A Közel-Kelet fegyveres erői harckészültségben várják a fejleményeket

Elemzések2020. jan 12.Dunai Péter

A Közel-Keleten, az Irán – Egyesült Államok (Szaúd-Arábia) katonai szembenállás fegyveres erői harckészültségben várják a fejleményeket. Az alábbiakban bemutatjuk, milyen haderővál állnak szemben egymással az ellenfelek.

Az Egyesült Államok fegyveres erőinek központi napilapja, a Stars and Stripes hírt ad egy január 9-i súlyos incidensről, amelyben egy orosz hadihajó – az amerikaiak szerint provokációs szándékkal -csaknem nekiment az amerikai Ötödik Flotta egy rombolójának, a Farragutnak (SSD 99) az Arábiai tenger északi részén, a Hormuz-szoros térségében.

Alig harminc méter választotta el a két hajót egymástól, szól a flotta közleménye.

Amikor egy amerikai irányított robotrepülőgép négy rakétával a bagdadi reptér mellett megölte az iráni al Kudsz erő parancsnokát, Kászim Szolejmánit, egy másik, hasonló amerikai műveletet is végrehajtottak Jemenben, amely azonban kudarcot vallott.

Noha a szupertitkos műveletről még a Stripes sem közöl részleteket, annyi kiszivárgott, hogy sikertelenül próbálták megölni a másik iráni célpontot, a Jemenben tartózkodó Abdul Reza Shahlait, az al Kudsz egyik vezetőjét. Sokat elmond a művelet jelentőségéről, hogy 2019. decemberben az amerikai külügyminisztérium 15 millió dolláros, szokatlanul magas összegű díjat tűzött ki Shahlai fejére. Regionális források szerint a szomszédos szaúd-arábiai területről irányíthatták a félresikerült műveletet.

Szaúd-Arábia tartja fenn a térség egyik legmodernebb, legjobban felszerelt hadseregét. A fegyverben állók számát egyes források félmillióra teszik, ami jelentős arány egy 33 milliós lakosságú, sivatagi államban.

A királyság önálló stratégiai ballisztikus rakétaerőt tart fenn, de, ellentétben Iránnal, nincs saját rakétagyártás, fejlesztés. A szaúdi rakétaerő állítólag kínai gyártmányú Dong Feng 3A és a jóval modernebb Dong Feng 21-es (DF-21) rakétákból áll. A szaúd-arábiaiak a DF 3A-nál egy nagyságrenddel pontosabb, mobil kilövőállásból indítható, szilárd hajtóanyagú, mintegy 1700 km-es hatótávolságú DF-21-esek 2007-es vásárlásánál előzetesen konzultáltak az amerikai CIA mérnök-tisztjeivel. Ezek tájékoztatták az amerikai-kínai gazdasági kapcsolatok nemzetbiztonsági kockázatait elemző amerikai kormány-bizottságot, innen az információ.

A DF-21-esek egyébként atom-robbanófejet hordoznak, de a CIA-tisztek szerint a Szaúd-Arábiának szállított változat csak hagyományos robbanófejjel szerelhető fel.

Az iráni főváros bőven a DF-21-esek hatótávolságán belül fekszik, azaz ezek a rakéták elvben Irán teljes területét elérhetik. Más kérdés, hogy az Irán által az oroszoktól vásárolt Sz-300-as lég- és rakétavédelmi rendszerek képesek-e elfogásukra, és hogy ezek már bevethető, telepített állapotban vannak-e.

A szaúdiak a térség talán legnagyobb páncélos erejével rendelkeznek, több, mint 420 Abrams nehéz harckocsijuk (abból is a legújabb M1A2S modell) van. E mellett több mint 400 M2 Bradley páncélozott harcjármű, és csaknem kétezer Oshkosh M-ATV páncélozott csapatszállító áll rendelkezésükre.

Szaúd-Arábia légierejét csak Izraelé múlja felül. Szaúd-Arábiának csaknem 100 darab AH-64 Apache (a világ legjobbnak tartott) csapásmérő helikopter, több mint 350 többcélú vadász-bombázó (F-15, Eurofighter Typhoon, Panavia Tornado), 22 nehéz légi-utántöltő repülőgép (KC-130H, J, Boeing 707, Airbus KC-30), legalább 300 kínai gyártmányú Wing Loong II. harci nehéz-drón áll rendszerben.

Szaúd-Arábia védelmi költségvetése, amely tavaly meghaladta az 51 milliárd dollárt, az Egyesült Államok és Kína után a harmadik legnagyobb a világon, ebben megelőzi Oroszországot is. A szaúdiak az ország költségvetésének 17 százalékát, GDP-jének pedig több mint nyolc százalékát fordították 2019-ben katonai célokra.

Szaúd-Arábia 2019-ben a világ legnagyobb fegyvervásárlója volt. Az Egyesült Államoktól vette a legtöbb hadieszközt, de Franciaország, az Egyesült Királyság és Németország is komoly szállítói voltak. Az ország komoly erőfeszítéseket tesz védelmi ipara kiépítésére. Ebben fő partnere az Egyesült Államok, a Nyugat de együttműködik az Orosz Föderációval és Kínával is. 2017-ben írtak alá előszerződést a RoszOboronEkszporttal, a legnagyobb orosz fegyverexportáló vállalattal. Mint a SAMI, az egyik legnagyobb szaúdi hadiipari csoportosulás bejelentette, AK-103-as automata karabélyok, Kornet EM páncélelhárító irányított rakéták, TOS-1A termobarikus rakétákat indító önjáró páncélozott sorozatvetők, AGS-30-as automata gránátvetők közös gyártásáról kötöttek előszerződést, amely technológia-átadást is előirányoz. Hírek szerint a szaúdi különleges erőket (kommandósokat) a nyugatiakénál nagyobb tűzerejű és megbízhatóbbnak tartott Kalasnyikov-rokonnal, az AK-103-asokkal szerelik (szerelték) fel.

Két éve, a szaúd-arábiai király moszkvai látogatásán bejelentették a Reuters szerint hogy a sivatagi királyság Sz-400-as orosz lég- és rakétavédelmi rakétarendszereket vásárol. Ha az ügylet létre jön, Szaúd-Arábia lehet a második amerikai szövetséges (Törökország után), amely ilyen korszerű orosz fegyverrendszert szerez be.

A szemben álló erők másik vezérállama, a több mint nyolcvan millió lakosú Irán, csaknem egymilliós hadsereggel rendelkezik.

Ami a páncélosok, páncélozott csapatszállítók, harcjárművek számát illeti, nagyjából ugyanannyi van rendszerbe, mint Szaúd-Arábiának. Ám minőségileg több generációval le vannak maradva.

Még az 1979 előtti, a sah idején beszerzett, az 1950-es évek technikai színvonalát tükröző amerikai és angol harckocsik (Chieftainek, M60-as Pattonok), régebbi, felújított, átalakított szovjet-orosz tankok (T-54, T-55, néhány T-72) és a saját fejlesztésű, innen-onnan koppintott Zulfikar-sorozat 1,2,3-as modelljei (a T-72-ről leszerelt 125 mm-es símacsövű löveggel) állnak hadrendbe.

Irán légierejét ugyanez jellemzi. Még a sah idejéből, a múlt század hatvanas-hetvenes éveiből származó F-4 II. Phantomok, F-14-es Tomcat-ek, Northrop F-5-ösök és orosz MiG-29-esek, kínai Chengdu 7-esek (utángyártott szovjet MiG-21-esek) alkotják a mintegy 100 hadra fogható vadászgépet, harci gépet.

Azaz sem mennyiségben, még kevésbé minőségben nem állja a versenyt a szaúdiak légierejével. Nem beszélve a térségben lévő háromtucatnyi amerikai támaszponton lévő legmodernebb amerikai harci gépekről.

Márpedig egy esetleges összecsapásban, a nagyobb földrajzi távolságok miatt, elsősorban a légierő és a rakétacsapatok ütőképessége számítana.

Irán rakéta-ereje azonban nem alábecsülendő, e tekintetben messze felülmúlja Szaúd-Arábiát és Izrael kivételével a régió valamennyi államát. Tavaly mutatták be az egyik legütőképesebb fegyverrendszerét, a Hoveyzeh nevű, szárazföldi indítású önállóan manőverező robotrepülőgépet, más néven cirkáló rakétát.

Hatótávolsága legalább 1350 kilométer, azaz a Perzsa (Arab)-öbölparti emirátusokat, Szaúd-Arábia területének nagy részét eléri. Nyugati források szerint igen korszerű navigációs műszerekkel, az ellenfél elektronikus zavarását semlegesítő berendezésekkel van felszerelve.

A katonai hírszerzéssel foglalkozó izraeli DEBKAfile portál megjegyzi, hogy a világ egyetlen hadereje sem fejlesztett ki eddig az ilyesfajta fegyverek elleni hatásos védelmet.

A másik ilyen nagy erejű iráni fegyver a 2015-ben megjelent Emad közép hatótávolságú ballisztikus rakéta. Szaúd-Arábia és Izrael teljes területét eléri. Iráni tervezői szerint csak hagyományos (nem nukleáris) robbanófej hordozására szánták. Emellett Irán az utóbbi évtizedben nagy ütemben fejlesztette, mondják orosz és kínai segédlettel, esetleg észak-koreai közreműködéssel, középhatótávolságú, akár a Balkánt, Magyarországot is elérni képes ballisztikus rakétáit.

A korábbi típusok pontatlanok voltak, az újabbak (a Fadzsr-3, a Shahab-3, ennek továbbfejlesztett változata, a Ghadr-110) már pontosabbak, de így is akár 300-500 méter is lehet a céltól való becsapódási távolságuk (CEP). Irán rendszerben tart saját fejlesztésű, de innen-onnan koppintott elemekből álló csapásmérő drónokat, irányított robotrepülőgépeket, amelyek a Karrar-családhoz tartoznak.

Nyugati katonai elemzők szerint az Emad képes atom-robbanófej szállítására is.

Iránnak ez idő szerint nincsenek atomfegyverei és ez az állapot valószínűleg a közeljövőben még fennmarad.

Az Egyesült Államok a 2015-ös, az iráni atomprogramot lényegesen korlátozó nemzetközi egyezményből való kilépését, valamint Szolejmani tábornok minapi megölését követően Irán bejelentette, felújítja és felgyorsítja atomprogramját, (beleértve az atomfegyver-fejlesztést).

Amíg elnök vagyok, Iránnak nem lesz atomfegyvere

- jelentette ki januárban, a Kászim Szolejmani elleni sikeres akciót követően Donald Trump amerikai elnök.