Miért kevés a magyar szabadalom?

Interjú2020. okt. 18.Szabó Anna

Komoly probléma, hogy sokan félnek szabadalmaztatni a találmányukat. Ahogy ugyanis kikerül egy új anyagról vagy eljárásról szóló információ, nem kizárt, hogy egyes dinamikusan fejlődő országok – amelyek a mai napig nem tartják tiszteletben a szellemi tulajdonjogokat – lecsaphatnak az ötletre, és bőven van pénz a megvalósításra is. Egy kis magyar cégnek ilyenkor esélye sincs, hogy meg tudja védeni a szabadalmát - mondta a növekedés.hu-nak a hazai innovációk mentorálásával is foglalkozó H-ION Kft. operatív igazgatója, Czafik Zoltán.

Kik alkotják a H-ION Kft. csapatát, és mi a cég fő profilja?

A H-ION Kft. 2011-ben alakult, alapítói az ELTE fizikus-mérnök szakára jártak és barátaik, kollégáik segítségével jött létre a csapat. Az alapító tagoknak már a tanulmányaik során olyan kiemelkedő ötleteik, kutatási eredményeik, illetve potenciális kutatási területeik voltak, amelyek már megértek volna egy startupot, vagy egy pályázati támogatást. Ezért jött létre a H-ION Kft.

A cél az volt, hogy igazolják, befejezzék, illetve piacra vigyék azokat a hipotéziseken, alap– és alkalmazott kutatási eredményeken alapuló anyagtudományi eljárásokat, amelyek jól alkalmazhatók a különféle területeken, és ezek eredményeképpen sikeressé lehet válni, új munkahelyeket lehet teremteni.

A H-ION csapata jelenleg 27 főből áll, akiknek több, mint 80%-a diplomás kutató és mérnök. Az átlagéletkor 37 év, ami abból adódik, hogy kollégáink között egyaránt vannak pályakezdők és nagy tapasztalatú idősebb szakemberek. Nálunk az új kollégák kiválasztásának 2 pillére van: az egyik maga az ember, akit meghívunk a csapatunkba, a másik a határterületi és rendszerszemléletű tudás, amely a kutatás-fejlesztés során elengedhetetlen ahhoz, hogy a különböző szakterületeken átívelő projektekben az azokat képviselő kollégák hatékonyan tudjanak kommunikálni egymással.

A cég fő profilja egyrészt a saját ötleteken és know-how-kon alapuló K+F+I tevékenység, amely révén piaci szolgáltatásig, termékekig jutunk.

Ehhez a területhez már hozzá vehetem az egyedi és kisszériás gyártást is. Reményeim szerint, ha egy év múlva újra beszélgetünk, ez már egy önálló üzletág lesz. Másik fő tevékenységünk a külső megbízás alapján végzett K+F+I szolgáltatás, tanácsadás, szakértés.

Milyen fejlesztésekkel foglalkoznak mostanában?

Az évek során kiderült, hogy nem olyan könnyű egy hipotézisből vagy laboratóriumi eredményből piaci terméket faragni. Bizonyos fejlesztések, a felskálázás, a minőségbiztosítás sokkal több időt vesznek igénybe, mint amennyit az alapítók gondoltak anno. Jelenleg három irányt követünk: az egyik a világújdonságnak számító alumínium-oxid alapú hőszigetelő anyagcsalád, amely kapcsán hosszú évek óta konzorciumban dolgozunk együtt a partnerekkel, és a know-how most áll szabadalmaztatás alatt. Bízunk abban, hogy 2 éven belül a nemzetközi piacon is elindulhat az értékesítés, és hosszabb távon akár az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA is alkalmazza majd ezt az új anyagcsaládot.

A szigetelőanyag száz százalékban alumínium-oxidból áll, így egyik nagy előnye a nagyon magas hőmérsékleten, akár 1800 °C-on történő alkalmazás lehetősége. Ennek az anyagcsaládnak 3 különböző formája jelenleg már 10 hónapja a Föld körül kering a világűrben, az ATL-1 2PQ méretű nanoműhold akkumulátor celláinak szigeteléseként tesztelési céllal.
Másodsorban hosszabb ideje foglalkozunk különleges lágymágneses tulajdonságú anyagok előállításának kutatásával is, egészen az amorf szalagok készítésétől a komplexen hőkezelt alacsony relatív permeabilitású, kis veszteségű, nagyméretű, középfrekvenciás és magas frekvenciás tartományban is használható, magas hőmérsékleten is működő toroid magokig. Ezeknek a magoknak a tokozását is egyedi igényeknek megfelelően tudjuk az alkalmazáshoz optimálni.

Több partnerünkkel működünk együtt alkalmazásfejlesztésben, mind a hálózati, mind a vezeték nélküli teljesítményátviteli rendszerek termékfejlesztésében. Műszer és gépparkunk egyedülállónak mondható a térségben a teljes gyártási és kutatási feladatokat is figyelembe véve.

Harmadik részlegünk a Chemistry & Technologies, elsősorban áramlásos laborkémiai technológiákat, berendezéseket fejleszt. Három termékünk, a gázadagoló, a flow-reaktor és a laborfülkébe telepíthető folyamatos szűrő már annyira piackész, hogy most készítjük elő az európai marketinget. 


A fejlesztéseken túl, de még mindig a kutatás-fejlesztés és anyagtudomány területén maradva, ebben a hónapban helyezzük üzembe Székesfehérváron az új téremissziós elektronmikroszkópunkat, amely jelenlegi ismereteink alapján az egyik legmodernebb, elsősorban külső megbízások elvégzésére üzemeltetett FE-SEM lesz Magyarországon. A minőségen túl nagy hangsúlyt fektetünk az expressz mérések, vizsgálatok elvégzésére is, mert például azt tudjuk, hogy számos autóipari beszállítónál üzletmenet folytonossági kérdés, hogy aznap, 24 óra alatt, vagy 1 hét múlva kap eredményt. S ha már ennyi jó szakemberünk van, akkor értelemszerűen hibavizsgálati szolgáltatást is fogunk nyújtani, amennyiben az adott vizsgálattípus a profilunkba vág.

Úgy tudjuk, nagyobb vállalatok vagy akár egyének kérésére egy-egy ötletről vagy innovációról is készítenek szakvéleményt.  

Valóban, egyre többször keresnek meg bennünket azzal a kérdéssel, hogy egy adott ötlet, koncepció valóban újdonság-e és megvalósítható-e úgy. Ehhez időnként először újdonságkutatást kell végezni, amelybe a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalát, vagy egy szabadalmi ügyvivőt is érdemes bevonni. A mi erősségünk abban rejlik, hogy nagyon kevés olyan cég van, ahol házon belül ennyiféle szakterület megtalálható, ezek képviselői jól tudnak kommunikálni, együttműködni egymással, és tapasztalattal rendelkezünk a kutatástól a termékesítésig.

Így például nálunk biomérnök, vegyészmérnök, anyagmérnök és fizikus is kommunikál azokkal a mérnökökkel, gépész- és villamostervezőkkel, akik az általuk fejlesztett anyagot vagy technológiát megvalósító berendezéseket tervezik.

S természetesen a tervezőmérnökök és műszaki technikusok is részt vesznek az anyagtudományi teszteken, hiszen a legjobb eredmény érdekében a lehető legtöbb ismeretet meg kell szerezniük magáról az anyagtudományi vagy vegyipari eljárásról, reakcióról is.
Ez a tipikus példája a határterületi tudás szükségességének: azaz, az adott kutató nem csak egyetlen témában képes kiugróan jó munkát végezni, hanem megfelelően tud kommunikálni azon tudományos és műszaki területek képviselőivel is, akikkel közösen kell alkotnia, fejlesztenie.

Milyen körből kerülnek ki a megbízóik?

Igazán széles skálán mozognak a partnereink: a néhány fős kisvállalkozástól kezdve a multinacionális cégekig bezárólag keresnek meg minket kutatás-fejlesztési és műszaki fejlesztési feladatokkal. S ahogy már korábban érintettük, dinamikusan fejlődik a szakértői-tanácsadói és a gyártói üzletágunk is. Jelen pillanatban megrendelőink 90 százaléka magyar vagy Magyarországon működő vállalkozás, vagy vállalat. Megvalósíthatósági tanácsért vagy projekt/ötlet validálásért alapvetően a kockázati tőkebefektetők keresnek meg bennünket, hiszen náluk gyakori az a helyzet, hogy egy „pályázó” megkeresi őket a találmányával pénzért, de ők nem rendelkeznek a szükséges szakértelemmel az adott projekt újdonságának, megvalósíthatóságának megítéléséhez, a tudományos-műszaki-technológiai kockázatok felméréséhez. Ekkor jövünk mi a képbe.

Szakértők szerint Magyarországon ötletből van elég, de régiós szinten is kevés jut el a gyakorlati hasznosítás fázisáig. Mi lehet a probléma?

Minden példa sántít, de tegyük fel, hogy valakinek megvan a tudása ahhoz, hogy előállítson néhány cseppet egy olyan hatóanyagból, amely megöli a koronavírust. Ám az a tudása már hiányzik, hogy ezt a laborméretű eredményt, technológiát hogyan, milyen lépéseken keresztül, milyen eszközökkel, technológiával, minőségbiztosítással, milyen emberi és anyagi erőforrásszükséglettel tudja felskálázni havi több tízmillió vakcina szintre. Ez például egy tipikus tudásrés, hiszen egészen más tudás kell ahhoz, hogy a pipettától eljussunk egy tömegtermelésre alkalmas kémiai gyártási technológiáig.

Az is probléma, hogy egyesek félnek szabadalmaztatni a találmányukat. Tudjuk, hogy a világ GDP-jét 20-30%-ban olyan országok adják, amelyek – finoman fogalmazva – nem helyeznek nagy hangsúlyt a szellemi jogok tiszteletben tartására.

S amikor egy publikált szabadalmat piacilag potenciálisnak ítélnek, egyszerűen lemásolják, és piacra viszik a terméket, szolgáltatást. Egy kis magyar cégnek ilyenkor esélye sincs, hogy meg tudja védeni a szabadalmát. Az sem segíti a szabadalmaztatást, hogy a globális kiterjesztés, fenntartás – márpedig e nélkül tényleg semmi értelme szabadalmaztatni egy világújdonságot – bőven meghaladja a legtöbb magyar kis és középvállalat anyagi lehetőségeit.
Továbbá akadályt jelent az is, hogy sok esetben rengeteg pénzt emészt fel az a folyamat, amíg az ötlettől eljutunk a piaci termékig. S minél kevésbé áll rendelkezésre adott időben az optimális haladáshoz szükséges összeg, annál nagyobb mértékben fog nőni a megvalósítás teljes időtartama. Akár annyival, hogy mire megvalósul, már nem nóvum, vagy valamely más technológia túlhaladt rajta.

Léteznek ugyan K+F+I pályázatok, amelyek nagy segítséget jelentenek a hozzánk hasonló cégeknek, de a néhány fős startupok ezekből implicit ki vannak zárva az elvárt HR és pénzügyi mutatók kapcsán. (Ez itt ténymegállapítás, és nem kritika.) Ezen pályázatok elkészítése, adminisztratív menedzselése és végrehajtása megfelelő kompetenciát, valamint erőforrást igényel, ami a legtöbb pályázatban nem, vagy csak korlátozott mértékben számolható el. Visszatartó erő lehet tehát az adminisztratív teher.

Továbbá, egy a bonyolult kiírásnak megfelelő, nyerési eséllyel is rendelkező K+F+I pályázat elkészítése heti 40 órás munkarendet feltételezve 1 fő szakértő és 1 fő adminisztratív részvétellel körülbelül 3+1 hónap. S itt is fontos lehet az időtényező, amit korábban említettem. A pályázati feltételek megjelenése és a forráshoz jutás között 8-10 hónap is eltelik, ezt követően indulhat el a projekt. Egy gyorsan változó, fejlődő iparágban, mint IT, mobilkommunikáció, s még több ilyen terület van, ezekkel a pályázatokkal nem lehet egy ötletet gyorsan megvalósítani és piacra dobni.

Az innováció a kormány kommunikációjában is egyre fontosabb hívószóvá válik. Mennyire tükröződik ennek fontossága a pályázati lehetőségekben?

Például azt a törekvést látjuk mind az NKFIH (Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal), mint az ITM oldaláról, hogy a korábban említett 8-10 hónapos inkubációs időt lerövidítsék. Én 12 éve dolgozom ezen a területen (K+F+I), de a kiírásokat megelőző társadalmi egyeztetés még soha nem volt annyira hangsúlyos, mint 2020-ban. Mindezeken túl pedig az innováció, mint feltétel is megjelent a kutatás-fejlesztési pályázatokban, mert piacra vihető termék, technológia, eljárás stb. a deklarált cél.
Mi leginkább az NKFIH által kiírt kutatás-fejlesztési és innovációs pályázatokon indulunk. A másik csatorna az európai uniós forrásokkal gazdálkodó GINOP (Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program).

Az látszik, hogy az NKFIH és az innovációs tárca igyekszik minél több forrást átcsoportosítani a kutatás-fejlesztési pályázatokra. Maga az Európai Fejlesztési Ügynökség is belátta, s az új stratégiák ismertetésénél a kommunikációban is megjelenítette, hogy a fejlett, s (gyorsan) fejlődő országok nagy része elhúzott Európa mellett a GDP-hez viszonyított K+F költés tekintetében.

Pontos számot nem tudok mondani, de abban biztos vagyok, hogy egyre több forrás áll rendelkezésre, ha az összes pályázatot nézzük. Ez fontos, és hasznos is. Úgy látjuk azonban, hogy a feltételrendszer nem mindig igazodik a cégek működési környezetéhez. Akadnak például olyan pályázatok, amelyek meghirdetett kerete a nyitást követő két napon belül kimerül, és lehet, hogy a meghirdetett összeg akár ötszöröse lenne a tényleges igény. Más pályázatoknál viszont a keretösszeget sem sikerül kimeríteni, mert olyan feltételt vagy feltételeket támasztanak a kiírók, amelyeket a cégek jó része nem tud teljesíteni. Ezeket szerintem lehetne jobban összehangolni az igényekkel. 

Eddig hány termékcsoportnál jutottak el az ötlettől a megvalósításig? 

Itt van például a már említett ATL-1 nanoműhold, s az abban alkalmazott vékonyréteg szigetelő struktúrák. Ezek piacra vitelének megvalósításán együtt dolgoztunk az ATL Kft.-vel, aki stratégiai partnerünk ebben.
Kémiai, vegyipari technológiák területén már 20 db fölötti prototípus, egyedi– vagy kisszériás berendezésünk üzemel Magyarországon. Ezek: szakaszos és folyamatos üzemű áramlásos kémiai reaktorok, syringe pumpák, gázadagolók és folyamatos szűrő. Terveink szerint a következő nyolc hónapban mintegy hat új, vagy véglegesített, továbbfejlesztett piaci termékkel rukkolunk elő, és ugyan bizonyos korlátozásokkal, de rögtön nemzetközi piacra is lépünk.
Technológiai oldalról részt vettünk az EGIS Gyógyszergyárral közösen innovatív hatóanyagkutatásban.
Egy ipari gyártó partnerünk jelenleg vizsgálja egy magas permeabilitású lágymágneses mag családunk termékekbe illeszthetőségét.
A legújabb hírünk az, hogy az Energiatudományi Kutatóközpont kisebbségi konzorciumi partnereként a fúziós energia kutatásának egyik fő központjánál, az ITER-nél (Nemzetközi Termonukleáris Kísérleti Reaktor) nyertünk el egy tendert. Ennek keretében a plazma egyik biztonsági berendezésének a gáztechnológiáját fogjuk kifejleszteni és megépíteni.

Hoztak már létre projektcéget?

Még nem, de tervezzük. 

Mit gondolnak, most van elég kockázati tőke a piacon?

Most nyertünk felvételt a Magyar Kockázati- és Magántőke Egyesület (HVCA) tanácsadói szekciójába. A szervezet jelenlegi elnöke Eszter Elemér, akinek az egyik legsikeresebb magyar startup kivásárlás köthető a nevéhez.
Immár két éve, hogy a kockázati tőke piacon tőke túlkínálat van, így a szűk keresztmetszet most már inkább az, hogy mennyi az ígéretes projekt. Kisebb és nagyobb tudományos-műszaki-technológiai kockázati vizsgálatokat is végzünk a potenciális befektetők számára, és most már van olyan megbízásunk is, amikor mi mentorálunk egy projektet. 

Mely egyetemekkel állnak munkakapcsolatban?

Sok év óta dolgozunk együtt az ELTE egy-egy intézetével, tanszékével (például az új hőszigetelő anyagcsalád kapcsán). Dolgoztunk már a Miskolci Egyetem, a győri Széchenyi István Egyetem, a BME Villamosmérnöki Kar űrkutatási kutatócsoportjával. Közös projektet tervezünk a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki Karával, és felvetődött az is, hogy közreműködünk az áramlásos, vagy másnéven flow kémia tananyagban való megjelentetésében. 
Az egyetemeken túl munkakapcsolatunk van az Wigner Fizikai Kutatóközponttal és az Energiatudományi Kutatóközponttal.

Videók ajánlása vagy bármi