A koronavírus és az olajválság erősen sújtja a Molt, de a cég profilja válságálló

Elemzések2020. ápr 7.Növekedés.hu

Első ránézésre a Mol az egyik legnagyobb vesztese a koronavírusnak. Az olajár összeomlott, a közlekedés szinte megállt, nem igazán mennek azok a gyárak sem, amelyek a Mol petrolkémiai termékeit vásárolnák. Ugyanakkor a válságban előjönnek a cég erősségei is, a finomítói kiválóság, az ügyesen összerakott termék- és tevékenységportfólió, illetve az úgynevezett Urál-Brent marzs. A kisebb forgalommal a magyar állam is sok bevételtől esik el.

A Mol Nyrt. körülbelül 700 forintot esett, a válság előtti napokban 2700 forint körül, mostanában 2000 forint körül kereskedik. Ha akarom sok, de ha akarom nem is olyan vészjósló az esés.

A cég be is jelentette, hogy maga is több egészségügyi, biztonsági, működési és pénzügyi intézkedést tett annak érdekében, hogy reagáljon a járványra és a kialakult gazdasági helyzetre.

Ennek a legfontosabb célja, hogy a társaság megőrizze a likviditását, ezért a Mol visszavonta 2020. évi EBIDTA célkitűzését, 2020-ban legalább 25 százalékkal, 1,5 milliárd dollár alá csökkenti beruházási költségeit, a nem alapvető beruházásokat elhalasztja.

A készpénz tartalékolás jegyében a működést is felülvizsgálja a társaság, hiszen azért a hatalmas azeri ACG-tranzakció kifizetése nem jött jókor. Megnyugtató azonban, hogy a cégnek ezután is 2–2,5 milliárd dollár áll a rendelkezésére.

A helyzet normalizálódásáig a cég egyelőre visszatartja a 2019-ben keletkezett adózás utáni teljes nyereséget, vagyis nem fizet osztalékot,  de később ezt még részben, vagy egészben kifizetheti

A cég igyekszik a kiadásait úgy optimalizálni, hogy a portfólió akár már 25 dollár/hordó körüli olajár esetén is jövedelmező legyen.

Miért bírja jobban a Mol, hiszen több észak-amerikai olajtársaság bőven több, mint a felét elveszítette az árfolyamának?

A Mol alapvető üzleti modellje

A Mol üzleti modellje nagyon érdekes, úgy van összerakva, hogy „normál” körülmények között szinte teljesen mindegy neki az olajár. Ez egy érdekes termékportfólió következménye. Nagyon leegyszerűsítve úgy kell elképzelni, hogy a cég olajtermelési (upstream) tevékenysége akkor megy jobban, ha drágábban adható el az olaj, ám a cég finomítói tevékenysége (downstream) akkor hoz nagyobb nyereséget, ha alacsony az olajár.

Az upstreamhez képest háromszoros a downstream mennyiség, ebből a képletből áll össze egy szinte teljesen stabil jövedelmezőség.

A válság, amit rögtön látunk

A fenti modell „normális” piacon sok kilengéstől megvéd, de a koronavírusra nem lehet megfelelően felkészülni. A nagy leállás idején ugyanis a légiközlekedés szinte megszűnt, a közúti és a hajózási forgalom felére olvadtazok az iparágak, amelyek a Mol egyéb, petrolkémiai termékeit fogyasztják (autóipar, bútoripar) takaréklángon pislákolnak, körülbelül a kapacitások 20 százaléka működik.

Mindehhez az alacsony forgalomhoz az olajárak összeomlása miatt érdemben alacsonyabb értékesítési árak tartoznak (igaz éppen cikkünk megjelenése előtti napokban látszott egy fordulat).

A magyar töltőállomások

A Mol tevékenységére legközvetlenebbül a hazai benzinkutak révén látunk rá. A jó hír az, hogy a kutak fokozott higiéniai előírások mellett, de zavartalanul működnek, az emberek tankolnak, illetve a kamionforgalom is fennmaradt.

Ám aki mostanában járt az utcákon, az látja, hogy a lakossági, városi forgalom nagyon alacsony, az autópályákon a kamionforgalom miatt valamivel nagyobb az élet, de azért ott sincsen csúcsforgalom.

Az EU összes gépjárműforgalma (és a hajózási forgalma is) éppen 50 százalékra olvadt, ennek egyenes következménye lenne, hogy a benzinkutak forgalma is majd így változik.

Meglepő módon egyelőre azonban nem olyan nagy a forgalomkiesés, ennek valószínűleg az az oka, hogy az élelmiszerből raktározó lakosság számára az is egyfajta biztonságot jelent, ha tele tankkal áll otthon az autó (vagyis sokan megtankoltak), mások pedig a benzinkutak shopjait is kihasználták arra, hogy élelmiszert vegyenek, csokit, üdítőt, bort halmozzanak fel.

A vírus ellen nem lehet menni

Bármennyire is vannak átmeneti kereslet-megemelő tényezők, de a vírus ellen hosszabb távon nem lehet menni. Amikor mindenki otthon ül, akkor kevesebb benzin fog fogyni, és az olajár sem fog gyorsan normalizálódni, még akkor sem, ha április első napjaiban éppen felfelé ugrott a jegyzés és az olajár összeomlásában nem csak a vírus, de a kínálati sokk is erősen közrejátszott. Vagyis az oroszok és a szaúdiak a legrosszabb pillanatban engedték el a mennyiségi korlátozásaikat.

Hogy néz ki ez a helyzet a Mol szempontjából?

A koronavírus biztosan és alapvetően megváltoztatja a 2020-as üzleti évet, és sokkal rosszabb színben tünteti fel a szénhidrogén-termelési projekteket. Kiemelten is megemlíthető itt a Mol tavalyi óriásvásárlása, az azeri projektben, illetve az a nemrégiben bejelentett jó hír, hogy a cég olajat talált az Északi-tengeren. Sajnos ezek a bejelentések 50 dolláros olajnál nagyszerűek, 25 dollárosnál már nem annyira.

Az átlagár

A legfontosabb azonban az, hogy még egy pocsék év sem dönti romba ezeket a projekteket. Nagyon érdekes megfigyelni a világ legnagyobb olajipari cégeit. Amikor 100 dollár az olaj, akkor is csak olyan projektekbe kezdtek bele, amely 40 dolláros olajnál is megéri, és 20 dolláros olajnál is jó az a projekt, amely 40 dolláros olajnál már nyereséges.

A cégek ugyanis bonyolult képletek alapján hosszabb távú átlagárakkal számolnak, mert tudják, hogy a nagyon szélsőséges kilengések után majd normalizálódik az ár.

A Mol egyedi jellemzői

Amikor minden összeomlott, akkor sovány vigasz, de van egy pár szempont, amely matt a Mol most jobban szerepel, mint a nagy versenytársak.

Az egyik az Urál-Brent marzs. A Mol azon kevés cég egyike, amely tud az orosz alapanyagból, nyugati minőségi előírásoknak is megfelelő termékeket finomítani. Ebben a modellben az a legjobb pillanat, amikor az orosz olaj (Urál-típuú árral) olcsó, de a Brent-típusú magas (mert a késztermékpiacon ezzel kell a Molnak versenyezni). Most ilyen helyzet van.

Ráadásul az év első két havához képest nagyon kinyílt a finomítói marzs is, ez is nagyon pozitív lenne, csak legyen végre kereslet.

A vírus első fázisában a cégek elsősorban az emberéletekre, saját dolgozóik biztonságára, felajánlásokra, illetve a saját túlélésükre koncentrálnak.

A Mol egyáltalán nincsen könnyű helyzetben, de ezekben a pontokban jól vizsgázott, fertőtlenítőgyárrá alakította egy üzemét, civileket segített, közben az üzletben is stabil maradt, még olajat is talált.

Jelen pillanatban nagyon nehéz egy olajipari cég üzletéről sok biztatót elmondani, de ha egyszer visszatér az élet, érdekes lesz megnézni, hogy a nehéz napokban mely cégek erősödtek meg és melyek hullottak el.

Európában ez még nem látszik, de Észak-Amerikában igen, ott a nagyon sok külső forrásból (hitelből) intenzív és drága kitermelési projektekbe fektető, 40-50 dollár körüli önköltséggel palaolajat kitermelő cégek zuhantak össze. Ha ugyanis egy céget már 80 százalékkal alacsonyabb áron adnak-vesznek a tőzsdén, mint több amerikai társaságot, akkor ott szinte csődöt áraz a piac.

Ebből a szempontból olyan különleges időket élünk, hogy a Mol körülbelül 25 százalékos visszaesése még bizakodásra is adhat okot.

És az állam?

Végül a magyar államról. A magyar költségvetésben több mint ezermilliárd forintot jelent a jövedéki adó (döntően üzemanyag, kisebbrészt dohány, alkohol). A magyar állam bevétele a benzinből még ennél is több, mert az ÁFA is jelentős tétel. Egy liter benzinben majdnem az ár kétharmada az adó (jövedéki adó, ÁFA, készletezési díj). A képlet összetett, függ az olajártól, de az alacsony olajár esetén még arányaiban több is az adó.

Most az állam ezer és egy módon kénytelen segíteni, rengeteg kiadása lesz, és közben a bevételei olvadnak. A tavalyi 4 milliárd literes magyar üzemanyag-fogyasztás, 2020-ban vissza fog esni, és alighanem az átlagárak is alacsonyabbak lesznek, mindkét hatás csökkenti az adóbevéteket.