Amikor kitört az orosz aranyláz - 160 éve egy kicsi orosz város felé indultak a szerencsevadászok

Miassz, az azonos nevű folyó mellett fekvő orosz város nem különösebben ismert. Pedig lehetne, hiszen az Ural-hegységben található, és orosz méretekben kicsi, mindössze 160 ezres városka egyszerre a legnagyobb orosz aranyrög lelőhelye, autóipari központ, de még az orosz rakétagyártásnak is a központja.

Egykori gazdagságát gyönyörű épített emlékek őrzik, az RBTH.com angol nyelvű orosz portál cikkében lehet találni néhány nagyon szép épületet.

A legnagyobb aranyrög

A világ valaha meglelt legnagyobb aranyrögét, a Welcome Stranger (Üdvözlégy idegen) elnevezésű tömböt Ausztráliában találták. Két, kifejezetten aranyásás miatt Ausztráliába érkező brit barát fedezte fel. Igazán megdolgoztak a sikerért, évekig túrták a földet, míg végül 1869 februárjában, nem is sokkal a felszín alatt megtalálták a 72,5 kilós, máig rekordméretű rögöt.

Képünk illusztráció, nagyjából ekkora lehetett az arany, amit találtak.

Mollagul városka, amelynek közelében előkerült a csodás kincs, egycsapásra ismert lett, tömegek indultak szerencsét próbálni. Sajnos a boldog felfedezők annyira örültek a hirtelen rájuk szakadt, örökös jólétet biztosító találatnak, hogy le sem fotóztatták, meg sem örökítették azt, bevitték a helyi bankba, és már a méréshez ketté kellett törni „az idegent”, amelyet aztán hamarosan be is olvasztott a brit jegybank.

Aranyláz mindenfelé

A világ legnagyobb tömbjei jellemzően 1860 óta, főleg ausztrál és brazil, kisebbrészt amerikai lelőhelyekről bukkantak elő.

Az aranyláz fogalma is leginkább az Egyesült Államokhoz kötődik, Alaszkához, Kaliforniához, Nevadához, Coloradóhoz, de volt ilyen hirtelen elkezdődő nagy vándorlás Ausztrália, Dél-Afrika és Új-Zéland irányába is. De, mint majd cikkünkből kiderül, három nagy orosz vándorlás is volt, a Lappföldre, Szibériába és mindenekelőtt Miasszba (vagyis Cseljabinszk város közelébe) induló roham.

A folyamat mindig ugyanúgy játszódott le. Valahol híre kelt egy mesés találatnak, mire egy rakás szerencsevadász elindult, a földárak elszálltak, de valójában az aranyból kevesen gazdagodtak meg, Viszont a környék tényleg fellendült, kiépült a közlekedés, az aranyásókat kiszolgáló kereskedelem és a térség valamelyest bekapcsolódott az országos vérkeringésbe.

Kevés rög maradt egyben

A világ eddig ismert legnagyobb aranyleletei ma már jellemzően nem léteznek, nem tekinthetők meg. Gazdái feldarabolták, részenként értékesítették, beolvasztották.

A ma ismert és még megtekinthető legnagyobb rög egy brazil darab, a Pepita Canaá (kánaáni rög), amelyet egy Júlio de Deus Filho nevű brazil bányász talált, a Serra Pelada, vagyis a Meztelen Hegység egyik bányájában,

Valójában ez a hegy egyáltalán nem „meztelen”, hanem nagyon is díszes gazdagságú, a világ legjobb aranylelőhelye. A valaha felhozott tíz legnagyobb aranyrögből három innen származik. A 60,82 kilós kánaáni darabot a Brazil Nemzeti Bank központjában őrzik.

Miassz: a Nagy Háromszög

És akkor az említett orosz aranyvárosról! Miassz története valamikor a XVIII. század végén kezdődött, amikor Larion Luginyin dúsgazdag iparbáró új lelőhelyeket keresett réz- és vasszerkezeteihez, ezért az Urálban rézbányákat kezdett működtetni. A bányászok együtt laktak, a kisebb bányák közeléből is összeverődtek, elegánsabban fogalmazva, települést alapítottak.

Miassz, a bányákhoz kiépített falu eleinte nagyon kezdetleges volt, de ötven év múlva, amikor rájöttek a rézbányászok, hogy a Miassz folyó völgyében arany is található, fellendült. Az első aranylelőhelyet 1797-ben fedezték fel, és négy évtizeddel később Miasszban találták meg a kor legnagyobb rögét, a máig megtekinthető Great Triangle-t, vagyis a Nagy Háromszöget.

A találat korántsem volt véletlen, ekkor már óriási infrastruktúra, mintegy félszáz bánya épült ki az aranyvadászatra, amelyek közül a legígéretesebbet Sándor Cár tárnának nevezték el.

1842-ben itt találta meg 3,5 méter mélyen a felszín alatt Nyikifor Szjutkin, egy fiatalon elhunyt kutató, a 36,2 kg-os óriást, amely 91 százalékos tisztaságú aranyrög volt, vagyis a tiszta aranytartalma is majdnem 32 kilogramm.

A leletért szép jutalmat kapott, de természetesen az meg sem közelítette a rög értékét, amely a bánya tulajdonosát illette. A Nagy Háromszög ma a Kremlben látható, a tulajdonosa az orosz állam, egészen pontosan a Gyémánt Alap, amely a drágakövek és nemesfémek állami letétkezelője, ő felel például az orosz királyi koronaékszerek, drágakövek, arany- és platinakincsek őrzéséért, kiállításaiért.

Tömegek érkeztek Miasszba

Ebben az időszakban, bányászok tízezrei indultak a távoli Ural felé, részben Miasszba, részben Krasznojarszk, egy másik ígéretes bányatelepülés felé. Miasszban - a fennmaradt dokumentumok alapján - évi 640 kilogramm aranyat találtak a csúcsidőszakban.

Érdekesség, hogy a település mégis sokáig csak nagyfalu volt, csak egy évszázada kapott városi rangot. A fennmaradt leírások alapján a bányászok jellemzően 10-12 fős csapatokban dolgoztak, és a mai állatvédők nagyobb szomorúságára elég sok kizsigerelt lovat használtak el.

A legnagyobb aranykitermelők

Már viszonylag sokan laktak Miasszban, amikor valamikor az 1900-as évek századfordulóján a bányászok elkedvetlenedtek. Aki maradt az aranybányászatnál, inkább keletre húzódott.

Oroszország ma is a világ harmadik legnagyobb aranytermelője, évente 310 tonna aranyat hoz fel, ennél többet csak Kína (420 tonna) és Ausztrália (320 tonna) bányászik.

A legnagyobb orosz cég a Polyus Gold és a legnagyobb bánya a Krasznojarszk Olimpiada mező.

Érdekesség, hogy az ismert aranybányász államok közül Dél-Afrika már szorul vissza, de például Üzbegisztán jön fel.

Az aranyláz vége

Amikor Miasszban már kevesebb volt a találat, az orosz bányászok vagy részt vettek a lappföldi aranylázban, ez akkor történt az Ivalo folyó völgyében, amikor a ma finn terület orosz fennhatóság alatt állt, vagy a nagyobb találatokkal kecsegtető szibériai mezők felé indultak.

A kor legsikeresebb aranyásója Gavrila Masharov, „a tajga királya” volt, aki állítólag mintegy száz nagyobb találattal is büszkélkedhetett, és dúsgazdag üzletember lett belőle.

A Miasszban maradt sok erős férfinak is kellett azonban valami elfoglaltság, így települt erős gépipar a távoli városba.

Az autógyár

A gépipar büszkeségét, a városi autógyárat hívták Sztálin Autógyárnak, Miasszi Autógyárnak, majd 1944 óta ez az Urál Autógyár (UralAZ). Ennél is izgalmasabb, hogy az ötvenes években idetelepítették az orosz rakétaipar kulcsüzemeit, elsősorban a Makejev Állami Rakétaközpontot, amely gyakorlatilag egy egész városrészt elfoglal.

Az ipari központban a mai napig zajlik valamennyi bányászat is, de a százötven évvel ezelőtti nagy pezsgés, az aranyláz emlékét ma már csak megroggyant épületek őrzik.