A dollár erősödése és a szinkronban lévő világgazdasági növekedés mítosza
ElemzésekHa tovább erősödik a dollár, még jobban borulhat az elmúlt évek egyik klasszikus tőkepiaci trendje: az alacsony hozamokat kínáló dollárt a feltörekvő piacok vonzóbb kamatkörnyezetében fektetik be. Az elmúlt évet sok szempontból tekinthetjük kegyelmi állapotnak a tőkepiacokon. Az egyik ilyen az az álláspont volt, amely szerint a világ nagy gazdasági centrumai egymással összehangoltan, szinkronban növekednek. Az álom azonban az idei évvel véget ért, s amint ez egyre nyilvánvalóbb, úgy erősödik a dollár árfolyama a többi vezető devizával szemben. Kényelmetlen belátás, de
a realitás azt tükrözi, hogy a gazdasági, pénzügyi és monetáris politikai ciklusok nagyon is eltérnek egymástól a világban.
Milyen a növekedés a legnagyobb gazdaságokban?
Az eurozóna gazdasága például jókorát lassult. Az első negyedévben a GDP növekedése a valutaövezetben 1,7 százalékra szelídült a tavalyi utolsó negyedévre becsült 2,7 százalékról. Az Egyesült Államokban azonban továbbra is tart a fellendülés: 2,3 százalékkal dübörgött ugyanezen időszak alatt a gazdaság. A feltörekvő piacokon szintén csökken a növekedés tempója. Ennek tükrében célszerű átgondolni azt a szintén tavalyi állítást, amely szinte biztosra vette, hogy a világ nagy központi bankjai egyhangúan fogják vissza a gazdaságélénkítő, nem-konvencionális monetáris politikai lépéseiket.Hogyan reagálnak a jegybankok?
Az amerikai infláció élénkülőben van, így az amerikai központi bank, a Federal Reserve az, amely továbbra is kamatemelési pályán halad. A többiek inkább kivárnak, hezitálnak. A Bank of Japan, pesszimistább lett, immár nem gondolják, hogy 2020. márciusára az infláció elérheti a 2 százalékot. Pedig a stagfláció béklyójában vergődő szigetország évtizedek óta vár arra, hogy kitörjön és némi egészséges inflációs szél járja át a dohos gazdasági struktúrát. Erre úgy tűnik, továbbra is várni kell. Elemzői várakozások szerint a Bank of England a gyenge brit növekedési adatok láttán kivár a kamatemeléssel. Az Európai Központi Bank (EKB) szintén arra vár, hogy tartós inflációra utaló jelek mutatkozzanak. Néhány elemzőnek már azt is felvetette, hogyaz EKB mégsem hagy fel gazdaságélénkítő kötvényvásárlási programjával és igyekszik azt valami módon 2018 utánra is kitolni.
Ha így döntenek Frankfurtban, nem lesz könnyű dolguk, ugyanis a jelenleg szabályrendszer szerint lassan elfogynak az EKB által megvásárolható kötvények.
Széttartó kamatszintek
Az eltérő monetáris politika és inflációs folyamatok következtében a nagy gazdasági erőterekre jellemző hozam- és kamatszintek is egyre jobban eltérnek egymástól. Az elmúlt évben, a globális növekedés mítoszában élve még abban bíztak az elemzők, hogy a kamatszintek konvergálnak majd egymáshoz. A divergencia nyomán alakult ki az a furcsa helyzet, hogy a kétéves amerikai államkötvények hozama jócskán a 30 éves német (vagy brit, vagy japán) papírok hozama felett jár. A 10 éves futamidejű amerikai, és az azonos lejáratú német papír közötti hozamkülönbség 29 év óta nem látott szintre emelkedett.
Amíg a piacok elhitték, hogy a globális növekedés harmonikus, földrajzi értelemben véve egyenletes és kiegyensúlyozott lesz, a befektetők az euró erősödésére számítottak a dollárral szemben - ez tükröződött a határidős jegyzésekben. Aztán a kiábrándulás időszakában, a múlt hónapban hirtelen megfordult a trend.
A GDP várható alakulásának becslése bizonytalanabbá válik, így a devizapiacon is nagyobb volatilitásra lehet számítani. Egy dolog vehető biztosra: az Egyesült Államok növekedése és az ezzel járó inflációs nyomás egy ideig még jelen lesz. Ez arra kényszeríti a befektetőket, hogy a Feddel foglalkozzanak. Aki a negatív szcenáriókra szeret felkészülni, annak a jelenlegi helyzetben azzal kell számolnia, hogy az amerikai központi bank túlságosan szigorú monetáris politikát folytat majd, így megfojtja a gazdasági növekedést.
Tőkekivonás jöhet a feltörekvő piacokról?
Ha az amerikai GDP továbbra is rendületlenül emelkedik, még nagyobb lesz a divergencia a többi globális gazdasági súlyponthoz képest. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy tovább szélesednek az elérhető hozamkülönbségek az amerikai tőkepiacok és a világ többi része között. Vagyis nagyobb hozamot lehet elérni Amerikában, jócskán alacsonyabb kockázat mellett, mint a feltörekvő piacokon. A pénzbőség korában, amikor a Fed öntötte a pénzt a gazdaságba, az alacsony amerikai hozamszintekhez képest vonzó alternatívát kínáltak a kockázatosabb, de lényegesen magasabb megtérülést kínáló feltörekvő piacok.Ha az USA magasabb hozamokat kínál, alacsonyabb kockázat mellett, az jelentős tőkekivonást indíthat el feltörekvőpiacokról.
Az erős dollár vészjelzéseket küld a nyersanyagpiacok felé is, ugyanis megdrágítja az általában dollárban elszámolt (denominált) termékeket (olaj, gáz, fémek) az importőrök számára. A nyersanyagtermelő államoknak persze jól jön a zöldhasú erősödése.
