Ömik be a külföldi sajt, vaj és joghurt, bajban a hazai tejtermelők

A felvásárlási árak és a 170-190 forintos termelési önköltségek közötti olló kinyílt, ami veszteségeket okoz a termelőknek. A jelenlegi krízis felhívja a figyelmet arra, hogy a beltartalmi értékek és a feldolgozottsági szintek növelése elengedhetetlen a jövőre vonatkozóan.

A tejpiacon jelenleg egy sebezhető, egészségtelen külkereskedelmi szerkezet hatásaival szembesülünk.

Miközben a megtermelt kiváló minőségű hazai nyers tej több mint 20 százaléka, azaz évente közel 380 ezer tonna feldolgozatlanul, gyakran nyomott spotárakon hagyja el az országot, a hazai kiskereskedelemben a magasabb hozzáadott értékű késztermékek, mint a sajtok, a vaj és a joghurtok esetében a külföld import aránya 60-70 százalékos szintet ér el. Amikor az Európai Unióban túltermelés alakul ki, a német, lengyel vagy cseh feldolgozók olcsó exporttermékei elárasztják a magyar piacot, és a méretgazdaságosságból adódó árelőnyükkel kiszorítják a hazai szereplőket. A tejtermelő gazdálkodók türelme elfogyóban van, sokuk kilátástalannak látja helyzetét, miközben a tartalékok kimerültek, és a túlélés került a középpontba. A hosszú távú stabilitáshoz elengedhetetlen a hazai feldolgozóipari kapacitások bővítése, valamint a piaci ingadozásokat kezelő feldolgozó és vagy tároló pufferkapacitások, például a tejporítás vagy akár a hosszabban érlelt sajtok gyártásának majdani lehetősége. Ez azért is lenne fontos, hogy a megtermelt alapélelmiszerek itthon maradjanak, és a krízisidőszakokban is magasabb hozzáadott értéket képviseljenek.

A piac hullámzó, így bízom benne, hogy hosszú távon kiegyenlítődik a jelenlegi helyzet, és a pozitív irányba billenésnek is örvendhetünk majd

– értékelte a helyzetet Harcz Zoltán, a Tej Terméktanács ügyvezető igazgatója.

Demeter Zoltán, a K&H agrárüzletágának vezetője szerint az elmúlt időszak nehéz piaci körülményei és a szűkös likviditási helyzet ellenére a beruházások elhalasztása komoly stratégiai kockázatot jelenthet a hazai tejtermelők és feldolgozók számára.

A KAP II. pilléres pályázati források nagy lehetőséget kínálnak a technológiai modernizációra, ami elengedhetetlen a klímaadaptáció, az energiahatékonyság és az automatizálás szempontjából. Emellett a jelenlegi árszintek mellett teljesen érthető az óvatosság és a beruházási döntések elhalasztása, ugyanakkor ezeket a fejlesztéseket nem lehet a végletekig kitolni. A nyári extrém hőség okozta 4-6 százalékos volumen- és beltartalom-csökkenést korszerű hűtési és szellőzési rendszerek nélkül már nem lehet kivédeni. A telepeken nem ismeretlen a munkaerőhiány, így a robotfejés, a klímaszabályozás vagy az automatizált takarmányozás kiemelt megoldást nyújthat a problémákra. Hosszabb távon a globális kereslet szilárd alapot ad az ágazatnak, így a feladat a jelenlegi időszak átvészelése. A túlélés és a jövőbeli versenyképesség záloga a likviditásmenedzsment, a beszerzések és működési folyamatok felülvizsgálata, és a termelői, feldolgozói és finanszírozói oldal közötti partneri együttműködés.