Itt Magyarország is jogosan bányászhatna szenet - Szubjektív úti beszámoló a Spitzbergákról

Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy a hidegebb „téli időszakban” nagyon sokan közlekednek nyitott snow-mobilon, és hordanak símaszkot a metsző szembeszél miatt, valamint, hogy az emberek, ha a településről kimennek, gyakran találkozhatnak többnyire éhes jegesmedvékkel, amelyek ellen, önvédelemből, végső esetben fegyvert használhatnak.

1995-ben, az első a Spitzbergákon tett látogatásom előtt finn kollégáim a lelkemre kötötték, hogy a lakott településről csak és kizárólag akkor távolodjak el, ha béreltem pisztolyt, vagy a csoportvezetőnél van fegyver.

Felhívták a figyelmemet arra, hogy a Helsingin Sanomat című finn napilap éppen indulásom előtt néhány nappal adott hírt arról, hogy egy jegesmedve, két finn turista lányt támadott meg a 2.300 lakosú „főváros”, Longyearbyen fölött található Platón.

Egyiküket megölte, és részben elfogyasztotta, a másik lány, sokkos állapotban és össze-vissza zúzva bukdácsolt le a többszáz méter magas plató meredek oldalán. A lányoknál nem volt fegyver. A támadás helyén látogatásomkor még fellelhető volt a hóból kiálló koszorú.

Jóllakott jegesmedve  (Forrás Snow Brains, August 28, 2020)

Az utóbbi években is számos híradás szólt arról, hogy a jegesmedvék emberekre támadtak, de természetesen nem minden jegesmedve lép fel támadólag, mégis jobb az elővigyázatosság.

Ahogyan azt a Platóra tett kirándulásunk túravezetője is elmondta, a medvék egyre szemtelenebbek, és a településekre is bemerészkednek.

Ottjártam előtt néhány nappal a városka óvodájánál hatástalanítottak egy „kukázó” példányt. Persze fegyvert csak végső esetben és önvédelemből szabad használni, mert a jegesmedvéket törvény védi. Az utóbbi időben ennek ellenére egyre több nyilvános helyen tiltották meg a fegyverviselést. A főváros felett magasodó Platóra egyébként a veszélyek ellenére is érdemes kirándulást tenni, de célszerűen, leginkább csak csoportosan és szervezett keretek között.

Longyearbyen főutcája - háttérben jobbról a Plató 

A Platóhoz felvezető emelkedőt Longyearbyen központjától mintegy háromnegyed órás gyaloglás után érjük el, de ekkor a kirándulás neheze még hátra van, mert innentől igen meredek, izzasztó kaptatón keresztül vezet fel az utunk, ahol a magas hó is nehezíti a felfelé haladást. Jelentős mennyiségű italt mindenképpen vigyünk magunkkal, mert a mintegy 4-5 órás kirándulás alatt igencsak meg fogunk izzadni.

Ne sértődjünk meg, ha küzdelmes utunk során folyamatosan nevetést hallunk, mely egy kicsit hasonlít a hiéna kutyák vihogásához.

A „nevetés” a Spitzbergákon élő a sirályhoz hasonlító szuláktól származik, amelyek a sziklákon sütkérezve nézik, amint az elszánt turisták felküzdik magukat a meredek lejtőkön.

A magas hóra való tekintettel a kirándulásra érdemes olyan csizmában, bakancsban menni, melynek szára felülről nem nyitott. 

Longyearbyen látképe a platoról

További jó tanács, hogy a kirándulásra érdemes egy nylon bevásárló zacskót is magunkkal vinni. – Na, nem azért, mintha a Platón bármit is árulnának, sokkal inkább azért, hogy a hely másik oldalán, lefelé menet már ne kelljen gyalogolni.

Csoportunk tapasztaltabb tagjai a lefelé vezető szakaszhoz érve ugyanis két lukat szakítottak az előre bekészített nylon zacskón, és az így keletkezett „nadrágot” egyszerűen ráhúzták a nadrágjukra.

Tették ezt azért, hogy a hosszú lejtőn, lábukat felemelve, a nylonzacskó segítségével, egy lendülettel egyszerűen leszánkázzanak a völgybe. 

A Senki Földje

1920-ig a Spitzbergák a senki földjének számított, nem tartozott egyetlen országhoz sem. Az 1920-ban Dánia, Hollandia, Franciaország, Oroszország, Japán, Norvégia, Svédország Nagy-Britannia és az Egyesült Államok megkötött Svalbardi Egyezmény alapján a Spitzbergák területe Norvégia fennhatósága alá került, bár a norvég szuverenitás erősen korlátozott.

A szerződést megkötő, vagy ahhoz csatlakozó országok – igy Magyarország is – a teljes egyenlőség alapján jogosultak a természeti kincsek és erőforrások kitermelésére, jogosultak a Spitzbergákhoz tartozó szigeteket hajózási, halászati célból használni, a szigeteken hírközlési állomásokat létrehozni, továbbá kereskedelmi vállalkozásokat alapítani.

A Szovjetunió 1935-ben csatlakozott a szerződéshez, és kihasználva a szerződés biztosította lehelőségeket, Barentsburg-ban és Pyramiden-be szénbányászati településeket hozott létre. Jelenleg az összesen 61 ezer négyzetkilométer (kb. kétharmad Magyarország) területű szigeteken 2700 ember él, 56 százalékuk norvég, 40 százalék orosz és ukrán, a többiek a legkülönfélébb nemzetekhez tartoznak.

A hidegháború beköszöntével a szovjetek megpróbálkoztak rábírni a norvégokat, hogy igazgassák közösen a Spitzbergákat, ők azonban ebből nem kértek, majd ugyanazzal a lendülettel csatlakoztak a NATO-hoz.

Értékes szénmezők

A szovjetek ezután is folyamatosan fenntartották a civil jelenlétüket a szigeteken, főként bányászattal foglalkoztak, és foglalkoznak ma is, mert elsősorban a szénvagyon az, ami miatt a különböző bányavállalatok a Spitzbergákon telephelyeket hoztak létre, és a szénbányászat az, ami a legtöbb munkavállalót oda vonzza.

                                                    Bányász emlékmű Longyearbyenben  Artikugol orosz bányavállalat emblémája  1987-ig a bányából ezek a csillesorok szállították a szenet a kikötőbe

Itt egyébként nem kell mélyre ásni, hogy szenet találjanak, - éppen ellenkezőleg, a szenet a hegyről kell lehozni. A korábban a szovjetek által lakott Pyramiden-ben például 400 méter magasról szállították a szenet fogaskerekű vasúti kocsikon.

1998-ban aztán ismeretlen okokból hirtelen teljesen kiürítették a települést, amely egy évtizedre, majd 2020-tól pedig szinte teljesen feledésbe merült. 1995-ös, első látogatásomkor a Pyramiden falucska még „teljes gőzzel” működött, szinte teljesen önellátóan.

Helyi orosz idegenvezetőnk büszkén mutatta meg a zöldségeken kívül trópusi gyümölcsöket is termelő üvegházakat, melyek energiaellátását természetesen az olcsó szénnel biztosították.

A helyzetet, Leningrád 900 napos német blokádjához hasonítva, nem kevés pátosszal elmondta azt is, hogy a falucska lakosai milyen hősiesen álltak helyt, amikor néhány évvel korábban egy lavina teljesen elsöpörte az energiaközpontot, aminek következtében, mínusz 15 fokos hidegben teljes sötétség borult a falura.

A lakóházakban és a szolgáltatóépületekben befagytak, és megrepedtek a radiátorok, az áramhiány miatt közel két hétig csak az épen maradt generátorokkal lehetett áramot fejleszteni.

A lavina az élelmiszer raktárat is súlyosan megrongálta, így még élelmiszerkorlátozást is be kellett vezetni. Az újjáépítést csak a keményre fagyott romok eltakarítása után lehetett megkezdeni. Norvégia ugyan felajánlotta segítségét a katasztrófa következményeinek elhárítására, de a „hős lakosság” nem élt a norvég felajánlás kínálta lehetőséggel.

Pyramiden-ben, mely a falucska fölött magasodó, piramis alakú szikláról kapta nevét, egyébként nem csak a „hősies helytállás” emlékeztetett a szovjet időkre, hanem a falucska központjában magasodó Lenin mellszobor és az Aeroflot Légitársaság heliporton található emblémája is, - mintha itt megállt volna a „szovjet idő”.

Fegyverrel belépni tilos tábla a bejáratnál

Az Aerofolt persze ma már nem üzemeltet menetrendszerű helikopter járatokat Pyramidenbe, helyét az Arcticugol bányatársaság által üzemeltetett charter járatok vették át.

A másik orosz szénbányászati település Barentsburg, mely a kalandvágyó turisták kedvelt kirándulóhelye, a Grønfjordban, Longyearbyen-től mintegy 37 kilométerre nyugat-délnyugatra található.

A bányászat története itt 1912-ig nyúlik vissza, amikor egy norvég vállalat birtokba vette a területet, amely akkor még senki földje volt. Őrséget hagytak, hogy vigyázzanak a területre, nehogy versenytárs érkezzen.

Az őr a finn Knut Emil Glad volt, aki feleségét, Anna Josefine-t is magával hozta. Az asszony 1913-ban egy fiúnak adott életet, akit Charles Emil Polar Gladnak kereszteltek el, és amennyire tudható, ő volt a legelső ember, aki a Spitzbergákon született - az első igazi svalbardi.

Barentsburgot egyébként eredetileg a hollandok alapították, és a helyet Willem Barents-ről, egyik sarkvidéki tengerészükről nevezték el, akinek nevéhez köthető Svalbard első igazi, dokumnetált felfedezése 1596-ból.

Itt nagyobb léptékben bányásztak szenet, de a bányászat mindig is gazdasági kihívást jelentett a Spitzbergákon, és végül a hollandoknak a bányákat el kellett adniuk. Az új tulajdonos egy orosz cég volt, amelyből hamarosan az állami tulajdonú Arktikugol Tröszt lett. Ez az a tulajdonos, amely a Spitzbergákon ma is birtokolja és működteti Barentsburgot és a többi orosz tulajdonú ingatlant.

A világ legészakibb polgári reptere

A bányászaton kívül a Spitzbergák még arról is nevezetes, hogy itt található a világ legészakibb polgári repülőtere, valamint a világ olyan legészakibb lakott „civil” települése, mely lakosainak száma meghaladja az ezer főt (Longyearbyen), továbbá, hogy a norvég kormány Svalbardon egy magbankot hozott létre, amely a világ élelmiszernövényeinek magvait tárolja, esetleges globális katasztrófák esetére.

A bunker építését 2007 márciusában kezdték el, és 2008-ban fejezték be. A 3 millió mag befogadására is alkalmas létesítmény gyűjteményét a Global Crop Diversity Trust gondozza. A magokat -18 °C hőmérsékleten tárolják.

Érdekesség még, hogy a Spitzbergák az idők folyamán sok sarki expedíció kiindulópontjául is szolgált. 1928. május 23-án innen indult el katasztrófával végződő útjára, a Roald Amundsennel rivalizáló, olasz Umberto Nobile kapitány vezette expedíció is, melynek célja az északi pólus elérése volt. Május 24-én Nobile léghajója elérte a sarkot, és már visszafordult Svalbard felé, amikor azonban viharba került. Május 25-én az Italia a léghajó jegesedése és súlynövekedése miatt egy jégszigetre zuhant.

A 16 fős legénységből tízen a kiestek a kosárból amikor a léghajó gondolája összetört, a legénység fennmaradó hat tagja pedig a ballon alsó szerkezetébe kapaszkodva csapdába esett, mert a gondola elvesztése miatt a ballon ismét felemelkedett, és elsodródott.

A hat ember sorsa soha nem tisztázódott. A jégen rekedt tíz ember közül egy ember belehalt az ütközésbe; Nobile tábornok kar-, láb- és bordatörést, valamint fejsérülést szenvedett. Félretéve az ellenszenvét, a megszervezett mentőcsapathoz még a nagy rivális, Amundsen is csatlakozott, de repülőgépje Tromso és a Spitzbergák között lezuhant. Holttestét soha nem találták meg.

A fenti történetet dolgozza fel a „Vörös Sátor” című, 1969-ben olasz-szovjet koprodukcióban készült film, melyet Magyarországon a „Jégsziget foglyai” címen vetítettek.

Több hónap teljes sötétségben

Mivel Svalbard az Északi-sarkkörtől északra található, nyáron az éjféli nap, télen - október végétől február közepéig - a sarki éjszaka jellemző. Télen a hold és a tükröződő hó kombinációja adhat természetes fényt. A Nyugati Spitzbergák-áramlatmérsékeli a Spitzbergák hőmérsékletét, különösen télen.

A 90-es években meglehetősen kevés, csak néhány ezer volt a Spitzbergákra látogató turisták száma, mostanra azonban a Spitzbergák igen népszerű lett, és a látogatók száma már elérte, sőt meghaladta a harmincezer főt, ami komoly veszélyt jelent a terület érintetlen és tiszta természeti környezete számára.

A kalandvágyó turistákat elsősorban a zord vidék és „Észak varázsa” vonzza, továbbá az, hogy itt olyan sportokat (kenuzás a jéghegyek között, motorosszán és kutyaszán túrák a vadonba, leereszkedés a jégbarlangba, bányalátogatás), is ki lehet próbálni, amit csak kevés más helyen.

Azt, hogy a zord vidék igen is szerethető egyébként jól példázza a kutyaszán túránkat szervező, szánhúzó kutyafarmot üzemeltető vállalkozó véleménye, akit a kirándulás előtt arról faggattam, honnét származik, és mi szél hozta a Spitzbergákra. Elmondta, nagyon szereti a zord és vad természetet, és néhány évvel ez előtt, az ugyancsak Dániához tartozó Feröer-szigetekről azért költözött át a Spitzbergákra, mert a Feröer-szigeteket nem találta elég zordnak….

Aki a fenti programok közül a csodálatosan érdekes jégbarlang túrát választja (mely a motorosszán túra kiegészítő programja) a barlangba történő leszállás előtt mindenképpen gondolja át, hogy testsúlya eléri-e, netán meghaladja-e a 100 kilogrammot.

Nem csak arról van ugyanis szó, hogy a jégbarlang-túra során több alkalommal is szűk folyosókon keresztül, sokszor négykézláb haladva, vagy hason csúszva kell előre jutni – ezt a megpróbáltatást több-kevesebb lihegéssel még minden túratársam teljesítette.

A jégbarlang különleges jégformációi

Akinek ideje engedi, meglátogathatja még a helyi múzeumot, valamint a bányászmúzeumot, kikapcsolódást pedig a Huset nevű helyi „mulatóban” kereshet, ahol ottjártamkor egy amatőr bányász zenekar szolgáltatta a zenét.

Aki a fentiek alapján kedvet kapott a Spitzbergák meglátogatására, az Longyearbyen-be A Scandinavian Airlines által napi rendszerességgel üzemeltetett járatokkal tud eljutni Tromsø-ból vagy Oslóból.

Ezen kívül a Norwegian Air Shuttle fapados légitársaságnak is van járata Oslo és Svalbard között, heti pár alkalommal, továbbá szabálytalan rendszerben charterjáratok közlekednek Oroszországból is.

A fentieken kívül, borsos áron befizethetünk egy északi körutat bejáró, luxus hajóútra is, melynek egyik megállója a Spitzbergák. Jó utat!