Az első magyar költő, aki erotikus verseket írt - Amit az irodalom órákon elhallgattak előlünk

Aki valaha koptatta a magyar iskolapadokat annak talán rémlik még, hogy Janus Pannonius fontos személyiség volt nem csak az irodalomban, de a magyar történelemben is. A pécsi püspököt többek közt mint a humanizmus megteremtőjét jegyzi az utókor, egy időben pedig ő volt Mátyás király nevelője is.

Az már kevésbé épült be a köztudatba, hogy Janus Pannonius - vagy magyarosabb nevén Csezmiczei János - az erotikus irodalom első hazai képviselője volt.

Amikor rálépett az irodalom porondjára, Nyugat-Európában már az erotikus művek egész sora állt készen.

A Dekamerontól a Canterbury mesékig számos alkotás taglalta a középkori emberek nemi életét.

Itthon azonban ha készültek is ilyen jellegű alkotások azok nem maradtak fent. Eleve a magyar költők ha tehették akkor a szerelem helyett inkább a háborús hőstetteket énekelték meg.

Ezt a divatot Janus Pannonius törte meg.

Az 1434-ben született híres költőnk, az erotikus műveit, melyekből több mint harmincat szerzett, mind fiatalon írta meg. Az egyik legkorábbit azután, hogy Itáliában elvitte pár barátja egy kuplerájba. Itt még megdöbbentette a léhaság. Ezt írja:

Telve ennyi silány szobával, ággyal?
Lám, itt felcicomázott lányok laknak;
Gőgösen meredő magas hajéket
S vállukon lebegő lepelt viselnek,
Érett mellüket el se rejtve abban.
Hát ez meg mit akarhat? Ej, de nyúlkál!
Más ölelkezik, ott meg csókolóznak,
Ismét mások amott szobára mennek.
El innét a pokolba, el, paráznák!
Nem mondtátok-e, hogy csak sétaútra
Visztek? Mert ide - jönni sem kivántam.

De nem kellett sok idő és már egymás után váltogatta a szeretőit. Az igényeit össze is foglalta egy epigrammában:

Hogyha velem fekszik, legyen ingerlő, fenekedvű,
nem fontos, hogy túl szép legyen és szüzies.
Bánatos arca, ügyetlen gyermeksége se csaljon:
Mindennél inkább kell bujasága nekem.

A futó kapcsolatok persze ritkán értek boldog véget.

Azt mondod, gyereked van tőlem s jársz a nyakamra.
Szilvia, furcsa e vád s jogtalan is, kicsikém.
Mert ha te dús tövisek közt jársz, mondd, így keseregsz-e:
Vérzik a lábam s jaj, épp ez a tüske hibás!

Janus Pannonius koponyája alapján készült arcrekonstrukció (Forrás)

A kor divatjának megfelelően Pannonius az epigrammáit mind latinul írta. Feltételezhető, hogy ez csak segített a szabad fogalmazásban. A költők latinul valószínűleg sok olyasmit is lemertek írni, amit az anyanyelvükön nem mertek volna. Mindenesetre az egyik legszókimondóbb epigrammáját épp egy csalódást keltő együttlét után írta. Ez így hangzik:

Csábos a nyelved, a húsod lágy, arcod gyönyörűség,
míg bele nem fogtunk, mindened elragadott.
Ám amidőn lefeküdtünk, annyira tágas üregbe
csúszott fütykösöm: el sem hiszi, hogy hüvely az.
Oldala sincs, sem vége, csaponghat, mint szabad égen
benne, vagy úszkálhat, mint hal a tengereken.
Ámde hiába rugózna szegényke a parttalan űrben,
gyengének bizonyul, céljához sosem ér.
Rázhatnám faromat, tárhatnék kart ölelésre,
nyomhatnám magasan hátra a combjaidat:
mit se segít. Veritékes mellem tépi zihálás,
szétreped ágyékom, fájnak a csontjaim is [...]

A megnevezett szeretői közt van Laelia, Szilvia, Orsolya, Libera és Lúcia is. Utóbbiról egy-két nem túl kedves intim részletet osztott meg az őt követő évszázadokkal.

Még csak alig fekszik le, alig tárul föl előttem
Lúcia, s lába alig nyugszik a vállamon el,
máris ijesztő hang durran ki pogány fenekéből,
mint amilyent ledörög nyáron a felleges ég.
Rémülten hátat fordítok, béfogom orrom,
rég lekonyult, ami állt, s iszkolok onnan odébb.

Mint a költeményeiből kiderül a fiatal Pannonius egy férjes asszonyba is belehabarodott.

Ágnes, add, amit adsz uradnak is majd;
légy nyugodt: kicsi sem kopik le róla.
Mindkettőnk örömére lenne tetted.
Nyilván isteni kéz akarta ezt így,
s nélküle hogyan is születne ember? [...]

Hogy a hasonló témájú írásokkal miért állt le felnőttkorára a híres humanista az máig találgatások tárgya. Természetesen az is lehet, hogy többé nem volt ilyen csapongó szerelmi élete, de az is előfordulhat, hogy bölcsebbnek látta ha hallgat a kalandjairól.

Pannoniusnak később aztán voltak hazai követői. Erotikus verset még Az aranyember írója, maga Jókai Mór is írt. Ennek egy részlete így szól:

Adj egy csókot szép bálványom
Hadd czuppanjon piros szádon
Míg a csókot czuppantottam
A csecsedbe pillantottam.
Jaj de kedves selyem halom
A bimbóját be is falom.