A középkor újra divatba jött a filmvilágban – De jó ez nekünk?

A 2000-es évek elején a középkori történetek ritkán jutottak el a nagyvászonig. Az utóbbi pár évben azonban beállt egy trendforduló.

Mióta a Trónok harca meghódította a világot, itt Európában a filmipar egyre szívesebben karolja fel a nemes lovagokról, várkastélyokról és királyokról szóló történeteket. A cseheknél most éppen Jan Žižka huszita hadvezérről készül egy nagyszabású mozi.

Látható, hogy az öreg kontinensen egyre több stúdió komoly pénzügyi kockázatot is vállal csak hogy a régi hőstörténetek megelevenedjenek a mozikban.

Jó példa erre a harmadik legdrágább orosz filmnek számító 2016-os Viking.

Főszereplője I. Vlagyimir fejedelem olyan az oroszoknak, mint nekünk Szent István. Ő térítette át a népét a keresztény hitre. A produkcióba pumpált milliók kétségtelenül meglátszanak a végeredményen. Nagy csatákból ugyanis nincs hiány. Sajnos az a probléma, hogy az egymást követő akció-jeleneteken kívül a film más jóval nem is tud szolgálni. A szereplők érdektelenek. Ami sajnos egy visszatérő probléma ezeknél az újhullámos középkori moziknál. 

Még az orosz Vikingnél is nagyobb csalódást kelt a holland Redbad (nálunk „Az utolsó pogány király” címmel jelent meg).

Pedig a rendező nem volt kezdő. Roel Reiné korábban már készített egy egész jó történelmi filmet: Az Admirálist. Az utolsó szabad fríz királyról szóló mozija azonban rettentő unalmas. A 160 perces alkotást kifejezetten nehéz végigülni úgy, hogy a karakterek még egy kicsit se tudják megfogni a néző figyelmét. A holland közönség se kért a filmből. A 8 millió euróból (átváltva 2 és fél milliárd forintból) leforgott 2018-as produkció végül fél millió eurót se tudott hozni a pénztáraknál. Ezzel a Redbad lett a holland filmtörténet legnagyobb anyagi bukása.

A lettek egy kicsit szerencsésebben jártak. Ők a britekkel összeállva hozták tető alá egy filmet, az egyik nemzeti hősük, a kereszteseket visszaverő Nameisis hercegről.

Ugyan a „Nameja gredzens” (The Pagan King) átütőnek nem mondható, de a hazai közönség szerette. Tavaly az egyik legsikeresebb film volt a lett mozikban. Nálunk azonban még várat magára a premier. Emiatt még magyar címe sincs.

A norvégok viszonylag friss történelmi filmje viszont a hazai mozikat is megjárta. „Az utolsó király” a XIII. századi polgárháborús Norvégiában játszódik.

A történet szerint IV. Haakonnal ellenlábasai még csecsemőkorában akartak végezni. A királyt maroknyi híve mentette meg a biztos haláltól. A film ugyan nem túl emlékezetes, viszont olyasmit láthatunk benne, amit a középkori filmekben igen ritkán: rengeteg síelést. A szereplők persze nem a téli sport szerelmesei. Egyszerüen a nagy hóban a katonák sokszor csak lécekkel tudtak közlekedni.  Mindent összevetve egy ügyesen összerakott tucatmoziról van szó. Norvégiában a bemutatás évében csak a 13-dik legsikeresebb filmnek számított.

Mostanában itt Európában a régi idők hőseiről hiába készül több mozgóképes alkotás a szokottnál, egyelőre az elmúlt években egyetlen igazán kiemelkedő produkció született a témában: az egyik hazai streaming szolgáltatónál magyar felirattal is elérhető „Törvényen kívüli király” (Outlaw King).

Pazar látványvilág, lebilincselő csaták és kiváló színészi játék idézi meg a skót függetlenségért küzdő I. Róbert király történetét (a film részben a skót Sigma Films gyártásában készült).

Csak reménykedhetünk benne, hogy a készülő Hunyadi-film ha kevesebb pénzből is, de hasonló magas színvonalon fog elkészülni. Ám sajnos újabban „Az utolsó bástya” körül sok a sötét felleg. A legutóbbi hírek szerint a filmnek Szász János távozása óta rendezője sincs.