A koronavírus 10 fontos világgazdasági hatása

1. Éljen a lokális, felértékelődik az önellátás!

Az önellátás nagyon fontossá vált egyéni, céges és nemzeti szinten is. Tészta, rizs, teli spájz, és ha lehet saját kenyérsütőgép – az elmúlt két hónapban ezek voltak a fő célkitűzésenk. Amikor a járvány nyomán az addig természetesnek hitt beszerzéseink válnak nehézkessé, mindenki szeretne önellátóvá válni. Ami az egyén szintjén természetes, az megjelenik a cégek, de még a nemzetek szintjén is.

Az államok vezetői is arra gondolnak, hogy de jó lenne, ha egy következő válságnál már nem kéne sorban állni és előre fizetni a kínai cégeknél maszkért, lélegeztetőgépért, de jó lenne ha az alapvető egészségügyi cikkeinket saját magunk tudnánk előállítani.

Ami igaz az egészségügyi cikkekre, az igaz a mezőgazdaságra is. A lesajnált, a dotált ágazat hirtelen értékké vált, nem is esett vissza egyelőre a kibocsátása, és minden állam boldog lehet, akinek a hazai termelők elő tudják állítani a szükséges mennyiségű élelmiszert. Ez még akkor is így van, ha az alapvető cikkek áruszállítása még le sem állt.

2. A globalizáció nem kikezdhetetlen, rövidülnek ellátási láncok

Évtizedekig hittünk a globális hatékonyságban, nagy, földrészeken átnyúló ellátási láncok alakultak ki, egy-egy termékbe (a gépkocsik biztos ilyenek voltak) akár 10-20-30 országban és különböző üzemben gyártott alkatrészek épültek be. Ma már azonban nincs így.

A határok nélküli Európai Unión belül például teljesen kiszámítható volt az áruk vándorlása, de globális szinten is működött a just in time, az alacsony raktárkészletekre optimalizált beszállítás. Ma már értékké vált a közeli beszállító, a legolcsóbb beszállítónál fontosabb lett, hogy ténylegesen szállítson és elérhető legyen. Ez szintén a helyileg közeli vállalkozókra helyezi a hangsúlyt.

3. Rövid távon az Egyesült Államok és a dollár lett a király

Amikor bizonytalanság van, akkor mindenki a legerősebb gazdaságokban, különösen az Egyesült Államokban bízik. Hiába késlekedett és kezelte látványosan félre a járványt az USA, mégis a dollár erősödött meg és az amerikai részvények voltak a legválságállóbbak.

Miközben az európai piacok 20-30 százalékot estek, egyes amerikai papírok csúcsra jártak, és a vezető indexen is alig látszik a járvány nyoma. A pénzáram az amerikai piacok felé indult, ami csak fokozta a dollárban eladósodott államok és cégek terheit, nehézségeit.

4. Középtávon viszont érdemben csökken az amerikai dominancia

Donald Trump amerikai elnök 2016-os színrelépése után egy ideig azt hihettük, hogy csak egy személyes ellenségkeresés miatt olyan erős a Kína elleni amerikai fellépés (szabadalmi jogok, technológiai és devizaháború).

Ma már biztos, hogy a trade war nemcsak egy múló szeszély volt, hanem a koronavírus nyomán elmélyülő konfliktus (kölcsönös vádaskodások) azt jelzik, hogy az egykori egyeduralkodó világhatalom észlelte, Kína felzárkózása megállíthatatlan, eljött a még intenzívebb gazdasági és technológiai háború a világ legerősebb gazdaságának címéért. Az Egyesült Államok csatákat még nyerhet, de egyeduralkodó már nem sokáig lesz.

5. Lehet pénzt teremteni

Régi, szinte örök közgazdasági elmélet volt, hogy a fedezetlen pénznyomtatás, a felelőtlen jegybanki pénzteremtés értelmetlen, csak bajt, elsősorban inflációt okoz. Most hirtelen mégis erre tért át elsősorban az Egyesült Államok, de az Európai Unió is.

Még egy kicsit ugyan mindenki csomagolja a nagy pénzpumpát (a jegybankok jellemzően a másodpiacon vesznek kötvényeket), magyarázza a bizonyítványt, de valójában nyakló nélkül megy a pénzmennyiség bővítése. Más kérdés, hogy valójában sem a tankönyvek nem tévednek, sem a pénzpumpa nem tűnik elhbázottnak, egyszerűen bejött egy olyan soha nem látott helyzet, hogy a nagy és hirtelen bezárkózás miatt megállt a piaci (kereskedelmi banki) pénzteremtés és a pénz nem is forog a megszokott sebességgel. Így aztán inflációs kockázat nélkül, gyakorlatilag csak a negatív folyamatok kiegyenlítésére lehet pénzt nyomtatni.

6. Eddig a piacban bíztunk, most már az állam támogatta piacban

Megismertünk egy olyan folyamatot, ez volt a globális járvány, amikor a piac már nem volt elég hatékony. Ha hagynánk a piac törvényeit (fogyasztói kereslet, hiteltörlesztések, szerződések szerinti kötelezettségek), akkor a fél világ csődbe menne.

De valóban hatalmas hiba lenne veszni hagyni az egyes cégeknél kiépült technológiákat, kutatóbázisokat, tudást, valahogyan meg kell mentenünk azt, amit a magángazdaság most nem tud fenntartani. Ilyenkor lép be az igény a „jó állam” iránt, amely segít. Az államok most elsősorban abban versenyeznek, hogy ki tud a leggyorsabban, a legjobban és a legkomptensebben segíteni.

7. Átértékelődnek a szektorok, vissza a gyökerekhez

A legfejlettebb államok fő jellemzője az volt, hogy magas, akár 80 százalékos is a szolgáltató (vagy tercier) szektor részesedése a GDP-ben. A legnagyobb érték a turizmus, az adóparadicsomi lét, vagy egy vonzó szerencsejáték-központ volt, sok embert foglalkoztatott, más országokban megtermelt jövedelmeket csatornázott át az adott országba.

De ha csökkennek a társas érintkezések, akkor éppen a turizmus, a vendéglátás, az oktatás, a coaching, a jogi és pénzügyi szolgáltatások esnek vissza a legjobban. Valószínűleg nem mindörökre, de jó időre attraktívabb lett az egyszerűség, a malmok, a cukoripar, a csomagolóanyaggyártás,

8. A digitalizáció egy hónap alatt annyit változott, mint korábban öt év alatt

Kényszer hozta, de könnyen megszokhatjuk. Digitális távoktatás, videochat a kollégákkal, online posta, bankfióki ügyintézés helyett elektronikus csatornák, mobile banking, szerződéskötés elektronikus aláírással. Mindegyik itt volt velünk, de most gyorsan behoztuk a lemaradást és már használjuk is őket. Ha pedig a munkáltató rájön, hogy időt (utazás) és pénzt (irodabérlet) spórol meg a home office-szal, vagy egy megszokásból eddig ki nem próbált elektronikus csatorna teret nyer, akkor már nincs visszaút, sok folyamat és tevékenység végérvényesen meg fog változni.

9. Az inflációt el lehet felejteni

Ötven éve, évtizedről, évtizedre csökken a globális infláció. Mindig azt gondoljuk, hogy most már vége ennek a trendnek, hiszen gazdagodnak az ázsiaiak, átalakul a fogyasztásuk, ez a nagy kereslet megemeli majd az árakat.

Ám egy egészségügyi zavar most még jobban kiemelte, hogy valójában nagyon erős nyomás van az infláció ellen. Most a globális kereslet is kap majd egy pofont, az olajár volt ennek a rövid távú lenyomata, de a technológiai fejlődés, a romló demográfia, az idősebb emberek mind-mind az infláció ellen hatnak. Ezért miközben hatalmas a likviditásbőség, nem a fogyasztói árak emelkednek csak, hanem legfeljebb az eszközárak (ingatlanok, értékpapírok, befektetési instrumentumok).

10. A biztonság minden felett

A Maslow-i hierarchia alsó két szintjén állnak az alapvető szükségletek (élelem, víz, fedél) és a biztonság (rend) iránti vágy, felette természetesen mindenki szívesen gazdagodik, önmegvalósít, szerez megbecsülést, hatalmat.

2020 trendforduló lesz, márciusban, áprilisban nem az volt a fő kérdés, hogy mennyibe kerül a maszk, a fertőtlenítő, a tészta és a rizs, hanem az, hogy legyen. Az ember, a vállalat és vélhetően az államok is könnyen felejtenek, de mégis alighanem nagyon sok időnek kell eltelnie, ameddig a háztartások ugyanolyan alacsonyra csökkentik a raktárkészleteiket.

Három hónapja lehetett üres a jégszekrény és a polcok, most majd átállunk arra, hogy egyheti készlet azért legyen otthon. Korábban elindultunk vidékre úgy, hogy majd tankolunk, ahol elfogy a benzin, most szeretjük, ha mindig van annyi benzinünk, amivel még biztosan hazajutunk.

Három hónapja maradi és „béna” volt az a cég, amelyik nem használt tőkeáttételt (hitelt) és egy csomó tartalékon (készpénzen) ült, most ők az előrelátóak, akik túlélnek. Rossz hatékonyságú volt a cég, amelyik nem versenyeztette évente a beszállítóit, mert hosszú távú kapcsolatokat épített, most lehet, hogy ők kaptak először alapanyagot, mert régi partnerek voltak.

Három hónapja azok az államok voltak a legmenőbbek, akik kiépítették a tudásalapú gazdaságukat, állampolgáraik hatalmas hozzáadott értéket termeltek, amire pedig szükségük volt (élelmiszerre, iparcikkekre), azt behozták az elmaradottabb országokból. Ma már ez nincs így. Az államok is arra törekednek, hogy önellátóak legyenek.