Ársokkot kaptak a magyar fogyasztók: jóval kevesebb hús fogy a hazai boltokban

Nem tettek jót a hússzektornak azok a változások, amelyek az utóbbi időszakban egyre markánsabban éreztették hatásukat a hazai piacon.

Az árak – hasonlóan más alapvető élelmiszergazdasági ágazatokéhoz – a hússzektorban is látványosan nőttek,

és ez mára jól érzékelhetően visszavetette a keresletet.

A Központi Statisztikai Hivatal márciusi adatai szerint a fogyasztói árak átlagosan 25,2 százalékkal emelkedtek az előző év hasonló időszakához képest, de az élelmiszerek ennél jóval nagyobb mértékben, 42,6 százalékkal drágultak. Az árnövekedés egyértelműen tetten érhető a húspiacon is, hiszen a részletes KSH-kimutatásokból látszik, hogy

a meghatározó termékek közül a baromfihús az egy évvel korábbihoz viszonyítva 40,6 százalékkal, a marhahús 35,5 százalékkal, a sertéshús 26,8 százalékkal került többe.

Bár a sertéscombra és a csirkemellre is vonatkozó ársapkák – amelyeket 2021-ben vezetett be a kormány – fékezték a áremelkedést, összességében legfeljebb részben lassíthatták az egész húspiacon tapasztalható árnövekedési trendet.

Ágazati szakértők egyértelműen a drágulási hullámnak tulajdonítják, hogy a fogyasztók kevesebb húst vásárolnak a korábbiakhoz képest. Bár pontos adatok még nem állnak rendelkezésre,

becslések szerint a baromfihúsoknál 15-20 százalékos, illetve a sertés- és a marhahúsoknál is kétszámjegyű keresletcsökkenés

következhetett be az utóbbi időszakban.

A piaci zsugorodási folyamat kisebb-nagyobb ingadozásokkal már a koronavírusjárvány 2020-as magyarországi kitörése után megkezdődött, és

e tendenciát az orosz-ukrán háború 2022-es kirobbanása, illetve az ezt követő drasztikus, Magyarországra is begyűrűző világpiaci drágulás

– főként az elmúlt év második felétől - tovább erősítette.

Kétségtelen azonban, hogy az árak mellett más tényezők is közrejátszanak abban, hogy a hazai húsipari cégek eladási mutatói romlanak.

Ilyen lehet a növekvő import, amely - például a kelet-európai baromfitermékek fokozódó beszállítása révén – részben kiszoríthatja a magyar húsféleségeket a boltokból.

Így a nagyobb behozatal a fogyasztáscsökkenés szempontjából árnyalhatja a képet, de a hazai vállalatoknak a tényleges keresleti visszaeséshez hasonló piacvesztést okozhat. A kormány e helyzetre reagálva tiltotta meg a napokban az Ukrajnából származó egyes húsféleségek importját.

A mostani változások a hússzektorban érdekelt vállalkozásoknak azért sem jönnek jól, mert

az elmúlt évtizedekben már jelentős piacszűkülést kellett elkönyvelniük.

A statisztikák szerint az egy főre jutó hazai húsfogyasztás az 1980-as években érte el a csúcsot 80 kilogramm feletti mennyiséggel, de ez a háztartásokban 2010-re már 55-60 kilóra csökkent, és később is – a többször ismétlődő fogyasztásélénkítő kampányok ellenére – 60-70 kiló között mozgott.

E szempontból jónak mondható a KSH-nál publikált utolsó, 2020-as adat, amely a hazai háztartásokban 68,6 kilogrammos fejenkénti húsfogyasztást mutatott. Innen azonban most újra mennyiségi visszaesésnek lehetünk tanúi, és egyelőre kérdéses, hogy

a piaci, az ár- és a lakossági jövedelmi viszonyok mikor normalizálódhatnak, vagyis a csökkenési trend mikor fordulhat meg.

A hazai piacon az elmúlt időszakban az is nyilvánvalóvá vált, hogy

a sertéshúsok elvesztették hosszú ideig tartó dominanciájukat és a vezető szerepet a baromfihúsok vették át.

Az egy főre jutó éves baromfifogyasztás az utóbbi időszakban elérte a 33-35 kilogrammot, míg a második helyre szoruló sertéshúsé a már említett keresletösztönző kampányok eredményeként 30 kilogramm körül mozog (bár a rendszerváltozás előtt a kereslet meghaladta az évi 40 kilogrammot is).

Az átrendeződés okait jól érzékelteti, hogy míg például

a sertéskaraj kilónkénti ára 2000-hez képest  csaknem megháromszorozódott, addig a csirkecombnál készeres árnövekedés következett be,

és e termék 1000-1100 forintos tavalyi fogyasztói átlagára a sertéskarajár felét tette csak ki. Még szembetűnőbb, hat-hétszeres az árváltozás a marhahúsnál, ahol a fejenkénti éves fogyasztás

mára 3 kilogramm körüli szintre zsugorodott, míg például az 1970-es években még tíz kilogrammos mennyiséget mértek.

(A többi húsféle változatlanul marginális szerepet játszik a hazai gasztronómiában, ahol a halhús tölthetne be még jelentősebb szerepet, és bár egy főre jutó éves fogyasztása az utóbbi időszakban átlépte a 6 kilogrammot, ez az európai halfogyasztás töredékét teszi ki, és a további növekedést az erőteljes piaci áremelkedés itt is jelentősen akadályozhatja).

A mennyiségi átalakulás mellett a mai viszonyok között egyre szembetűnőbb az is, hogy

a vásárlók az alacsonyabb árkategóriájú húsokat és húskészítményeket keresik.

Bár az utóbbi években a fogyasztói tudatosság sokat javult, és mind több vevő részesíti előnyben a magyar élelmiszereket,

az elmúlt időszak árváltozásai ismét az árszempontokat tolhatják jobban előtérbe,

és a vásárlói döntéseknél származási országtól függetlenül jelentősebb szerepet juttatnak a különböző kereskedelmi kedvezményeknek, akcióknak és saját márkás kereskedelmi márkáknak.

A húspiaci trendeket ugyanakkor nem csak a háztartások jövedelmi helyzete határozza meg, hanem

ma már egyre komolyabb tényezővé válik az étkezési szokások módosulása is.

Egyes vásárlók például fenntartásokat fogalmaznak meg a vöröshúsokkal szemben, míg mások a vegetáriánus/vegán táplálkozási módot részesítik előnyben, és e tendenciák a húsok iránti kereslet ellen hatnak.
Húspiaci szemszögből nézve riasztó képet festenek a legfrissebb német adatok, amelyek azt mutatják, hogy

Németországban évtizedek óta nem adtak el olyan kevés húst, mint 2022-ben.

A tavaly mért látványos, több mint 4 kilogrammos fejenkénti csökkenést sokan azzal magyarázzák, hogy

mind több ottani vásárló tér át növényi alapú, alternatív étrendre,

és e vélekedéseket támasztja alá az is, hogy a vegetáriánus/vegán életforma éppen Nyugat-Európában terjed a legjobban.
Nem véletlen, hogy a nyugati uniós tagállamokból indulnak el azok az eltúlzottnak tartott

környezetvédelmi és állatjóléti kezdeményezések, amelyek kifejezetten az állattartás ellen irányulnak,

illetve a hústermelést és -fogyasztást teszik felelőssé az európai fenntarthatósági problémákért és a klímaváltozást kiváltó eseményekért. Egyes polgári törekvések

a ketreces állattartás betiltásáért kampányolnak, míg mások az állatvágások teljes beszüntetését követelik,

és a meglehetősen vehemens akciók nem festenek felhőtlen jövőképet az állattenyésztés és a húsfeldolgozás elé.

A húspiacon további negatív fejleményként értékelik, hogy egyre több hír lát napvilágot

a növényi alapú műhúsok vagy a laboratóriumi szövettenyészettel előállított húsok kifejlesztéséről,

amelyek a hagyományos hústermelésnek növekvő konkurenciát jelenthetnek. Hosszabb távon ugyancsak számolni kell azzal, hogy

az emberi táplálkozásban a rovarfehérjék is egyre nagyobb szerepet játszhatnak,

és több élelmiszerben helyettesíthetik/kiszoríthatják az állati fehérjéket.

Egyes prognózisok szerint e változások a közeljövőben

még inkább felgyorsulhatnak Nyugat-Európában, ahol ennek következtében az állattartás és a húsfogyasztás stagnálása vagy visszaesése valószínűsíthető.

Kelet-Európa ugyanakkor továbbra is húscentrikus maradhat, és a nyugaton kieső, illetve leépülő termelést részben az itteni állattenyésztő és húsipari vállalkozások vehetik át.

A keleti régióban – így Magyarországon – tehát a piaci átrendeződés rövidebb távon fejlesztési lehetőségeket kínálhat,

de nálunk sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a változó vásárlói magatartás itt is a tradíciók ellen hathat, és az újabb és újabb generációk felnövekedése a húsvásárlási és -fogyasztási szokásokban Magyarországon is további átalakulást hozhat.