Szélenergiadilemma: van szél, de szoros lesz a 2030-as határidő

Magyarországon jelenleg mintegy 330 megawattnyi, jellemzően több mint tíz éve telepített szélerőművi kapacitás működik. Az új fejlesztések egyik legnagyobb problémája, hogy kevés a korszerű turbinák tervezéséhez használható, nagy magasságból származó nyilvános széladat. A talaj közelében szelesnek érzett területekről sem lehet automatikusan kijelenteni, hogy szélerőművek telepítésére is alkalmasak. 

A Green Energy Investhor ezért saját mérési programot indított a Kisalföldön.

A társaság Vadosfa térségében több mint két éve LiDAR-berendezésekkel vizsgálja a szelet. A földre telepített műszerek lézersugarak segítségével különböző magasságokban mérik a szél sebességét és irányát.

A fő mérőpont folyamatosan működik, egy másik berendezést pedig a település mintegy 15 kilométeres körzetében több helyszínre is kitelepítettek. 

A mérőműszereket használat előtt egy 130 méteres, hitelesített ausztriai mérőtorony mellett kalibrálják, majd a helyszíni kampány után ismét visszaellenőrzik. Az esetleges eltérések alapján korrigálják a teljes adatsort. Ritter Antal szerint ez azért fontos, mert a bankok és a hatóságok számára sem mindegy, hogy egyszerű tájékoztató becslésről vagy hitelesített szélmérésről van szó. 

A több mint 24 hónapos mérés 130 méteres magasságban 6,9 méter per másodperces átlagos szélsebességet mutatott. Ez magyarországi viszonyok között kedvező eredmény, még ha nemzetközi összevetésben csak az alacsony és közepes szélsebességű kategória határát jelenti is. 

A vállalat számításai szerint ilyen adottságok mellett egy 7 megawattos turbina évente körülbelül 18 gigawattóra villamos energiát termelhet. Ez 7500–8000 átlagos háztartás, vagy egy 16–18 ezer lakosú város éves fogyasztásának felel meg.

A nagyobb toronymagasság ugyanakkor nem feltétlenül jelent automatikusan jobb beruházást. A mérések alapján 200 méter környékén az átlagos szélsebesség 7,4 méter per másodpercre emelkedne. A 70 méteres magasságnöveléssel elérhető fél méter per másodperces többletet azonban össze kell vetni a magasabb torony költségével, valamint a nagyobb alkatrészek közúti szállításának és helyszíni szerelésének nehézségeivel. Ritter szerint Vadosfán ezért a 130 méteres toronymagasság is megfelelő lehet. 

A mérési program azt is alátámasztotta, hogy a szél- és napenergia nem egymás versenytársa. A modellezett évnek mindössze 3–5 százalékában fordult elő, hogy a két technológia egyszerre termelt a csúcshoz közeli szinten.

A naperőművek nyáron és a nappali órákban a legerősebbek, míg a szélturbinák ősszel, télen és tavasszal adhatnak több villamos energiát. A két eltérő termelési profil így mérsékelheti az időjárásfüggő áramtermelés ingadozásait. 

A hosszú mérési idő a finanszírozás miatt is nélkülözhetetlen.

Egy bankképes szélerőműprojekthez legalább 12 hónapnyi helyszíni adatra van szükség, de az egymást követő évek között akár 20 százalékos különbség is lehet. Minél hosszabb az adatsor, annál közelebb kerülnek egymáshoz a beruházó által előnyben részesített P50-es és a bankok által biztonságosabbnak tekintett P90-es termelési forgatókönyvek. Ezzel csökken a bizonytalanság és a finanszírozási kockázat. A kedvező szél azonban csak egy a fejlesztés mintegy negyven vizsgálandó feltétele közül.

A társaság ezeket kilenc nagy témacsoportba sorolja. Ha nincs megfelelő földterület, hálózati csatlakozás, közúti megközelíthetőség vagy természetvédelmi engedély, a helyszín akkor is kieshet, ha egyébként kiválóak a szélviszonyai. Az előkészítés ezért általában két-három évet vesz igénybe. A társaságnak Banán már négy, egyenként 7,2 megawattos turbina megépítésére van jogerős építési engedélye, de a hálózati csatlakozás ott is külön eljárást igényel. 

A könnyített térségek jelenleg három fő kedvezményt kínálnak: akár 199 méteres toronymagasságot, gyorsított engedélyezést és a termőföld igénybevételéhez kapcsolódó csereterület-kötelezettség elengedését. Ritter szerint azonban ennél többre van szükség. Az államnak a RED III uniós irányelv alapján előzetes természetvédelmi felméréseket és térinformatikai adatbázist kellene készítenie, hogy a beruházók már a fejlesztés kezdetén láthassák, mely területeken érdemes elindulniuk. 

Az első hálózati kapacitáspályázat 700–1000 megawattnyi új szélerőmű csatlakozását alapozhatja meg, a 2030-ig felvázolt hosszabb távú cél pedig mintegy 4000 megawatt. A vezérigazgató szerint azonban azok a projektek vannak valódi időelőnyben, amelyeknél a földterületek biztosítása, a szélmérés és a természetvédelmi monitoring már megkezdődött.

A nulláról induló fejlesztések esetében a 2030-as üzembe helyezés már rendkívül szoros menetrendet kíván.