A béremelkedésben egy globális lista elejére került Magyarország

Magyarországon 2021 óta 30 százalékkal, az elmúlt egy évben pedig 14 százalékkal emelkedtek a reálbérek, amivel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) foglalkoztatottsági jelentésében a szervezet listájának élére kerültünk.

A 2021 első negyedéve és 2026 első negyedéve közötti időszakban bekövetkezett reálbér-növekedésben is első helyre sorolt minket az OECD 30 százalékos reálbér-emelkedéssel.

Magyarország vezeti az európai rangsort a munkaerő-megtartásban

A dokumentum másik legfontosabb, Magyarországot közvetlenül érintő megállapítása a munkaerő-megtartási magatartásra vonatkozik. Ez azt a jelenséget takarja, amikor a cégek a gazdasági nehézségek ellenére sem bocsátják el a dolgozóikat, mert tartanak a későbbi toborzási nehézségektől.

Magyarországon a legmagasabb azon cégek aránya az Európai Unióban, amelyek a termelésük csökkenése mellett is fenntartják vagy növelik a létszámukat (labour-hoarding).

Mivel a hazai vállalatok foggal-körömmel ragaszkodnak a munkaerőhöz a szerkezeti problémákból fakadó munkaerő-hiány miatt, a munkavállalók alkupozíciója erős maradt.

A cégeknek még csökkenő kereslet mellett is emelniük kellett a béreket, hogy megtartsák az embereiket, ami közvetlenül fűtötte a reálbér-növekedést.

Az OECD kiemeli, hogy a törvényes minimálbérek reálértéke szinte minden tagállamban meghaladja a 2021-es szintet, és gyorsabban növekedett, mint a mediánbér.

Magyarországon ez a trend fokozottan érvényesült. A minimálbér és a garantált bérminimum agresszív emelése megvédte a legalsóbb jövedelmi rétegeket a megélhetési válságtól. Ugyanakkor ez a folyamat ún. bérösszetolódást eredményezett: a legkisebb bérek növekedési üteme sok esetben meghaladta a középvezetői vagy magasabb képzettséget igénylő pozíciók bérnövekedését.

Területileg nagyon egyenlőtlen béremelkedési ütem

Bár a reálbérek országos átlagban emelkednek, a jelentés figyelmeztet, hogy ezek a javulások rendkívül egyenlőtlenül oszlanak meg:

Magyarországon a Budapest-központú gazdaság és a nyugati ipari centrumok jóval magasabb bérszintet és bérnövekedést produkálnak, mint a keleti vagy déli perifériák.

Az alacsony jövedelmű régiókban élőknek 40 százalékkal kisebb az esélyük a jövedelmi ranglétrán való feljebb jutásra. 

Az alacsonyabb bérű magyar régiókból a munkaerő-mobilitás gátjai (pl. lakhatási költségek a nagyvárosokban) miatt kevesen tudnak a jobban fizető régiókba költözni, így a reálbérek növekedése területileg erősen korlátozott marad.

Miért torpanhat meg a reálbér-emelkedés?

Az OECD előrejelzése szerint a magyar reálbérek további növekedését és a munkaerőpiaci kilábalást a következő tényezők veszélyeztetik:

• A cégek az emelkedő bérköltségeket és energiaköltségeket az elmúlt években nagyrészt beépítették a fogyasztói árakba, ennek vége lehet az inflációs várakozások drasztikus csökkenésével.
• A vállalatok mozgástere beszűkül: a további béremeléseket egyre inkább a saját profitmarzsuk terhére kell kigazdálkodniuk, ami gátat szabhat a további kétszámjegyű bérfejlesztéseknek.
• A magas energiaköltségek felhajtják a vállalati kiadásokat.
• Mivel a vállalati nyereségek sok helyen csökkennek, a magyar cégek bérfejlesztési képessége a jövőben szorosabban fog függeni a termelékenység javulásától.

Az inflációs hullám miatt sokan nem zárkóztak fel a 2021-es szintre

A foglalkoztatás egyébként történelmileg magas szinten áll az OECD országokban, ahol továbbra is 72-76,7 százalékos a foglalkoztatottsági ráta, ugyanakkor a növekedés üteme lefékeződött. 

Magyarországon a ráta 75 százalék, a férfiak körében 79,3%, a nők esetében 70,6 % a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint.

Az OECD jelentés szerint a 2022-23-as inflációs válság miatt a tagállamok harmadában a reálbérek még mindig nem érik el a 2021-es szintet, Olaszországban például 6 százalékos reálbér-csökkenést mértek az elmúlt 5 évben.