A középkor nem is volt olyan sötét, mint gondolná – Összegyűjtöttük a jellemző tévhiteket

Az első humanisták, akik ráléptek az európai történelem színpadára, botránkozva néztek vissza a kontinens elmúlt évszázadaira. Ezért az őket megelőző érát csak úgy hívták, hogy a „sötét kor”.

Úgy tartották, hogy a Római Birodalom összeomlása után Európában eluralkodott a tudatlanság és a vallási fanatizmus, az átlag emberek pedig szinte kivétel nélkül óriási nyomorúságban élték az életüket.

Bár ezek a sarkítások nem fedték le igazán a valóságot mégis a középkorról rengeteg olyan negatív elképzelés született, amely mind a mai napig élénken él a köztudatban.

A jellemző tévhitekből összegyűjtöttünk egy csokorra valót.

A középkorban nem fürödtek az emberek

Mint annyi más hamis állításban ebben is van egy csepp igazság. Voltak szentek, akik vallásosságukat azzal akarták bizonyítani, hogy egyáltalán nem mártóztak meg a vízben. A Margitsziget névadójáról Szent Margitról is az a hír terjedt, hogy egyáltalán nem fürdött.

A kora-középkorban pedig az angolszászok rácsodálkoztak, hogy a vikingek az ő nézetük szerint roppant sűrűn, hetente egyszer tisztálkodnak.

Ám azt látni, hogy később az „érett középkorban” már komoly fürdőkultúra alakult ki Európában. Persze napjaink mércéjével mérve nem voltak túl higénikusak, de így is elmondható, hogy 1292-ben Párizs falai között már 26 fürdőház működött. Wrocław-ban pedig az 1400-as években már előírás volt,

hogy minden lakosnak legalább hetente egyszer fel kell keresnie az egyik fürdőházat.

Magyarországon még a parasztság is használt olykor dézsákat, amelyekben otthon tisztálkodtak. Ami pedig a közös létesítményeket illeti: az Árpád-kor végén úgy 70-80 természetes hévforrás és mesterséges fürdő működött nálunk.

Sokukban idővel különféle szolgáltatások is elérhetővé váltak.

Akadtak amelyekben például ha kérték masszírozták és olajokkal, illetve illatszerekkel is bekenték a vendégeket.

A korabeli írások felhívják rá a figyelmet, hogy aki túl sokat jár a fürdőkbe az könnyen elhízik. Ennek az volt az oka, hogy a középkor embere az órákig tartó vizes ejtőzés közben szeretett jókat enni.

A középkorban hamar meghaltak az emberek. Aki 40 éves volt már öregnek számított.

A középkorban egy újszülőtt várható átlagos élettartama valóban 30-40 év közé tehető, de ez az adat igen csak félrevezető. Ugyanis ebben a korszakban roppant gyakori volt a csecsemőhalandóság, amely alaposan lenyomta az átlagéletkort.

Viszont ha a középkorban valaki betöltötte a 20-at, akkor már jó esélye volt rá, hogy meg fogja érni a 60-as éveit is.

Szent István és a „második honalapító” IV. Béla is úgy 63 éves lehetett a halála idején.

Mióta a csontok alapján pontosabban meg tudják becsülni a régészek, hogy a régiek hány évesen haltak meg azóta kiderült, hogy még a kora középkorban is előfordult, hogy az egyszerű emberek akár 75 évnél is tovább éltek.

A középkorban gyakran boszorkányként égették meg a nőket

A boszorkányüldözések során legalább tízezrek haltak meg, de ennek igen kevés köze van a középkorhoz. Amikor az első boszorkányperekre sor kerül az 1400-as években, a középkor már épp az utolsókat rúgja.

Bár többféle definíció is létezik rá, a középkor kezdetét általában a Római Birodalom bukásához vagyis az V. századhoz kötik, a végét pedig a XV. század végéhez vagyis Amerika felfedezéséhez.

VIII. Ince pápa csak alig pár évvel azelőtt adta ki a bulláját a boszorkányság ellen, hogy Kolumbusz Kristóf elérte volna az újvilágot. A boszorkányüldözések nagyja a kora-modern időkre tehető.

Az utolsó ember, akit boszorkányság miatt végeztek ki Európában, Anna Göldi volt, aki 1782-ben lett lefejezve.

Egyébként több példa is van rá, hogy az utókor a középkort kegyetlenebbnek akarja leírni, mint amilyen valójában volt. Jellemző, hogy a közhiedelem szerint az egyik legbrutálisabb középkori kínzóeszköz, egy fémtűskékkel teli szarkofág a vasszűz volt. Pedig ez sose létezett.

Valójában az 1700-as években találta ki egy német professzor.

A nemesek élhettek az első éjszaka jogával. Ha a jobbágyaik megházasodtak ők hálhattak először a menyasszonnyal.

Az első éjszaka joga igen népszerű a hollywoodi forgatókönyvírók körében. Számos középkorról szóló filmben feltűnt ez a hagyomány. Legyen szó akár a Charlton Heston főszereplésével készült Hadúrról, vagy Mel Gibson Oscar-díjas filmjéről a Rettenthetetlenről.

Arra akadt példa, hogy a jobbágynak a nemesúr jóváhagyását kellett kérnie ha valakit el akart venni. De az első éjszaka joga minden bizonnyal merő kitaláció.

Egyetlen dokumentált eset sem létezik, ami azt bizonyítaná, hogy ilyen szokás létezett volna.

A középkorban azt hitték, hogy a Föld lapos

Amikor szóba jön a Föld alakja a középkori szövegek szinte mind arról írnak, hogy a bolygónk gömb alakú. Aquinói Szent Tamástól Holybush-i Jánosig az éra számos nagy gondolkodója biztosra vette hogy a Föld kerek.

Jellemző, hogy Leonardo Da Vinci, amikor Jézust, mint a világ megmentőjét ábrázolta, a Földet a képén egy gömb szimbolizálta.

De akkor honnan jött az elképzelés, hogy a középkorban laposnak hitték a Földet? Valószínűleg az amerikai író Washington Irving is segített elterjeszteni ezt a tévhitet. Kolumbusz Kristófról szóló könyvében ugyanis megjelenik ez a téves teória.

A középkorban örömtelen életet éltek az emberek. A nemi életük is roppant visszafogott volt.

Ezzel a tévhittel korábbi cikkünkben bővebben is foglalkoztunk. Ahogy arról írásunkban szót ejtettünk: a középkor embere, ha vigadozásról volt szó, nem fogta vissza magát. A limburgi krónika szerint Kölnben egyszer egy táncmulatság közben több száz hajadon lett terhes.

Ez még úgy is tanulságos, hogy a krónikás valószínűleg túlzott.

Ami a magyar tivornyákat illeti, Bornemisza Péter a maga idején azt írta, hogy a mulatságokon a hölgyek „száját, orrát, fülét, csecsét, mellyét mind talpig eltapogatja, úgy izgatja”. A nép annyiféle helyen szeretett vigadni, hogy külön be kellett tiltani, hogy az emberek a temetőkben vagy a templomokban táncra kerekedjenek.