A Kalasnyikov konszern új fegyvereket mutatott be

Az Oroszországi Föderációban (OF) nemrég mutatták be a patinás Kalasnyikov-fegyvercsalád új tagjait. Ezek közül talán a leginkább figyelemre méltó az AKV-521-es, hagyományos Kalasnyikov-alapelv szerint működő, gázelvezetéses, forgózáras, 5,45x39 milliméteres, „szovjet-orosz” lőszert használó gépkarabély.

AKV-521

Ez alapján alkották meg a hasonló kaliberű, de erősebbre, nagyobb számú lőszer kilövésére alkalmas – és persze súlyra nehezebb - könnyű géppuskát, az RPK-16-ot, amit régebben golyószórónak is neveztek. Amit ígérnek a konstruktőrök az egyébként bőségesen rendelkezésre álló, ám felszínes, és legtöbbször ugyanazokat a szűkmarkúan mért információkat körbeadó tájékoztatók szerint: ugyanazt a fegyvert, megfelelő alkatrészek rendelkezésre állásával, cső- és zár-, závárzatcserével a legtöbb, ma használatos keleti és nyugati lőszertípus kilövésére alkalmassá tehetik. 

És az oroszországi speciális lőtereken most próbálják ki a korábbi Kalasnyikovokhoz hasonló elven működő RPL-20-as raj-géppuskát (golyószórót), ami szintén a „szovjet-orosz” 5,45x39mm-es kiskaliberű lőszerre alapozott.

Az Oroszországi Föderáció fegyvertervezői hagyományosan legalább olyan aktívan fejlesztenek, mint az amerikaiak, vagy a nyugati katonai szövetség legnagyobb hadiiparú tagjai együtt véve.

Már a cári időkben is híresek az orosz fegyverek

Az ország kézifegyverei már a cári időkben is híresek voltak.

A tulai, izsevszki fegyverkovácsokat világszerte ismerték. Az 1891-ben a cári hadseregben rendszerbe állított „háromvonalas”, trjohlinyejnaja vintovka Moszina, azaz a 7,62 milliméteres Moszin-féle puskát néhány helyen díszszázadoknál még ma is használják. 

A fegyvert nyugaton Moszin-Nagantként emlegetik. Az oroszok számára csak Moszin, mert a másik féllel, a belga Léon Naganttal szerzői jogi vitáik voltak. A 7,62x54R típusú lőszerrel működő puskát az ötvenes években szolgáló magyar katonák a néphadseregben csak dióverőként emlegettek. A Moszinok nehezek, hosszúak voltak, rúgtak, mint a lovak, de pontosan lehetett velük lőni. 

De a második világháború szovjet mesterlövészei, Vaszilij Zajcev, vagy minden idők legeredményesebb női mesterlövésze, Ljudmilla Pavlicsenko (teljesítménye: 309 halott ellenség), a Moszin-puskát használták.

És a sznájper-hölgy, Pavlicsenko az ő Moszinjával szakterületén a világ egyik legnehezebb mesterségét kezdte űzni, ellenséges mesterlövészekre vadászott. Harminckettőt terített le belőlük a keleti fronton. Amihez nemcsak kivételes lövésztudás, hanem meteorológiai, pszichológiai ismeretanyag, a rejtőzködés, álcázás tudománya, és remek fizikum is szükségeltetett.

Az új Kalasnyikov

A legújabb, AKV-521 gépkarabély és annak változatai – mondják, akik látták - megőrzik a klasszikus AK-47-es előd legfontosabb sajátosságait, például az igénytelenséget a karbantartásban. Akárcsak a neves előfutárok, ezek is majdnem minden körülmények között működnek.

Kibírják a híres sártesztet, amikor egy sűrű sárral teli tartályba dobják a töltött fegyvert, majd kiemelik és tüzelnek vele.

Ezt a próbát még versenytársai, az amerikai AR-15/M-16/M-4-es fegyvercsalád tagjai is kibírják. Legalábbis a második lövésig.

Ugyanis egy lövést az amerikai fegyverekből is le lehet adni - feltéve ha a lőszer már a csőben volt, azaz csőre lett töltve -, de a másodiknál ugrik a majom a vízbe. Ott már a tárból kell a závárzat mozgatásával a csőbe tölteni a második lőszert, ami bonyolult, több fázisú mechanikai mozgás.

Ennél a szakasznál a finomabb építésű, pontosabb, de kényesebb amerikai gépkarabély általában csütörtököt mond, az orosz Kalasnyikov bármelyik változata viszont vígan kelepel tovább.

Változik a Kalasnyikov-filozófia is.

Az izsevszki törzs-gyárban a hagyományos, „a fegyver mindent kibír, tüzet-vizet-sarat-havat”, mint konstrukciós alapelv mellé felveszik, átveszik a legjobbnak tartott nyugati ötleteket, például a cserélhető fegyvercsöveket, a különféle kalibereket.

És nemcsak a kaliberek szerint (5,45mm a hagyományos „orosz” kis-kaliber, 5,56mm a nyugati kis-kaliber, 7,62mm a klasszikus orosz/NATO kaliber) hanem a feladattól függően ugyanaz a kaliber többfajta hosszúságú cserélhető csőben is rendelkezésre áll.

És bevezették a lőszertakarékos újítást: a világszerte a modern gépkarabélyokon lehetséges háromlövéses, rövid sorozatos opciót kétlövésesre csökkentették.

Ezzel nemcsak lőszert spórolnak, hanem a találat esélyét is növelik, mert a tapasztalat szerint a sorozatoknál az első, legfeljebb a második lövedék talál célba, a többi haszontalanul elsüvít mellette.

Ugyancsak átvették a Nyugattól és a Kalasnyikovokra applikálták a piccatinny nevű sínt. Ez rögzítőeszköz, amellyel általában fegyvertávcsöveket szerelnek a gépkarabélyokra. A korábbi Kalasnyikovokon még a nehézkesebb, „V”-alakú „galambfarok” sín szerepelt.

Városi harcban a rövidebb cső, nyílt terepen, ahol messzebbre kellhet tüzelni, a hosszabb cső dukál. A cserélhető cső másik előnye, hogy tartós tűzharcban, - amikor a fegyvercső a gyors egymásutánban leadott sok lövéstől akár pirosra is felizzhat -, kicserélve folytatódhat a harc, a használat.

Fogasabb kérdés a závárzat váltása a különféle töltények befogadására. De konstruktőrjei szerint ezt is sikerülhetett megoldani. Részleteket erről a szerfelett bonyolult és titkolt megoldásról nem sikerült megtudni.

Az AKV-521 gépkarabély „párja” a legkisebb gyalogsági alegységnél (raj, angolul squad) alkalmazott könnyű géppuska, az RPL-20-as golyószóró. Az amerikaiak ezt a kategóriát automata raj-fegyvernek (Squad Automatic Weapon – SAW) nevezik.

Az AKV-521 gázelvételes, amelynél az újratöltést/fegyverfelhúzást a kilőtt töltény kitáguló lőporgáza visszavezetésével, annak energiája révén működtetik.

Az RPL-20-ast ugyanezen a Kalasnyikov-alapelven tervezték.

A Kalasnyikov-konszernnél büszkén mondják, hogy ez a fegyver csaknem két és fél kilogrammal könnyebb, mint amerikai, NATO-ellenpárja, a belga FN Minimi alapján Amerikában gyártott M249-es.

Az orosz konstruktőrök szerint az RPL-20-asnak, amit tavaly mutattak be a szakmai közönségnek, alacsonyabb lesz az ára, mint a 4000 dollár felett kínált M249-esnek.

Mára a Kalasnyikov fogalommá vált.

A konszern

Még vodkamárka is lett belőle, de továbbra is kézifegyver-konstrukciós műhelyként ismert.

A Kalasnyikov konszernné gyarapodott, amely a minap rukkolt elő egy vadonatúj, irányítható légvédelmi rakétával, amit a Sztrela-10M rendszerbe illesztenek bele.

Az új rakéta a Sztrela 9M333 háromféleképpen találja meg célját, ami lehet alacsonyan szálló nagy sebességű repülőgép, drón, szárnyasrakéta: elektrooptikai, infravörös és elektronikus zajforrás-érzékelő módban.

Készítői azt állítják, ezzel a hármas képességével egyedülálló a hasonló kategóriájú fegyverek piacán.

Tavaly karácsonykor jelentették be, hogy befejezték kipróbálását az orenburgi körzetben lévő Donguz-lőtéren és elindul a sorozatgyártás.

A hatezer főt foglalkoztató Kalasnyikov-konszernhez tartozik a távirányított pilóta nélküli gépeket, drónokat gyártó ZALA, amely már gyártja a Rex-2 drónelhárító fegyvert, ami 4,5 kilogrammos és a kezelőt fél kilométerre megközelítő ellenséges drónokat rádióelektronikai rendszerével megbénítja.

De a Kalasnyikov-konszern más vállalatai foglalkoznak könnyű robot-harckocsik, sőt kisebb méretű hadihajók tervezésével is.

A Metrovagonmash, amely a budapesti metrohálózatban futó orosz gyártmányú szerelvényeket is készítette, 2009-ig a Mityiscsi Gépgyárhoz tartozott. Ez utóbbi ma a Kalasnyikov-konszern része és speciális katonai járműveket gyárt.

A család

Az öreg Mihail Kalasnyikov nyolc éve halott, sőt fia, Viktor is meghalt 2018-ban.

Vlagyimir Putyin orosz elnök (b) és Mihail Kalasnyikov, a nemzetközi elismertségre szert tett, eredetileg szovjet gyártású AK-47-es gépkarabélytípus orosz feltalálója Kalasnyikov otthonában, Udmurtföld fővárosában, Izsevszkben 2013. szeptember 18-án. (MTI/EPA/Pool/Ria Novoszty/Kreml/Mihail Klementyev)

Viktor Kalasnyikov az édesapja konstrukciójáról mintázott automata fegyverekkel alapozta meg hírnevét.

Egy másik híres fegyvertervező família leszármazottjával, Alekszej Dragunovval együtt megtervezték a 9 milliméteres tölténnyel működő PP-19 Bizon géppisztolyt, amit évtizedek óta használnak az orosz belbiztonsági egységek. 

Nikasz Szafronov orosz festőművész szerint Oroszország nevéhez az egész világon négy dolog kötődik: a vodka, a Matrjoska-babák, a kaviár és Kalasnyikov

Ezzel együtt megoszlik a véleménye az öreg Kalasnyikovról, aki sokak szerint bagóért átjátszotta 75 százalékos tulajdonrészét a Kalasnyikov konszernben Alekszej Krivorucsko védelmi miniszterhelyettesnek, aki továbbadta azt Alan Lusnyikovnak, az OF közlekedési miniszterhelyettesének (2017-2018-as időszakban töltötte be ezt a posztot).

Krivorucskot tavaly az Alekszej Navalníj ellenzéki politikus elleni gyilkossági kísérlet miatt, másokkal együtt a Nyugat szankciós listára tett.

A megszerzett Kalasnyikov-tulajdonrészt jelenleg Lusnyikov a TKN-Invest nevű cégen keresztül birtokolja. A fennmaradó 25 százalékot plusz egy részvényt a Rosztyeh állami technológiai, fegyveripari konglomerátum igazgatja.

Az amerikai Kalashnikov gyár

Külön történet lehetne, de bizonyos homály fedi az USA-ban Floridában tevékenykedő, amerikai vezetéssel, tulajdonosokkal működő  Kalashnikov-USA (KUSA) nevű fegyveripari céget.

Ezt 2011-ben, a már romló OF-USA kapcsolatok idején hozták létre – mint utólag kiderült, feltűnően nagy előrelátással.

Igazán 2014 után virágzott fel a cég, amikor az oroszországi Kalasnyikov-konszernre kiterjesztették az amerikai szankciókat.

Így az izsevszki cég gyümölcsöző amerikai eladásai, amely elsősorban polgári célokra szállított félautomata gépkarabélyokból, sörétes puskákól, vadászfegyverekből álltak, befagytak. Ehelyett a floridai Pompano Beachben működő amerikai Kalasnyikov, a cég szerint autentikus Kalasnyikov-modelleket, félautomata gépkarabélyokat, sörétes puskákat gyárt az amerikai civil piacra és darabonként 850-1500 dollár közötti áron árulja őket – persze más fantázianevekkel, mint az izsevszkiek.

És mint a kalashnikov-usa.com szájt elárulja, szállítanak elvben Kalasnyikovokat az amerikai hadseregnek, a kormánynak, kormányügynökségeknek is.

Mint hangsúlyozzák, amerikai cégként, amerikai munkaerővel állítják elő a speciális termékeiket. Azt állítják, valódi Kalasnyikov-fegyverkonstrukciókat gyártanak, de rejtély, hogy milyen kapcsolat fűzi őket az oroszországi, izsevszki konszernhez.