A háború kapcsán alaposan átejtettek minket – és sok minden másban is

Amikor az orosz tankok megindultak 2022 februárjában úgy tűnt, hogy a sajtóban megszólaló szakértők csak abban nem tudnak közös nevezőre térni, hogy Kijev három vagy négy napon belül fog inkább elesni.

Maga az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának vezetője Mark Milley például a harcok "előestéjén" úgy látta, hogy ha megindul az invázió az ukrán főváros 72 óráig tudja majd tartani magát. Nem csak ő lőtt mellé a becsléseivel, hanem az amerikai hírszerzés is.

Legalábbis a sajtóban az embereik úgy nyilatkoztak, hogy félnek, még hetekbe se telik és az oroszok győzelmet aratnak.

Persze mondhatjuk, hogy utólag könnyű okosnak lenni. Ma már világos, hogy ilyen könnyen azért Ukrajna nem adja magát. Viszont messze nem ez volt az utolsó olyan eset ebben a konfliktusban, amikor a szakértői konszenzus csődöt mondott.

A háború első napjaiban kifejezetten nagy teret kaptak azok a vélemények, amelyek szerint Oroszország kizárása a SWIFT néven ismert globális elektronikus fizetési-üzenetküldő rendszerből komoly csapást mérhet az orosz gazdaságra.

Moszkva azonban nem csak ezt, hanem számos más szankciót is a vártnál jobban bírt.

A szakértők ráadásul a háború nyomán kipattant energia-krízisnél is elszámították magukat. A TIME hosszú elemzésben fejtegette, hogy az igazán nehéz időszak majd a 2023/2024 telén fog beköszönteni, hisz ahogy levezették: az európai energia-árak 2023-ban is el fognak szállni, legalább úgy, mint egy évvel korábban.

Ezzel a véleménnyel koránt sem voltak egyedül, sőt! Nem csak különféle olajipari cégek és ágazati szakértők, hanem egyebek mellett még a Svéd Energia Ügynökség is hasonló állásponton volt. Végül mindannyian tévedtek.

A tanulság, hogy ha váratlan krízis üt be akkor még azok se nagyon tudják megjósolni, hogy mi fog történni, akik egyébként közel vannak a tűzhöz.

Most, hogy a válságok egymásnak adják a kilincset, minderre egyre több példa van. A COVID-idején például az egyik legnagyobb független amerikai agytröszt a Pew Research Center összetrombitált egy rakás szakértőt, hogy mondják meg: mire lehet számítani, a pandémia hova fog vezetni 2025-re?

Az egyik általános megállapítás az volt, hogy a mindennapjaink sokkal inkább a digitális térbe fognak átköltözni, ráadásul egyre több mindent lokálisan, helyben fogunk gyártani. Amit a szakik nem láttak előre, hogy amint levonul a járvány mennyire gyorsan minden -majdnem- olyan lesz mint régen. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a távmunka aranykorát is hiába várták annyian. Nálunk például egyre több helyen szigorítják a home office-szabályokat, mivel a munkáltatók szeretnék, ha minél többen bent dolgoznának az irodákban, akár csak a COVID előtt.

Az utóbbi években megtanultuk, hogy néha még a közvélemény-kutatások is nagyon félre tudnak vinni. A 2016-os amerikai elnökválasztáson az előrejelzések magabiztos Hillary-győzelmet jósoltak.

Aztán volt olyan sajtótermék, amelyik kénytelen volt magyarázkodni, hogy a valóság miért nem volt köszönőviszonyban sem azzal, amiről hónapokig írtak.

Miután Trump nyert, a már emlegetett Pew Research Center külön elemzésben taglalta, hogy miként mehettek ennyire félre a kutatások. Utólag úgy tűnik: itt is a váratlan új elem okozta a felfordulást.

Trumphoz hasonló politikai figurát nemigen látott még Amerika, a régi módszerek pedig csődöt mondtak, amikor meg kellett fejteni, hogy mire fogja vinni.

Hamisnak bizonyult jóslatokból persze mondhatni sose volt hiány. Csak hogy egy példát említsünk: az utóbbi száz évben menetrendszerűen jöttek azok az intések, melyek szerint az olajkészletek hamarosan ki fognak fogyni.

A Shellnek dolgozó egyik geológus M. King Hubbert a múlt század derekán például azzal számolt, hogy a 60-as évekre már nem lesz elegendő olaj.

Egy atomtudósokból álló amerikai szervezet a Bulletin of the Atomic Scientists ’72-ben közölte: az Egyesült Államokban lévő készletek 20 éven belül,

a külföldiek pedig 40-50 év múlva ki fognak apadni. Még 2008-ban is volt egy hasonló frászhullám, ahol rendre arról nyilatkoztak különféle szakemberek, hogy az olajkorszaknak bealkonyult, mert a kínálat már nem fogja tudni kielégíteni a keresletet. A kutatók jó része láthatóan rendre alábecsli a feltáratlan tartalékok nagyságát.

Úgyhogy, ha legközelebb arról olvasunk, hogy már csak idő kérdése és szinte mind bogarakat fogunk enni, vagy hogy a mesterséges intelligencia teljesen a feje tetejére állítja a világot, jobb ha eszünkbe jut: a merész jóslatokat azért érdemes fenntartásokkal fogadni.