A bomba pont abba a szobába esett, ahol pakoltam - Az USA egyik legsikeresebb pénzügyi tanácsadó nőjének története

Laila Ibrahim és családja alig ért haza a szuezi csatorna melletti lakásukba, amikor a bombázás megkezdődött. Mindez 1967-ben történt, amikor a Hatnapos Háború kitört a három szövetséges, Egyiptom, Jordánia és Szíria, illetve Izrael között - olvasható a bbc.com hírportálon. 

Laila, akik akkor 12 éves volt, azt mondja:

az ellenségeskedés kezdete előtt családja csodálatos életet élt egy nagyon szép házban. Amikor azonban reggeli közben meghallották a légvédelmi szirénák süvítő hangját, azonnal az óvóhelyre menekültek. 

Később visszatértek a lakásba, hogy gyorsan összeszedjék ruháikat, de mielőtt távoztak volna, újra megszólaltak a szirénák és hamarosan egy zuhanó bomba hangját hallották. 

A bomba pont abba a szobába esett, ahol csomagoltam. Szétrombolta a házat.

mondja Laila. 

Csodával felérő módon a család – Laila, szülei és három nővére sérülés nélkül megúszták, de szinte mindenük odaveszett.

A Los Angeles környékén élő, ma már multimilliomos pénzügyi tanácsadó Laila visszatekintve azt mondja: sikeres életútját félelmetes gyermekkori élményeinek köszönheti, mert azok megacélozták a jellemét.

Ha egyszer mindent elveszítesz, a továbbiakban már nincs mitől félned

mondja. 

A bombázást követően családjával Kairóba költöztek, de túl zsúfoltnak tartották és nehezen találták a helyüket. Laila szülei felismerték, hogy egy teljesen új kezdetre van szükségük, ezért elhatározták, hogy az Egyesült Államokba költöznek. 

Apja bankárként dolgozott és voltak barátai, kollégái New Yorkban, ezért ott szerettek volna letelepedni. A dolog nem ment simán, mivel egy hónappal az utazás előtt az apja lábát törte. 

Úgy döntöttek, hogy Laila és anyja külön indul el, mert attól tartottak, hogy lejár a vízumuk, mire apjuk meggyógyul. Ő végül másfél évvel később csatlakozott hozzájuk. A három idősebb lánytestvér úgy döntött, Egyiptomban marad. 

Amikor Laila és anyja megérkezett Staten Island-ra, New York öt kerületének egyikébe, olyan problémákkal szembesültek, amelyre soha korábban nem gondoltak. „Nagyon nehéz idők voltak” mondja Laila. Sem ő, sem anyja nem beszélt angolul. Kevés pénzük volt, amiből eleinte csak egy szobát tudtak bérelni egy puerto rico-i családtól. Laila nehezen birkózott meg a hideg telekkel, míg új városi iskolájába járt. „Soha sem felejtem el azokat az utakat”, emlékezik vissza.

A buszra várakozva annyira fáztam, hogy nem éreztem sem a füleimet, sem a lábujjaimat.

Az iskolában Laila talált egy barátot, aki szintén egyiptomi származású volt. Segített a beilleszkedésben és szerzett neki egy iskola utáni munkát is. Hot dogot árult a Staten Island Ferry cég komphajóin. 

A komphajók a Staten Island-ról a New York Harbour-on át, a State of Liberty, a Szabadság szobor mellett szállították utasaikat Wall Street-i és Manhattan szigeti munkahelyeikre. A nap végén azután vissza. 

„Öt óra után az utasok tömött sorokban álltak a hajóbüfék pultjai előtt” emlékezik vissza. 

A 25 perces úton Laila rohamtempóban szolgálta ki a hazatérő ingázókat. Hot dogot és „knish”-t, egy utcai süteményt árult. „Azt sem tudtam, mi az a knish, nevet. Megtanulta, hogyan kell gyorsan, mosolyogva kiszolgálni. 

A munka, amellyel óránként körülbelül 3 dollárt (közel 900 forintot) keresett, segített a lakbér kifizetésében. Laila azt mondja: későbbi, pénzügyi karrierjének is jót tett, hogy felismerte: mindig megbízói kedvében kell járnia. Megismertem, hogyan kell kiszolgálni, és mit kell tennem azt követően”.

Amikor elvégezte iskoláját, Laila Los Angelesbe, az ország másik részébe utazott és közgazdaságtant tanult az University of California padjaiban. Azt mondja: a kaliforniai meleg éghajlat az ott töltött három év alatt sokkal jobban tetszett  neki, mint a kemény tél New York-ban. 

Hogy tanulmányait fizethesse, pincérnőként dolgozott és a pénzügyi tervezés világával ismerkedett. Utolsó éves hallgatóként találkozott első ügyfelével, aki 20 000 dollár (közel 6 millió forint) befektetésével bízta meg.

„Nagyon ideges voltam, egész éjszaka nem aludtam. Egyszerűen nem hittem el, hogy valaki 20 000, kemény munkával szerzett pénzét rám bízza”. Abban az időben még csak nyolc éve élt az Egyesült Államokban. 

Laila első ügyfele a segítséget hosszú távú szakmai kapcsolattal jutalmazta. „Ez az ember 17 évig volt az ügyfelem, míg meg nem halt” mondja. 

Az egyetem elvégzését követően Laila férjhez ment egy Dryden Pencehez. Az 1980-as évben közös pénzügyi tanácsadó vállalkozást indítottak, a Pence Wealth Management-et. 

Annak érdekében, hogy kiépíthesse ügyfélhálózatát, Laila hetente több tanfolyamot szervezett. Azt mondja: elég keményen viselkedett annak érdekében, hogy figyelmen kívül hagyhasson minden lekezelő gesztust, amellyel szembesült. 

Sötét a bőrszínem, külföldi és nő vagyok. Három csapás, igaz ?

kérdezi nevetve. „Valahogy ezeket is kezeltem. Ez az ország a lehetőségek földje. Azt hiszem, az emberek végül is megérzik, ki tisztességes.”

A későbbiekben is találkozott szexista megnyilvánulásokkal. Amikor várandós lett, egy férfi közölte vele: más céghez viszi számláit, mert a kisgyermek ápolása bizonyára túlságosan lefoglalja majd. Laila azt mondja: megkérdezte férjét, tart-e attól, hogy terhessége miatt további ügyfeleket is elveszíthetnek. „Azt válaszolta: bárki, aki így viselkedik, valójában nem is kell, hogy az ügyfelünk legyen”. 

Közel négy évtized kemény munkája után Laila és Dryden vállalkozása ma 1 500 ügyféllel rendelkezik és több, mint 1,5 milliárd dollár (mintegy 445 milliárd forint) tőkét mozgat. A Forbes magazin Laila-t az Egyesült Államok legjobb női pénzügyi tanácsadóinak listáján a negyedik helyre sorolta. 

Egy, a nők számára kedvezőbb munkahelyek kialakításával foglalkozó kutatóintézet, a Catalyst egyik igazgatója, Allyson Zimmermann szerint Laila mindazon problémák ellenére aratott sikert, amelyek ma is nehezítik a nők helyzetét a pénzügyi ágazatban. 

Az egyik legnagyobb kihívás, hogy a nőktől gyakran tényleges  teljesítmény várnak el, míg a férfiakat gyakran képességeik alapján léptetik elő

mondja Allyson Zimmermann.

Bár Laila kényelmesen él Kaliforniában, szakít időt arra, hogy hazatérjen Egyiptomba és jótékonysági akciókban vegyen részt. 

Két évvel ezelőtt egy, az „Egyptian Woman Can” (az egyiptomi nő mindenre képes) elnevezésű kairói konferencián életmű-díjjal jutalmazták. Az eseményen áttekintették azokat a megoldásokat, amelyek révén az egyiptomi nők hatékonyabb támogatásban részesülhetnek.