A szomszédos háborúk rendre átrajzolták a magyar társadalmat – Most ez aligha lesz másként
ElemzésekA történelmünk során többször is előfordult, hogy a közelben dúló háborúk miatt nagyszámú bevándorló érkezett az országba.
Bár eddig több százezer ukrán menekült érkezett Magyarországra a szomszédos háború kirobbanása óta, a hozzánk érkezők túlnyomó része rögtön továbbutazott nyugatra vagy valamelyik szláv országba. Nehéz megbecsülni, hogy pontosan hányan fognak tartósan itt maradni.
De a szakértők figyelmeztettek: még ha a harcok Ukrajnában hamarosan véget is érnek, a humanitárius katasztrófa aligha tűnik el csak azért, mert a fegyverek elhallgatnak.
Sok múlik azon, hogy ki fog nyerni illetve, hogy a háború után milyen állapotban lesz az ukrán gazdaság. Komoly esély van rá, hogy a következő hónapokban, vagy években újabb és újabb ukrán menekülthullám éri majd el Magyarországot. Már jóval a háború előtt is népszerű célpont voltunk, hisz hazánkba csak 2019-ben és 2020-ban úgy 30 ezer ukrán érkezett bevándorlóként.
Nem ez lenne az első eset, hogy egy közeli háború miatt tömegek érkeznek hozzánk. A történelmünk során többször is történt hasonló. Sorra vettük három kiugró példát.
Kunok
Ezzel a nomád néppel nehezen csiszolódtunk össze. Végül törvény szabályozta a hajviseletüket is, csak hogy ne lógjanak ki a többségi társadalomból.
Eredetileg nagy számban először az 1200-as évek elején jöttek hozzánk, miután a tatárok meghódították a területeiket. Kötöny kun fejedelem úgy 40-60 ezer emberével kért bebocsátást Magyarországra. Bár bejöhettek, a nemesség egy része attól tartott, hogy ha a mongolok elérnek hozzánk, akkor a kunok az ellenség oldalára fognak állni.
A gyanakvás oda vezetett, hogy végül Rákos mezején a kunok vezérét egy maroknyi magyar nemes kivégezte. Emiatt Kötöny emberei viszont feldúlták és elhagyták az országot.
IV. Béla király viszont ezután is szerette volna a haderőt külhoniakkal megerősíteni, ezért 1246-ban megint kunokat telepítettek az országba. A magyar-kun ellentét viszont annyira nagy volt, hogy a kunok kezelésére külön törvényeket hoztak. Ezek előírták, hogy a kunok mind maguk mögött kell hagyják a pogány hitüket és át kell térjenek a kereszténységre.
Sátrak helyett házakba kellett költözzenek. Még az arcszőrzetüket is törvény szabályozta: a szakállukat borotválni kellett, a hajukat pedig rövidre kellett nyírni.
Később aztán azok a kunok, akik itt maradtak, lassan beolvadtak a többségi társadalomba. A hagyomány úgy tartja, hogy az utolsó ember, aki Magyarországon a kun nyelvet anyanyelvi szinten beszélte, egy Varró István nevű férfi volt, aki 1770-ben halt meg.
Szerbek
A szerbek többnyire a török háborúk miatt jöttek Magyarországra. Az első nagyobb hullám az 1389-es rigómezei csata után indult el. Ebben az ütközetben a szerbek döntő vereséget szenvedtek az oszmánokkal szemben.
A szerb despota ezután magyarországi földeket is kapott, köztük Szentendrét is, amely az utcaneveivel és ortodox templomaival a mai napig őrzi a szerb múlt emlékeit. De a következő évszázadokban a szlávok szinte az ország valamennyi régiójába eljutottak.
Nagy lökést adott a bevándorlásnak 1690-ben, hogy egy nagynevű szerb vallású vezető Csernojevics Arzén is Magyarországra települt.
Bár sok szerb család úgy rendezkedett be, hogy később vissza tudjanak térni - ezért nem is vettek nagy telkeket Magyarországon - végül az 1699-es karlócai béke miatt hosszabb távon is itt kellett maradjanak, mivel a szerb területek az egyezmény értelmében továbbra is török kézen maradtak.
A szerbek jó része végül az első világháború után elköltözött Magyarországról.
A 70-es években itthon már csak 11 ezren vallották azt, hogy szerb az anyanyelvük. Mára a számuk pár ezerre olvadt. Ritkaságszámba megy a pest megyei Lórév esete. Ebben a cirka 300 fős falucskában ugyanis a többség mind a mai napig szerbnek vallja magát.
Görögök
Bár már akkor is jöttek Magyarországra görögök, amikor Konstantinápoly 1453-ban török kézre került, a legutóbbi bevándorlási hullámhoz nem kell messzire hajtanunk a naptárat. Csak a XX. század derekához: ugyanis 1946 és 1949 között polgárháború dúlt Görögországban a királyi erők és a kommunisták között, ami miatt sokan kénytelenek voltak elhagyni az országukat.
A Magyarországra érkező görög bevándorlók között több ezer gyerek is volt, akiket részben gyerekotthonok részben magyar családok fogadtak be.
Azért, hogy az anyanyelvükön tudjanak tanulni, Székesfehérváron 1949-ben 100 görög pedagógust képeztek ki.
Egyebek mellett Miskolcon, Szegeden, Sopronban, Debrecenben és Pécsen is létrejöttek kisebb görög kolóniák. Fejér megyében pedig 1950-ben megalakult egy görög falu: Beloiannisz, amelyet a görög kommunista mozgalom egyik vezetőjéről Nikosz Beloianniszról neveztek el.
Bár a lakosok jelentős része gyorsan asszimilálódott, az ezer fős Beloiannisz lakosainak úgy a negyede továbbra is görögnek vallja magát.