Az évtized öt legfelkavaróbb filmje

Elemzések2019. dec 8.D.J.

Szubjektív listánkban olyan mozikat gyűjtöttünk össze, amelyek az elmúlt 10 évben minden más produkciónál mellbevágóbbak voltak.

Beszélnünk kell Kevinről (2011)

Lynne Ramsay filmje olyan, mint egy szülőknek készült horror-film. A rendezőnő a kezdő anyák egyik legnagyobb félelmét vitte a vászonra. A boldog házasságot itt ugyanis teljesen tönkreteszi az elsőszülött gyermek, aki tiszta szívből gyűlöli az anyját. A Tilda Swinton játszotta Eva pedig tehet bármit, a fia utálatát képtelen csillapítani. A „Beszélnünk kell Kevinről” egy pillanatnyi derűt se enged meg magának. A nyomasztó hangulat szinte az első másodpercektől az utolsóig kitart.

Tisztogatás (2012)

A történelmi filmekben előfordul, hogy a tragikus múltbeli eseményeket valamivel derűsebb jelenkorban játszódó képsorokkal igyekeznek ellenpontozni. Bár az események az észt-finn koprodukcióban készült "Tisztogatás"-ban is két külön korban zajlanak, itt egyik szál szomorúbb, mint a másik. A Baltikumban játszódó film elsősorban a szovjetek XX. századi kegyetlenkedéseit helyezi reflektorfénybe. Az észt főszereplő például sorozatos megaláztatásokban részesül, miután felmerül a gyanú, hogy bujtogatott egy ellenállót. Nem egy könnyen fogyasztható darab, de érdemes megnézni.

Utoya, július 22. (2018)

Alig több mint nyolc éve Anders Behring Breivik összesen 69 embert ölt meg a norvég Munkáspárt nyári táborában. Az ámokfutása Utøya szigetén majdnem egy óráig tartott. Az esetről tavaly két film is született. Bár Paul Greengrassnak a valós események filmre vitelében nagy rutinja van –hisz az ír „véres vasárnapról” és a 9/11-es terrortámadásokról is készített már kiváló mozit– a kettő közül pont az ő alkotása lett a gyengébb. Greengrass a filmjét telerakta unalmas közhelyekkel. A másik Utøya-mozi viszont döbbenetes realizmussal idézte meg a tragédiát. De úgy hogy közben az áldozatok emlékét is tiszteletben tartotta. Erik Poppe filmje egyetlen hosszú vágás nélküli snittből áll. Itt a másfél órás játékidő alatt az eseményeket valós időben, a rettegő diákok szemszögéből követjük végig.

A vadászat (2012)

A Mads Mikkelsen főszereplésével készült dán film egy ovóbácsiról szól, akit tévesen vádolnak meg pedofíliával. A sztori csak szőrmentén foglalkozik az ellene indult nyomozással. A film inkább arról szól, hogy egy üres rágalom, hogy növi ki magát egy kis közösségben és mint válik ártatlansága ellenére is kegyvesztetté a feltételezett bűnös. Bár a rendezés visszafogott, „A vadászat” így is kész érzelmi hullámvasút.

Szerb film (2010)

Vannak direktorok, akik az alkotásaikkal nem akarnak mást, mint megbotránkoztatni a közönséget. Ebből a felállásból ritkán sül ki jó film. Azok a mozik, amelyek csak meg akarják hökkenteni a nézőket többnyire alpáriak és gusztustalanok. Ebbe a kategóriába tartozik például „Az emberi százlábú” mellett a "Szerb film" is, amely egy korosodó pornószínészről szól, aki tudatmódosító szerek hatására egészen vad dolgokat is elvállal. Ezt a filmet többek közt Németországban, Spanyolországban és Ausztráliában is betiltották. Jó okkal.