoztatottak 4,1%-a dolgozik heti 36 órát nem meghaladó részmunkaidőben, ami a negyedik legalacsonyabb arány az unióban. A járvány óta ugyan nőtt a néha vagy rendszeresen otthonról is dolgozók aránya, de ez még mindig szintén csupán a negyedik legalacsonyabb a tagállamok között.

Minőségi munkahelyek, magasan képzett munkavállalók

A mai napig alaptalanul támadják a kormányt azzal, hogy összeszerelőüzemeket, vagyis alacsony hozzáadott értékű, elsősorban ipari létesítményeket támogatott, így növelve a foglalkoztatást.

A 2010 utáni új munkahelyek komoly része a hightech szférában, azaz a csúcstechnológiai iparban és a tudásintenzív szolgáltatások területén jött létre. Ehhez természetesen szükség volt a magasan képzett munkavállalókra is. Az adatok önmagukért beszélnek: 2010-ben még csak a foglalkoztatottak 16,5 százalékának volt főiskolai, vagy egyetemi végzettsége. Arányuk 2023-ra 25,1 százalékra nőtt, vagyis a ma foglalkoztatottak több mint negyede felsőfokú tudással bír.

Míg 2010-ben a jóval kevesebb foglalkoztatott több mint negyede mindössze 8 általános iskolát végzett, arányuk már csak 17,5 százalék, és mindössze 1 százalék, aki az általános iskolát sem fejezték be.

Kijelenthetjük, hogy már nem vagyunk az összeszerelő üzemek országa, ahogy ez 2010 előtt jellemző volt ránk. 2022-ben az összes foglalkoztatott 6,4%-a dolgozott ezekben a szektorokban, ami az ötödik legnagyobb arány az unióban.

Kívánatos, hogy folytatódhasson ez a tendencia, záruljon tovább az olló az előttünk álló évtizedben is a különböző régiók és társadalmi csoportok között és csökkenjen tovább a különbség a szerencsésebb történelmű, fejlettebb országok és hazánk között.

A cikk szerzői:

Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa, valamint Nagy Kristóf és Varga Mátyás, a Mandiner újságírói

Címlapi és borítókép forrása: Hungarian Conservative