A magyar filmtörténet legsokkolóbb filmje – Kritika

Elemzések2019. júl 7.Devecsai János

Az Árvácska még mai szemmel is letaglózó.

Szemben az olasz vagy a francia filmgyártással a magyar nem hemzseg a meghökkentő alkotásoktól. De a hazai produkciók között így is akad egy, amelyik cseppet sem fukarkodik a sokkoló jelenetekkel. Annak idején főleg az iskolásokra volt nagy hatással, hisz itthon néhány gimnáziumban a tanárok a legnyomasztóbb magyar film megnézését kifejezetten ajánlották a tanulóknak. Egész pontosan az 1976-ban bemutatott Árvácskáról van szó.

A történet valós alapokon nyugszik. Móricz Zsigmonddal esett meg egyszer, hogy Pesten sétálva belefutott egy fiatal lányba, aki a Szabadság-hídon akarta megölni magát. Móricz magához vette a lányt, a történetét pedig lejegyezte.

Mint kiderült: a fiatal teremtéssel annyi más árvához hasonlóan a nevelőszülők egészen kegyetlenül bántak. Régen ugyanis Magyarországon azok a családok, akik magukhoz vették a lelenc gyerekeket pénzjuttatást kaptak. Csakhogy sokan a pengőket inkább félretették, az átutalt ruhákat a sajátjaiknak adták, az árváknak pedig pokollá tették az életét. A lány történetei ihlették meg az Árvácska című könyvet, amely először 1940-ben jelent meg.

A filmes adaptáció kifejezetten nyomasztó. A folyamatos testi-lelki kínzások túlságosan is hihetőnek tűnnek. A magyar tanyavilágról a film egészen sötét képet fest. Még alig indult el a film és máris kezdetét veszi egy nemi erőszak.

A puszta világa itt kegyetlen és durva.

Attól pedig csak még torokszorítóbb lesz az összkép, hogy a jelenetek egészen valósnak tűnnek. A történetet segít emészthetővé tenni, hogy a sztorit nem csupa gazember népesíti be. Csörét a főszereplőt az árvaházban kis híján egy kedves pár fogadja örökbe. Amikor pedig elkerül a kegyetlen Szennyesékhez, még ott is akad egy jószívű nagyapó, akit a helyiek csak Vénistennek neveznek. Ám Csöre tragédiája, hogy hiába vágyik mindennél jobban az anyai szeretetre, a mostohaszülei még csak nem is veszik emberszámba.

A filmet a szakma egyik óriása Ranódy László készítette. Másodmagával ő forgatta le az első magyar színesfilmet az 1950-es Lúdas Matyit, illetve hozzá köthető az 1848-as forradalmat megelevenítő nagyszabású történelmi film a Föltámadott a tenger is.

Régen a gimnáziumokban talán ez a mutatós filmográfia is megtéveszthette a tanárokat. Mert ugyan miért ne lehetne bemutatni a gyerekeknek egy Móricz-adaptációt, amelyet egy Kossuth-díjas rendező hozott tető alá? Pedig minden ellenkező jel ellenére ez a film nem gyerekeknek való.