Az óriási filmes bukás, amely örökre megváltoztatta Hollywoodot

Elemzések2020. okt. 25.D.J.

Egy 1980-as történelmi dráma teljesen átalakította a stúdiók működését.

Manapság a mozi ipar igazi urai a producerek és a stúdióvezetők. A látványos sikerfilmeknél a rendező csak egy csavar a gépezetben. Ma már - ahogy a Marvel és az újkori Csillagok Háborúja filmeknél is volt rá példa - akár forgatás közben is le lehet cserélni a direktort. Azokat a rendezőket, akik önmegvalósításra vágynak, nem szívesen látják Hollywoodban. Az alkotói filmek köre egyre szűkül. Egy Tarantinonak még van hely, de az Oscar-díjas Martin Scorsese már hiába szánta a legutóbbi filmtervét a nagyvásznakra. „Az ír”-t már csak a Netflixen mutatták be.

Pedig volt idő, amikor olyan alkotások vezették a nézettségi listákat, amelyeket nem a hideg pénzügyi számítás, hanem lelkes kreatívok hívtak életre. A ’70-es években a pénztáraknál olyan filmek előtt álltak a kígyózó sorok, mint a Keresztapa, az Apokalipszis Most vagy az Annie Hall.

Hogy ez a korszak mára eltűnt az részben egy filmnek köszönhető. Egy történelmi drámának: az 1980-as "A mennyország kapujának".

Jelenet "A mennyország kapuja" című filmből

A film alkotóját Michael Ciminot a ’70-es évek végén még úgy ünnepelték, mint Hollywood új sztárrendezőjét. Második filmjével „A szarvasvadásszal” nem csak a nézőket, de a kritikusokat is lenyűgözte. A Robert De Niro főszereplésével forgatott mozija öt Oscar-díjat söpört be. Köztük volt a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó aranyszobrocska is.

Ennek fényében nem is olyan meglepő, hogy a United Artist teljesen szabad kezet adott neki, amikor bejelentette, hogy élete fő művét náluk szeretné leforgatni. Cimino egy nagyszabású filmben akarta bemutatni a vadnyugat „valódi arcát”. A sztori az 1800-as évek végén Wyomingban játszódik, amikor Kelet-Európából tömegével érkeztek a bevándorlók az Egyesült Államokba. A szlávoknak annyira nem örültek az amerikaiak, hogy bérgyilkosokat fogadtak fel az „idegenek” levadászására. A film gerincét ez az összetűzés adja, de helyet kapott benne egy szerelmi háromszög is.

„A mennyország kapuja” eredetileg egy közepesen nagy költségvetésből készült volna. Úgy 8 millió dollárból, ami mai értéken számolva, figyelembe véve az inflációt, mintegy 30 millió dollárnak felel meg.

A rendező maximalizmusa miatt viszont a kiadások hamar elszálltak. Egész díszletvárosokat építtetett fel a film kedvéért. A forgatás volt, hogy azért állt le órákra, mert Ciminonak nem tetszett a felhők elhelyezkedése az égen. Arra is volt példa, hogy egy teljes napba telt mire felvettek egy pár másodperces jelenetet. A film végi csatajelenethez pedig a színészeket minden nap három órán át kellett utaztatni a semmi közepére, mert a közeli helyszínek nem tetszettek a direktornak. Cimino annyira elveszett a részletekben, hogy a forgatás hatodik napján már öt nap késésben voltak az eredeti tervekhez képest.

A két főszereplő, Isabelle Huppert és Kris Kristofferson "A mennyország kapujában"

Ekkorra Cimino már 900 ezer dollárt el is költött, pedig még csak másfél percnyi anyagot vett fel.

A United Artistnál egy hét után már rájöttek, hogyha nem avatkoznak közbe akkor a költségek el fognak szállni. Csakhogy a stúdiónál senki nem értett ahhoz, hogy miként kell a rendezőket megregulázni. Pont arról voltak híresek, hogy az alkotók munkájába nem szóltak bele. Ez a taktika pedig hosszú éveken át be is jött nekik, hisz egy sor díjnyertes film készült a stúdió háza táján. Jó példa erre a „Száll a kakukk fészkére”, az „Annie Hall”, vagy a híres rockmusical a „Hair”.

Többször is kísérletet tettek arra, hogy Ciminot valamiként kordában tartsák.

Volt, hogy a stúdió egyik embere kint volt a forgatáson, hogy sürgesse a munkálatokat, de Cimino túlságosan is makacs volt. A társaság gyengekezű vezetői nem tudtak mit kezdeni vele. Végül a büdzsé az eredeti tervek ötszörösére nőtt és „A mennyország kapuja” lett minden idők egyik legdrágább filmje. Annyi pénzt emésztett fel, hogy a United Artistnál kénytelenek voltak sorra lemondani a többi projektjük forgatását, mivel minden tőkéjüket elszívta Cimino westernje. De végig ott volt a remény, hogy mindez megéri, mert végül egy olyan mestermű fog születni, amelyet imádni fognak az emberek.

Csakhogy a filmet már azelőtt megutálták az ítészek mielőtt sor került volna a premierre.

Mindez egy embernek köszönhető. A Wall Street Journal egyik korábbi újságírójának, egy bizonyos Les Gapay-nek. Ő először sajtósként akart megjelenni a forgatáson. De miután a kérését elutasították, beállt a film egyik statisztájának. Majd beszámolt a munkálatok alatt zajló áldatlan állapotokról. A rengeteg késlekedésről, az elszálló költségekről és arról is, hogy a csata-jelenet forgatása közben a lovak tucatszámra sérültek le. Az alkotás rossz híre ezután futótűzként terjedt. Mire a bemutatóra sor került a sajtó már utálta az egészet. Maga a végeredmény valóban embert próbáló, hisz több mint három és fél óra hosszú. Viszont a kor kritikái utólag erősen túlzónak tűnnek. A film hangulata és képei – nem kis részben a magyar származású operatőrnek Zsigmond Vilmosnak hála – egészen megkapóak.

A lehúzó kritikáktól Cimino annyira megijedt, hogy rögtön a new york-i premier után kérte a United Artistot, hogy még a széleskörű terjesztés előtt vonják vissza és vágják újra a filmet. A stúdió elkövette azt a hibát, hogy jóváhagyták a kérését. Ezzel meg is pecsételték a film sorsát. A visszavonást a nézők úgy értékelték, hogy "A mennyország kapujával" akkor valóban komoly gondok lehetnek. Az 1981-ben bemutatott röviditett változat jószerivel alig érdekelt valakit.

A 44 milliós film végül mindössze 3,5 milliót hozott be a jegyeladásokból.

Ezzel minden idők egyik legnagyobb mozis bukásaként vonult be a történelembe. A premier után nem sokkal a pénzügyi gondokkal küszködő United Artist függetlensége megszűnt: a stúdiót felvásárolta az MGM. A tény, hogy egyetlen film be tud dönteni egy komplett stúdiót egész Hollywoodot megrémítette.

„Elmondhatjuk, hogy a direktorok kora Ciminoval véget ért. Innentől senki nem mert ekkora hatalmat adni a rendezőknek. Egyik stúdió sem akart hasonló sorsa jutni”

– mondta korábban egy amerikai producer Chris Mankiewicz. Ez a tendencia pedig azóta is egyre jobban erősödik.