Áldás vagy átok, hogy a dollár a világpénz?

A világgazdaság működéséhez elengedhetetlen a világpénz. Ezt a szerepet jelenleg az amerikai dollár tölti be. Más szóval azt is mondhatnánk, hogy az Egyesült Államok a világ bankára – írja a CNBC honlapján megjelent elemzésében Michael Ivanovitch, az OECD volt vezető közgazdásza. A világgazdaságra, a geopolitikára és a stratégiai befektetésekre szakosodott közgazdász – aki korábban az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve-ben (Fed) is dolgozott, illetve közgazdaságtant oktatott Columbia Business Schoolon –, azt állítja, hogy a világ bankáraként az USA évi 500 milliárd dollárral járul hozzá ahhoz a növekedéshez, ami a globális kereslethez, a termeléshez és a foglalkoztatás növekedéséhez kötődik. Ez az összeg pedig az ország kereskedelmi mérlegét rontja – véli Ivanovitch, aki szerint

a dolláron alapuló nemzetközi monetáris rendszer legnagyobb kedvezményezettje az euróövezet, valamint Japán.

Ennek ellenére az európai vezetők folyamatosan Amerika „túlzott privilégiumáról” beszélnek. Ahogy a hatvanas évek francia pénzügyminisztere – a későbbi államelnök –, Valery Giscard d’Estaing megfogalmazta, a kiváltság lényege, hogy az Egyesült Államok saját pénzében fizetheti a nemzetközi kereskedelemben felhalmozott hiányát és adósságát.

Az európaiak persze mélyen hallgatnak az érem másik oldaláról, nevezetesen hogy az amerikaiak 10,6 billió dolláros nettó külföldi adóssága a világgazdaság növekedését is finanszírozza – írja az OECD volt vezető közgazdásza. Valószínűleg úgy gondolják, hogy az Egyesült Államoknak nem kell törődnie növekvő adósságával, hiszen kezében van a kulcsvaluta. 

Mint írja, sajnálatos, hogy a Fed a dollár világpénz mivoltát a növekvő adósságból fakadó problémák eltakarására használja. Ez a hozzáállás sok politikusnak tetszik, hiszen akkor nem kell számolni a deficittel. Ám miért van az, hogy az USA akkora nagy felhajtást csinál a Kínával és az Európai Unióval szemben felhalmozódott deficitből? – teszi fel a kérdést az elemzés. Az augusztus végi állapot szerint

6900 milliárd dollár értékű, az amerikai államkincstár által kibocsátott értékpapír, kincstárjegy, kötvény és bankjegy volt tengerentúli kezekben, ezek kétharmada devizatartalékok részét alkotta. 

Kiemeli, hogy az amerikai hitelezőket viszont nem kell emlékeztetni arra, hogy számolni kell a hiánnyal, hiszen egyre inkább keresik a dollárban lévő vagyonuk diverzifikálásának lehetőségét.

Az elmúlt két évben három százalékponttal csökkent, és ezzel 61,6 százalékra esett a világban a dollárban tartott tartalékok aránya, ami határozott csökkenés az évszázad elején mért 70 százalékhoz képest. (A dollár és az euró aránya a nemzetközi tartalékvaluta arányának szempontjából körülbelül három az egyhez.)

Attól azonban egyelőre nem kell tartani, hogy a dollárt megfosztják kulcsvaluta szerepétől, hiszen egyetlen törvényes fizetőeszköz sem tudja azokat az előnyöket nyújtani – általános és mindenütt elfogadott fizető –, valamint tartalékképző képesség – mint ami a dollárnak sajátja – véli a közgazdász.

A dollár tehát olyan nemzeti fizetőeszköz, amely globális tartalékvalutaként is szolgál, ami

nem jelenti azonban azt, hogy az elszálló amerikai hiány és adósság kezelésében fegyverként, a gazdasági háborúban pedig büntető eszközként kellene használni.

Az első esetben romlik értékmegőrző képessége, a második pedig felgyorsíthatja az alternatív elszámolási rendszerek keresését, és elősegítheti a helyi valuták használatát. Bármely eset is következne be, annak jelentősége meghaladná a szűkebb értelemben vett gazdasági megfontolásokat, hiszen az már az Egyesült Államok nemzetbiztonságát és a világgazdasági rendet is veszélyeztetné.

Aggodalomra okot adó adatok jelentek meg Amerika nemzetközi befektetési helyzetével kapcsolatosan. Ezek szerint csak az idei év első felében ezer milliárd dollárral növekedtek az ország külföldi kötelezettségei. A hitelezők kezében lévő pénzeszközökről van szó.

Ez esetben feltehetjük a kérdést: mi történik, ha ezek a hitelezők, egyben olyan stratégiai versenytársak, amelyeket Washington el akar szigetelni?

A helyzet abszurd: az Egyesült Államok dollár ezermilliárdokhoz juttatja stratégiai vetélytársait, amelyek aztán bejutnak az amerikai piacra, és gyengíthetik hosszú távú stratégiai érdekeit, illetve szövetségeit – hangsúlyozza a szerző.

A dollár, valamint a dollárra alapozott nemzetközi monetáris rendszer fegyverként való használata egy újabb eszköz arra, hogy ellensúlyozzák Amerika túlzott privilégiumait, különös tekintettel Washington hibás gazdaságpolitikájára, amely figyelmen kívül hagyta az évtizedek óta folyamatosan emelkedő kereskedelmi deficitet.

Mindez azonban szétverheti Amerika szövetségi rendszerét, kiemelten a transzatlanti viszonylatban.

Ebben a helyzetben a közgazdász szerint célravezető lenne, ha a Fed stabilizálná a dollárt, rögzített inflációs várakozások mellett. Emellett az amerikai adminisztrációnak arra kell ösztönöznie a kereskedelmi többlettel rendelkező országokat, hogy támogassák hazájukban a gazdasági növekedést. Végül pedig javítani kell az amerikai kereskedelmi mérleg egyenlegét azáltal, hogy kiegyenlítik a globális versenyfeltételeket az amerikai cégek számára – írja az OECD volt vezető közgazdásza.