Francis Ford Coppolánál dolgozott a legendás rendező-operatőr

A szemében a mai napig ott csillog a lázadók fura huncutsága, akik mindig szembe mennek mindennel, és a puszta lényük is maga az ellenállás. A hatvanas–hetvenes évek Magyarországát, hogy lehetett egy ilyen embernek túlélni?

Humorral. Színművészeti Főiskolára jártam, Herskó János volt a tanárom, akit egy alkalommal nagyon beszorított a minisztérium. A jelentkezők között volt ugyanis Szalkai Sándor, a legfőbb katonai ügyész fia és Maár Gyula, akinek 56-os „Bűnei” voltak, meg disszidált, de hazajött. És „fentről” azt mondták a Herskónak, hogy vagy mindkettőt fölveszi, vagy egyiket sem. Herskó pedig mindkettőt fölvette, sőt az első rendezői óránkon el is mesélte nekünk.

Ez bátorság volt?

Igen, de Herskóról a legszebb élményem, hogy a második rendezői órán mindenkinek egy területet kellett választani, amivel foglalkozni szeretne és abból készíteni egy fotó etűdöt, aztán novellát írni és dokumentumfilmet forgatni. Én a középiskolákat választottam, az erkölcsi felülbírálást. Akkor már koedukált osztályok voltak és hallottam egy ügyről, az egyik vegyes osztályban egy fiú és egy lány között szexuális kapcsolat alakult ki, ami miatt a csajt kirúgták, a fiút viszont nem.

Annyira fölháborodtam ezen, hogy ez volt a második vizsgafilmem és Koncz Zsuzsa játszotta a lány barátnőjét, aki akkor negyedikes gimnazista volt és nem volt még Koncz Zsuzsa, még nem énekelt.

Persze Herskó mindenkit végigkérdezett, hogy milyen témát választott és Ember Judit, akivel együtt diplomáztunk és az osztálytársam volt azt mondta, Mester én az abortuszról szeretnék rejtett kamerás filmet készíteni. Erre a Herskó azt mondta, hogy kedves Judit, árulja el, hová akarja rejteni azt a kamerát. Szóval ezek tanárok voltak.

Abban az időben már édesapa volt, ráadásul egyedül nevelte a fiát, miközben helyt kellett állnia a főiskolán is.

Ennyire szabad volt a légkör a főiskolán?

Azért ennyire nem. A Baksa Soós János, a Kex együttes énekese, aki később Németországban lett képzőművész, úgy jött felvételizni, hogy nyolc nyakkendőt kötött, ki is rúgták azonnal. Vagy Vajda Pierre-től az utolsó felvételi beszélgetésen már a minisztérium egyik embere azt kérdezte, hogy mit olvasott utoljára. És Vajda Pierre némi gondolkodás után rávágta: „Tanár úr, utoljára Engels Frigyestől olvastam a Munka szerepe az ember majommá válásában, című könyvét”. Azonnal ki is vágták.

A titkos rendőrség nem szállt Önökre ezekben az időkben?

Dehogynem. Csináltunk a Szentkirályi utcában magunknak egy kis szórakozóhelyet, ahová a művészeti főiskolások jártak és természetesen a titkos rendőrség némely tagja is.

Cseh Tamás, annak idején kikérte a Történeti Hivatalból az aktáit és azok között volt egy jelentés, a titkos ügynök az Egyetem Presszóban figyelt meg minket,

teljes névsorolvasás volt, Dixie, a Tamás meg én, meg sokan még, és megírta, hogy Marcuse-ról beszélgettek és Trockij is szóba került. Aztán egy ponton azt írja a besúgó, hogy „a többire nem emlékszem, mert be kellett rúgnom, hogy ne bukjak le”.

Ő legalább őszinte volt. Úgy tudom színészkedett is.

Jancsónál játszottam az Így jöttünk-ben például, én húztam le a kozákot a vonat tetejéről, majdnem ott is maradtam. És játszottam a Balázs Béla Stúdió Aranykor című filmjében. Handel Edit volt a párom, a Pécsi Balett egyik táncosa. De a filmben a szerepünk szerint összevesztünk, mert ő összeszűrte a levet Kálmán Gyurival és kétes dolgokat csináltak. Mire megdobáltam sárral, aztán kibékültünk és bevittem ruhástól a Balatonba, hogy közösen mossuk le egymásról a sarat. Novemberben vettük föl egy pótforgatáson, 7 fokos volt a víz.

Pintér Georg, Grunwalsky Ferenc operatőr, Jancsó Miklós rendező az Anyád! A szúnyogok című film forgatása szünetében a Citadellán, 1999-ben

Később viszont egy perui lány, Aszuszéna Rodrigez lett a felesége.

Aszuszénát egy Kex-koncerten ismertem meg, fönt a Citadellában. Uruguayban született, Montevideóban, de perui állampolgár volt, viszont Pestre járt egyetemre. Valójában a családja küldte egyfajta emigrációba, mert még középiskolában LSD-függő lett, a nővérének a férje a Kun Gyuri pedig újságíróként dolgozott és diplomáciai státuszban volt Budapesten. Később a nagykövet titkára lett és Kun Gyurinak volt az ötlete, hogy házasodjunk össze Aszuszénával. Mert az mekkora buli lenne.

Mekkora lett? Állítólag még Fidel Castro is befutott.

Tihanyban egy moziban tartottuk az esküvőt, mert a filmjeimet vetítettük, nekem Jancsó Miklós volt a tanúm, Aszuszénának pedig Hernádi Gyula, író.

Fidel éppen Magyarországon járt és a Kádárék úgy akartak kedveskedni neki, hogy levitték a Balatonra, az aligai pártüdülőbe. Aztán Tihanyba is eljöttek és megjelentek az esküvőn, amire meghívtam egy csomó Magyarországon élő dél-amerikait, akik elkezdtek énekelni egy dalt Fidel tiszteletére, aki kiszállt erre a kocsijából. Szóval teljesen véletlen volt az egész.

Hány évet töltött Peruban?

Végül három év lett belőle, az lett volna a feladatom, hogy límai San Marcos Egyetemen indítsam be a filmoktatást, de ehhez nem voltak meg a feltételek és a politikai helyzet is rosszabbra fordult, így odébb álltam és mivel volt egy nagynéném San Franciscóban, ott telepedtem le. És így lettem bigámista.

Ez azért némi magyarázotot kíván.

Még nem váltam el Aszuszénától, de Amerikában egy Tescóban összefutottam a gyerekkori szerelmemmel a Füzesséry Katival, akit feleségül is vettem.

Ő volt, aki 12 éves volt, amikor Ön tizennégy 1956-ban és a szüleid Önre bízták a döntést, hogy kimentek Ausztriába a határnál kocsival várakozó nagynénihez, Ön viszont úgy döntött, hogy marad Magyarországon, mert plátói módon szerelmes a Füzesséry Katiba.

Így van és húsz év után találkoztunk Amerikában és még mindig nagyon szép volt és elvettem feleségül, miközben Aszuszénától még nem váltam el.

Úgy tudom volt egy harmadik házassága is.

Az első feleségem Kompolti Rózsa volt, a fiamnak, Pintér Zsoltnak az édesanyja. Csak annyit mondhatok a házasságaimról, hogy egyre jobb lett. A második jobb volt, mint az első. A harmadik pedig jobb volt, mint a második.

Mihez kezdett San Franciscóban?

Taxisofőr voltam, ám amikor sztrájkolni kezdett a taxitársaság, beálltam én is a sztrájkolók közé. Közben írtam egy levelet Francis Ford Coppolának, aki akkor forgatta az Apokalipszis most című filmet a Fülöp-szigeteken és fölajánlottam, illetve kértem, hogy csinálhassak egy werkfilmet a forgatásról. Kaptam egy válaszlevelet, hogy Tisztelt Pintér Úr, Coppola felesége már csinálja a dokumentum filmet a forgatásról, úgyhogy ezt nem tudjuk fölajánlani, de nagyon szívesen látjuk és megmutatjuk a stúdiót, látogasson meg minket.

És meglátogatta?

Bementem igen, a Sentinel Building-be, ami egy gyönyörű ékszerdoboz és a hatodik emeleten egy irodában a személyzeti osztályon ült egy srác, a cowboy csizmája az asztalon, kérdezte miben segíthetne. Elmondtam, hogy szeretném megnézni a stúdiót, és ha lehetséges valami állást is keresnék. Megnézte az életrajzomat, a filmográfiát, nagyon impresszív mondta és milyen híres egyetemen szereztem meg a tudásomat, aztán elmesélte, hogy előttem járt nála egy indiai úriember, aki szintén itt szeretne dolgozni, és akinek átnézte a filmográfiáját, 345 játékfilmet csinált és mosogatónak jelentkezett a konyhára. Annyit azért elejtettem, hogy tudok 35-ös vetítőgéppel vetíteni, erre van mozigépész vizsgám.

Így aztán fölvettek mozigépésznek, azzal, hogy nem csak a stúdióban kell dolgoznom, hanem Coppola villájában, a házivetítőjében.

Az volt a kikötés, hogy a nap 24 órájában bármikor diszponálhatnak, s rendelkezésre kell állnom, hiszen bármikor jöhetnek akár Európából is producerek, hogy meg akarnak nézni valamilyen filmet. Így kezdődött.

Egy ilyen közegben azért fölbukkannak néha világsztárok. Kikre emlékszik vissza jó szívvel?

Shirley MacLaine volt a kedvencem. Éppen Peruból érkezett, mikor találkoztunk és az ayahuascától kezdve az összes naturális hallucinogént kiterítettük az asztalra. Zseniális csaj volt.

Kivel volt még hasonló nagy találkozása?

Marlon Brandóval. Már vége volt az Apokalipszis most forgatásának, de egy póthangfelvételre be kellett hívni Brandót és senki nem mert kimenni érte a stábból, mert mindenkivel összeveszett. Mivel engem nem ismert, ezért a Zootrop kocsijával kiküldtek érte a reptérre. Coppolával is fasírtban volt, látni sem voltak hajlandóak egymást. Az alagsorban levő hangstúdiót egy videókábel kötötte össze Coppola 7. emeleti Penthouse lakásával, így kommunikáltak.

Kimentem Brandóért, de nem ismertem meg. Meglepően alacsony fickó, a vállamig ért és az sem segített, hogy éppen kopasz volt. „Te vagy az új fiú?”, kérdezte, és tényleg, akkor még csak egy hete dolgoztam Coppolánál.

És hogy jött össze a dokumentumfilm Coppoláról és Wim Wendersről?

Az Apokalipszis most forgatása idején John Chapman volt a házi tanára Coppola gyerekeinek. Én akkor már kacsintgattam más munkákra is, legjobban az a berendezés érdekelt, ahol van 35-ös vetítő, 16-os vetítő és 8-as is. És mindent át lehet tenni videóra. Mert az Apokalipszis most esetében az egész utómunka videón történt. A Fülöp-szigetekről különgéppel frissen érkezett anyagokat nekem kellett átmásolni és csinálni egy videó kópiát belőle. És akkor már önállósodtam.

Saját céget csinált?

Igen, John Chapmannel megalapítottuk a Nomad Film nevű céget és Super 8-asra álltunk rá. Az volt a tervünk, hogy játékfilmet is szuper 8-assal forgatunk. Az első filmet egy dél-amerikai bálra szóló meghívóról készítettem, a nyolc tekercset még aznap előhívták egy ilyen utcán beadható helyen, és ez az anyag lement azon a csatornán, amit a dél-amerikaiak néznek és ezért kaptam 20 belépőt a bálra, ami kb.2000 dollárt ért, miközben nekem a film kevesebb, mint 20 dolláromba került.

Szerettem volna bekerülni a Guiness Rekordok Könyvébe, mint aki a legkevesebb pénzből a legtöbb pénzt csinálja egyetlen nap alatt, de valamiért, nem én lettem ez, hanem Abraham Zapruder, aki a Kennedy gyilkosságról készült felvételt eladta 1 millió dollárért.

Végül bemutatták a Coppoláról és Wendersről készített filmet?

Csak az amszterdami filmakadémián. Nekik adtuk el a jogokat. Ez volt a Nomad Film egyik legkomolyabb projektje. Egyébként a cég a mai napig be van jegyezve San Franciscóban, csak jelenleg szüneteltetjük a működését.

A dokumentumfilmet ketten csináltuk John Chapmannel, aki akkoriban Coppola sofőrje volt, ő szervezte és én vettem föl az egészet.

Interjúkat csináltunk mindkettőjükkel és a forgatást is lefilmeztük. Sok balhé volt, már majdnem elkészült a film, amikor leállították a forgatást, mert iszonyú pénzt költöttek rá, arannyal befújt dolgok, rengeteg kínai és végül nem az eredeti helyszínen, hanem egy stúdióban fejezték be.

Milyen ember volt Coppola?

Kétszer beszélgettem vele kicsit hosszabb ideig. Először, amikor beszorultunk egy liftbe. Nem volt menekvés, kézzel kellett letekerni a liftet a saját épületében. Volt ott kettőnk között egy grafika és azon elmagyarázta, hogy miért vette meg az épületet. A világ legnagyobb földrengése sem tudná lerombolni. San Franciscóban 1906-ban volt egy nagy tűzvész, ami miatt félbemaradt a City Hall építkezése. Innét hozatta el a tervező mérnök azt a három darab vasgerendát, ami az épület alapja, ezért olyan biztonságos.

És mihez fűződik a második találkozás?

Akkor egy musterra várt, már egy másik filmet forgatott, és odajött volna egy vetítőbe, amit összekötött egy folyosó, és ahol már irodát béreltem a Nomad Filmnek. Ott készült a Hammett teljes utómunkálata. Ha jóban voltál a takarítóval, akkor mindenhez volt kulcsod és volt engedélyed, hogy a világ legjobb stúdiójában keverd le a saját amatőr anyagodat. Éjszaka nem volt ott senki és lehetett dolgozni. Forgattam Nicaraguában a forradalomról egy dokumentum filmet, amihez Francistól kaptam credit kártyát, amivel fizettem egy olyan négy csillagos szállodában, amiben Howard Hughes, a híres producer is lakott Managuában. Itt laktunk és közben John-nal forgattunk Super 8-as filmre.

Mi lett ennek a filmnek a sorsa?

Közben lelőttek egy amerikai újságírót a nicaraguai biztonsági emberek és az összes híradós elhagyta az országot senki nem forgatott, csak mi maradtunk ott ketten John-nal és fölvettük az egész forradalmat. Később egy svéd tévés srác is beszállt hozzánk, aki akkor jött vissza. Összefogtunk és ebből több film is született, ezeknek én voltam az operatőre és a svédnek átadtuk a rendezést. San Franciscóban élt a nicaraguai baloldali emigráció, akik elmenekültek Managuából, amikor Somoza megpróbálta az általa puccsnak nevezett mozgalmat leverni. És akkor nekünk volt egyedül anyagunk a forradalom győzelméről, mert akkor még senki nem tért vissza. Egyedülálló, amit forgattunk és itt van a nagyszobámban, digitalizásra vár.