Átállna a biohúsra? - Erről érdemes tudnia

Elemzések2018. júl 2.Növekedés.hu

A legtöbb magyar fogyasztónak alig van információja arról, érdemes-e vásárolnia ökológiai állattartásból származó biohúsokat, mert a hazai termelés és kereskedelem még egyaránt fejletlen. Azt mindenképpen jó tudni, hogy az ellenőrzött ökológiai farmokon a haszonállatokat „emberséges” körülmények között kell tartani, és például nem kaphatnak hormonokat vagy genetikailag módosított (GMO) takarmányokat, ami végső soron a húsminőségben is megmutatkozhat. A magyar biohúsokhoz azonban nem egyszerű hozzájutni, nem beszélve arról, hogy általában többet kell fizetni értük, és annak is megvan a veszélye, hogy a vásárlók csalók áldozataivá válnak. Gyerekcipőben jár még a magyar bihústermelés, és meglehetősen kevés információ áll rendelkezésre arról, mit mérlegeljenek a vásárlók, ha ilyen termékeket akarnak venni.

A hazai biopiacot komolyabb kereskedelmi infrastruktúrával ma egyértelműen a növényi alapú élelmiszerek uralják, míg az állati termékeknél nem épült ki kiterjedtebb termelési és értékesítési hálózat.
Az egyik hazai tanúsító és ellenőrző szervezetként működő Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.-nek ma például 115 állattartó partnere van, akik a teljes termelői kör 3,6 százalékát teszik ki. Ennek a társasság szerint részben az az oka, hogy az ökológiai állattartáshoz nem kapcsolódnak a bionövénytermeléshez hasonló normatív támogatások, másrészt az előírások betartása sem egyszerű, sőt teljesítésük nagy felkészültséget, elkötelezettséget és szakmai ismereteket követel a haszonállatokkal foglalkozó gazdáktól. A hatályos szabályozás részletesen meghatározza, egy-egy állatfajnál milyen kritériumoknak kell eleget tenni ahhoz, hogy az állattartó gazdaságok ökológiainak minősüljenek, vagyis biohúsokat állíthassanak elő. Az előírások alapvetően az állattartási, takarmányozási és állategészségügyi-állatgyógyászati követelményekre terjednek ki. Bár az interneten egyes cégek „kérésre nyúl és gyöngytyúk” előállítását is vállalják, részletes szabályrendszer az általános baromfifajoknál, illetve a sertés-, a szarvasmarha-, a  juh-, a kecske- és a bivalytartásban lépett életbe. Az ökológiai állattartók közül legtöbben húsmarhatartással foglalkoznak, így ők állítják elő a legnagyobb biohúsmennyiséget is. A biotartást vállaló termelőknek első lépésként öko-állatállományt kell beszerezniük, vagy - megfelelő várakozási idő után - meglévő állataikat kell átállítaniuk biotermelésre.
Az átállási időszak a baromfiféléknél hat-tíz hétig tart, de például sertéseknél és tejtermelő szarvasmarháknál hat hónapot, húsmarháknál egy évet vesz igénybe.
A biogazdálkodásba vont állatokat természetesen be kell jelenteni és ellenőrzések alá kell vetni, amelyeket a  Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. mellett a  Hungária Öko Garancia Kft. végezhet el. Az ökológiai hústermelés egyik alapfeltétele, hogy a haszonállatokat "emberséges" körülmények között kell tartani. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a kialakított állattartási gyakorlatnak ki kell elégítenie a haszonállatok élettani és viselkedési igényeit, az állománysűrűségnek és egyéb körülményeknek pedig az állatok kényelmét és jólétét kell szolgálniuk. A baromfiféléknél például tilos a ketreces tartás, és az ehelyett alkalmazott kifutóknak növényzettel borítottnak kell lennie, illetve azokat az időjárás viszontagságai ellen árnyékolókkal kell ellátni. Fontos szempont, hogy az ólak és istállók bőséges természetes fényt és friss levegőt kapjanak, padozatuk pedig sima, de ne csúszós legyen.   A biogazdálkodásban nem végezhető rutinszerűen például a malacok farokkurtítása, és az állatok szállításakor tilos az allopátiás nyugtatók használata is. A szarvasmarha-, a juh- és a kecsketartásnak legeltetésen kell alapulnia, egyes esetekben pedig legalább a szabadba jutást lehetővé tévő karámokat kell biztosítani az állatoknak. Az alapelőírások szerint az állományokat ökológiai takarmánnyal kell etetni, vagyis bio növényi és állati alapanyagokat, illetve az uniós biorendeletek pozitív listáin szereplő ásványi anyagokat és adalékanyagokat lehet csak használni. A takarmányok nem tartalmazhatnak GMO-os összetevőket, növekedésserkentőket, illetve szintetikus aminosavakat, ízesítőket és antioxidánsokat, valamint nem ellenőrzött keveréktakarmányokat, takarmány-kiegészítőket és premixeket. Legalább 20 százalékukat, de lehetőség szerint minél nagyobb hányadukat saját termeléssel kell előállítani, vagy ha ez nem lehetséges, más ökológiai termelést folytató gazdaságból kell származniuk. Az állatok gyógykezelésénél a megelőzésre kell törekedni, amelyet a takarmányozás mellett a megfelelő (őshonos) fajták és tartási körülmények alapozhatnak meg. Tilos a növekedésanyagok és hormonok alkalmazása, illetve az antibiotikum megelőző jellegű használata is. Ha az állatok mégis megbetegednek, a kémiai úton előállított, szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítményekkel és antibiotikumokkal szemben előnyben kell részesíteni a fitoterápiás (gyógynövény alapú) termékeket, az ásványi elemeket és a vitaminokat. Ha azonban az állatok szenvedése vagy fájdalma szükségessé teszi, állatorvosi utasításra használhatók a szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítmények és antibiotikumok is, de ha egy éven belül az állományok egy-három alkalomnál több ilyen kezelést kapnak, a belőlük származó termékek nem értékesíthetők ökológiaiként, így az állatokat a biotermelésre újra át kell állítani. Bár a nagyüzemi állattartási feltételekre is szigorú állatjóléti és állategészségügyi előírások vonatkoznak, az ökológiai termelés mellett érvelők szerint az állatok nevelési körülményei a biohúsok minőségében is megmutatkoznak, így azok biztonságosabban fogyaszthatók és a biotermelésben tiltott takarmányozási és állatgyógyászati készítmények maradványait semmiképpen sem tartalmazhatják.  Alapvető szempont az is,  hogy az ökológiai haszonállatokat kevesebb stressz éri és azokat kíméletes "bioetikus irányelvek" szerint vágják le, így húsuk nem lesz sápadt, vizenyős és laza szerkezetű. Ehelyett a biohúsok finoman márványozottak, rostosak és általában gazdagabb ízűek lehetnek, emellett pedig - például legeltetéses állattartásnál - a gyógynövények illat- és aromaanyagai is megjelenhetnek bennük. Egyes kutatások szerint a szívbetegségek kockázatát csökkentő omega-3 zsírsavak szintje 50 százalékkal magasabb a biotermékekben, de lényeges szempont a kisebb víztartalom is, mivel így a nagyüzemi húsokkal szemben kevesebb vizet engednek főzéskor.  Ezen kívül megvásárlásuk eleve olyan tudatosabb fogyasztói magatartást tükrözhet, amely azt részesíti előnyben, hogy az elfogyasztott termékek fenntartható termelési rendszerekből származzanak. Magyarországon az ökológiai állattartással kapcsolatban éppen az a legnagyobb bökkenő, hogy a Biokontroll szerint egyelőre kicsi az igény a biohúsok iránt, és leginkább a környezettudatos kisgyerekes családok, a speciális betegséggel küzdők és a magas minőségű alapanyagokat feldolgozó éttermek keresik az ilyen termékeket. Népszerűségüket azonban az is csökkentheti, hogy a hazai eredetű ökológiai húsok beszerzése egyáltalán nem könnyű, mert jellemzően csak közvetlen termelői értékesítésből, illetve biopiacokon szerezhetők be, miközben a kiskereskedelmi hálózatokban található ökológiai hústermékek túlnyomó részét külföldről hozzák be. Persze a biohúsok közkedveltségét az árviszonyok is befolyásolják, mivel e termékek a nagyüzemi húsoknál általában drágábban vásárolhatók meg. 
 Bár kifejezetten húsokra vonatkozó összehasonlító áradatok nem állnak rendelkezésre, általánosságban elmondható, hogy a biotermékek 30-40 százalékkal drágábban találnak vevőre a konvencionális élelmiszerekhez képest.
Ez számos esetben igaz lehet a biohúsokra is, de a hazai interneten elérhető adatok szerint egyes húsféleségeknél nem feltétlenül alakul ki jelentős árkülönbség a bio- és a nagyüzemi termékek között. Az elérhető árelőny ugyanakkor egyeseket arra csábíthat, hogy konvencionális húsokat bioként dobjanak piacra. Korábban több híradás is beszámolt arról, hogy - például átcsomagolás után - bizonyos piaci szereplők jókora felárral biotermékekként próbáltak eladni kiskereskedelemből beszerzett, "közönséges" húsokat. Ezért vásárláskor nem árt vigyázni és körültekintően eljárni, bár a tapasztalatok szerint nem az ellenőrzött biogazdálkodók követnek el visszaéléseket, hanem konvencionális gazdasági szereplők próbálnak időnként "a bio, az öko és az organikus" jelzők jogszerűtlen alkalmazásával úgy piaci előnyhöz jutni, hogy megtévesztik és becsapják a jóhiszemű fogyasztókat.