Az évtized öt legfelkavaróbb filmje

Beszélnünk kell Kevinről (2011)

Lynne Ramsay filmje olyan, mint egy szülőknek készült horror-film. A rendezőnő a kezdő anyák egyik legnagyobb félelmét vitte a vászonra. A boldog házasságot itt ugyanis teljesen tönkreteszi az elsőszülött gyermek, aki tiszta szívből gyűlöli az anyját. A Tilda Swinton játszotta Eva pedig tehet bármit, a fia utálatát képtelen csillapítani. A „Beszélnünk kell Kevinről” egy pillanatnyi derűt se enged meg magának. A nyomasztó hangulat szinte az első másodpercektől az utolsóig kitart.

Tisztogatás (2012)

A történelmi filmekben előfordul, hogy a tragikus múltbeli eseményeket valamivel derűsebb jelenkorban játszódó képsorokkal igyekeznek ellenpontozni. Bár az események az észt-finn koprodukcióban készült "Tisztogatás"-ban is két külön korban zajlanak, itt egyik szál szomorúbb, mint a másik. A Baltikumban játszódó film elsősorban a szovjetek XX. századi kegyetlenkedéseit helyezi reflektorfénybe. Az észt főszereplő például sorozatos megaláztatásokban részesül, miután felmerül a gyanú, hogy bujtogatott egy ellenállót. Nem egy könnyen fogyasztható darab, de érdemes megnézni.

Utoya, július 22. (2018)

Alig több mint nyolc éve Anders Behring Breivik összesen 69 embert ölt meg a norvég Munkáspárt nyári táborában. Az ámokfutása Utøya szigetén majdnem egy óráig tartott. Az esetről tavaly két film is született. Bár Paul Greengrassnak a valós események filmre vitelében nagy rutinja van –hisz az ír „véres vasárnapról” és a 9/11-es terrortámadásokról is készített már kiváló mozit– a kettő közül pont az ő alkotása lett a gyengébb. Greengrass a filmjét telerakta unalmas közhelyekkel. A másik Utøya-mozi viszont döbbenetes realizmussal idézte meg a tragédiát. De úgy hogy közben az áldozatok emlékét is tiszteletben tartotta. Erik Poppe filmje egyetlen hosszú vágás nélküli snittből áll. Itt a másfél órás játékidő alatt az eseményeket valós időben, a rettegő diákok szemszögéből követjük végig.

A vadászat (2012)

A Mads Mikkelsen főszereplésével készült dán film egy ovóbácsiról szól, akit tévesen vádolnak meg pedofíliával. A sztori csak szőrmentén foglalkozik az ellene indult nyomozással. A film inkább arról szól, hogy egy üres rágalom, hogy növi ki magát egy kis közösségben és mint válik ártatlansága ellenére is kegyvesztetté a feltételezett bűnös. Bár a rendezés visszafogott, „A vadászat” így is kész érzelmi hullámvasút.

Szerb film (2010)

Vannak direktorok, akik az alkotásaikkal nem akarnak mást, mint megbotránkoztatni a közönséget. Ebből a felállásból ritkán sül ki jó film. Azok a mozik, amelyek csak meg akarják hökkenteni a nézőket többnyire alpáriak és gusztustalanok. Ebbe a kategóriába tartozik például „Az emberi százlábú” mellett a "Szerb film" is, amely egy korosodó pornószínészről szól, aki tudatmódosító szerek hatására egészen vad dolgokat is elvállal. Ezt a filmet többek közt Németországban, Spanyolországban és Ausztráliában is betiltották. Jó okkal.