Az orosz hadihajók tekintélyes részét a Fekete-tengerre összpontosították - Milyen erőt képviselnek?

Hogy keveredhettek át a tengeri kapcsolat nélküli Kászpi-tengerről a Fekete-tengerre? Az Oroszországi Föderáció fősodor médiumai csak annyit írtak, hogy a Kászpi flottilla hajóegységei az Azovi-tenger felől jöttek és április 17-én áthajóztak az új híd alatt Kercsnél.

A 15 hajóból az OF Déli Katonai Körzet parancsnoksága 11-et azonosított. Ezek: 3 tüzérségi támogató-hajó, 8 partra szállító (gyeszantníj korabl) hajó. Ez utóbbiakat kifejezetten támadó hadműveletekben alkalmazzák, feladatuk: tűztámogatással az ellenséges partra tenni a tengerészgyalogosokat. A fennmaradó négy, azonosítatlan hajó típusáról csak találgatni lehet. 

Feltételezik, hogy a támogató-ellátó hajók mellett Buyan-M kis méretű (korvett), ezer tonna körüli vízkiszorítású hadihajókról is szó lehet. Ezek hatalmas tűzerővel rendelkeznek.

Kétféle cirkáló rakéta (a régebbi Onix és az újabb Kalibr) indítható a nyolc függőlegesen elhelyezett indító-konténerből. Ebből hamarosan a 3M22 Cirkon mintájú, hipersebességű, elsősorban hajók ellen bevetendő cirkáló rakétát is indíthatják.

A Buyan-M-ek az oroszországi haditengerészet legmodernebb korvettjeihez tartoznak.

Fel vannak szerelve a többi között erős tüzérséggel, 100mm-es A190-es haditengerészeti ágyúval, a hozzá tartozó Bagira MP 123-02 tűzvezető rendszerrel, iker, 6-6 csövű, Gatling-rendszerű 30mm-es gépágyúval (10.000 lövés percenkénti tűzgyorsaság!), 3M47-es rövid hatótávolságú légvédelmi rakétakomplexummal.

A Buyan-M-ek először 2018-ban érkeztek a Kászpi-tengerről az Azovi-, majd a Fekete-tengerre. 

Az Azovi-tenger (a Fekete-tenger bel-tengere) újabb feszültségforrás lehet, mert a NATO haditengerészete szeretne áthajózni a kercsi új híd alatt, hogy befuthasson a két nagyobb ukrajnai kikötő, a bergyanszki vagy a mariupoli egyikébe.

Az Azovi-tenger partvidékének csaknem a fele Ukrajnához tartozik, de a Krím OF-hez való csatolását követően állandó feszültségforrás az ukrán hajók a teljesen orosz ellenőrzés alá került kercsi szoroson való áthaladása. 

Oroszország haditengerészeti ereje a Fekete-tengeren komoly taktikai előnyt élvez, mint part menti állam.

Ugyanis az 1936-os Montreux-i Államközi Egyezmény (Montreux Convention) szerint a Fekete-tengeren egy időben legfeljebb annyi hadihajó tartózkodhat, amely nem a partmenti államoké, amelynek össz-vízkiszorítása nem haladja meg a 30.000 (kivételes esetben a 45.000) tonnát.

És a nem parti államokhoz tartozó hadihajók három hetet tölthetnek csak a Fekete-tengeren.

Továbbá 10.000 tonnánál nagyobb hadihajók, illetve bármilyen méretű, nem parti államokhoz tartozó tengeralattjárók nem úszhatnak be a törökországi Dardanellákon, illetve a Boszporuszon át a Fekete-tengerre.

Azaz, sem az USA, sem Nagy-Britannia nem küldhet repülőgép-hordozókat a Fekete-tengerre.

Ezzel ellentétben az OF haditengerészete, az ország egyetlen, mintegy 60.000 tonnás repülőgép-hordozója, a Kuznyecov Admirális áthaladhat a Boszporuszon.

A NATO, a Nyugat abban bízik, hogy a Boszporusztól északnyugatra, még török földön épülő második csatornára, amely összeköti a Földközi és a Fekete tengert, már nem vonatkoznak a Montreux Convention megkötései. Ezen a csatornán az áthaladást majd kizárólag a török kormány engedélyezheti.

A Krím 2014-es OF-hoz való csatolása komoly nemzetközi hajózási problémákat is okozott.

A kercsi átjáró, az egyetlen, amely hajózási útvonalat alkot a Fekete-tenger beltengeréhez, az Azovi-tengerhez, de facto ugyanolyan státuszba került, mint a Boszporusz, hiszen az átjáró mindkét oldala ugyanahhoz az államhoz tartozik.

A 39.000 négyzetkilométeres Azov-tenger a világ legsekélyebbje, vízmélysége 1-14 méter között változik. Emiatt a nagyon nagy hajók, legyenek azok polgáriak, vagy hadihajók, nem tudják használni. Az ukrán polgári célú hajókat az OF átengedi a két ukrán kikötőváros, Bergyanszk és Mariupol felé.

Két és fél éve súlyos incidens történt a hídnál, három kisebb ukrán hadihajó megkísérelt beúszni a Fekete-tengerről az Azovi-tengerre, de az orosz parti őrség feltartóztatta őket.

Rövid tűzharcot követően az oroszok elfoglalták a három hajót, a legénységet internálták.

A problémát tetézi, hogy a Nyugat nem ismeri el a Krím félsziget OF-hoz való tartozását, így a kercsi átjáró elvben ukrán-orosz fennhatóság alatt működik.

Az Oroszországi Föderáció hidat épített a Krím-félsziget és Délkelet-Oroszország között Kercsnél, ami 2018-ban nyílt meg a közúti forgalom előtt. 

Ami a jelenlegi helyzetet illeti, Joe Biden amerikai elnök leállította két USA hadihajó beúszását a Fekete-tengerre, mondván, feleslegesen fokoznák az amúgy is nagyon nagy katonai feszültséget.

Nagy-Britannia pótolja a térségben az amerikai tűzerőt.

Májusban a Királyi Haditengerészet egy 45-ös típusú rombolója és egy tengeralattjáró vadász 23-as típusú fregattja érkezik a Fekete-tengerre.

A mintegy tízezer tonnás 45-ösök arról nevezetesek, hogy rendkivül erős és fejlett elektronikai hírszerzési eszközökkel, elektronikai hadviselési (EW) berendezésekkel vannak felszerelve. A 23-as típusú fregattok nem tartoznak a legmodernebbek közé, a hadrendből való kivonásuk megkezdődött, de azok is rendkivül hatékony elektronikus hadviselési és hírszerzési eszközökkel vannak felszerelve.

Mindkét hajótípus képes helikoptereket fogadni, hordoz is egy-egy, főként tengeralattjárók ellen bevethető forgószárnyas repülőgépet.

A Queen Elizabeth repülőgép-hordozó F-35B Lightning lopakodó vadászgépekkel és Merlin helikopterekkel támogatja távolabbról a két hajóegységet. Pontosan nem tudni, hol hajózik a Queen Elizabeth, annyit tudni, hogy májusban a Földközi tengerre érkezik. Egy hadihajókból álló többnemzetiségű csapásmérő csoportot (multinational strike group) vezet, amelynek tagja az amerikai The Sullivans nevű hadihajó is. 

Brit lapjelentések szerint a szigetország különleges rendeltetésű erőket és a királyi légierő egy felderítő gépét telepítette Ukrajnába.

Emellett az SAS (különleges rendeltetésű alegység, kommandósok) egy csapatot és a reguláris haderő egy „elektronikus egységet” küldött még április közepén Ukrajnába.

Munkájukat a helyszínen egy amerikai különleges rendeltetésű csapat támogatja azza a céllal, hogy figyeljék az oroszok tevékenységét.

A brit királyi légierő hat Typhoon bombázója Paveway okosbombákkal és Brimstone levegő-föld rakétákkal Romániába települt, hogy a Fekete-tenger légterét ellenőrizze.

Feltűnően keveset hallani a térség egyik legjelentősebb haditengerészeti erejét felvonultató török flottáról.

Ankara folytatja a kényes egyensúlyra törekvő kötéltáncot Moszkva és a NATO (az USA) között.

Tartózkodik a látványos flottamanőverektől. Amikor áprilisban Zelenszkíj ukrán elnök Ankarában járt, hogy hathatósabb támogatást kapjon a törököktől, Erdogan elnök ugyan teljes támogatásáról biztosította, de egyéb konkrét lépéseket nem tett.

Törökország a Krím Ukrajnához való tartozását támogatja, nem kis mértékben az ott élő tatár kisebbség miatt.

Az OF-nek csaknem két tucat hadihajója – tekintélyes részük a Kászpi flottilla része -, tartózkodik a Fekete-tengeren és folyamatosan érkeznek újabb hajóegységek a Balti, az Északi tengeri flottától.

Az oroszországi erőket a Krím-félszigeten telepített jelentős légierő támogatja.

Az oroszországi haditengerészet nem nagyon reklámozza, de van egy félig-meddig titkos útvonala, egy átjáró a Kászpi-, és a Fekete-tenger között.

A hadihajók a Kászpi-tengerről felúsznak egészen Volgográd, (a volt Sztálingrád) alá a Volgán, ott balra fordulnak a Volga-Don csatorna felé, amelyen keresztül eljutnak a Don folyóba, onnan az Azovi-tengerbe, majd a Fekete-tengerbe.

A manőver nem egyszerű.

A Volga Volgográd alatti része 44 méterre a Don folyó vízszintje alatt folyik a Kászpi-tenger irányába. És a Volga-Don csatorna még plusz 44 métert emelkedik, úgyhogy a hadihajók összesen 88 méteres szintkülönbséget küzdenek le a 101 kilométer hosszú csatornán és 13 zsiliprendszeren áthaladva.

Ezt követően a Don-kanyarnál érintik Kalacs-na-Donu települést, amelyhez a második világháborúban a keleti frontra vezényelt magyar katonáknak, utódaiknak tragikus emlékei fűződnek. 

És a Volga-Don csatornának vannak szigorúan veendő hajóméret korlátozásai.

Ezek:

1. A hajó maximális merülése legfeljebb 3,6 méter lehet,

2. A hajó szélessége: legfeljebb 16,8 méter lehet 

3. A hajó hossza: maximum 141 méter

Emiatt is különleges az OF Kászpi tengeri flottillája.

Mindenekelőtt abban, hogy nagyobb, fregattnál nehezebb hajóosztályba tartozó hadihajói nincsenek. A két legnehezebb a két Gepárd-osztályú fregatt, egyenként 2000 tonna vízkiszorítással.

Alapelv: a Kászpi flottilla nagyrészt olyan méretű hadihajókból álljon, mint amilyenek a magyar folyami-tengerhajózási kereskedelmi flottában úsztak – amíg a magyar folyami-tengeri hajózás létezett. Úgy tervezték, hogy a Kászpi-flottilla kisebb méretű hadihajói tartalékként az OF európai területein létező, egymással összekötött folyókon-vízrendszereken át gyorsan el tudjanak jutni a Balti-, a Fekete-, vagy a északon a Barents-tengerre. 

Azaz legfeljebb 2200-2500 tonnás hadihajók szolgálnak a Kászpi flottillában.

Amelyet azonban a kis méretű hajóegységei okán hiba lenne alábecsülni.

Azon túl, hogy a flottilla nagyobbik részét szükség esetén átirányítják a Fekete-tengerre, a Kászpi flottilla kiválóan felszerelt, kísérleti hajókból, lopakodó (stealth) technológiai elemekkel, kiváló fegyverzettel ellátott kisebb méretű vízi járművekből is áll.

Innen, a Kászpi-flottilla hajóiról indítottak 2015 őszén több mint kéttucatnyi Kalibr cirkáló rakétát az Iszlám Állam szíriai katonai létesítményei ellen.

A Kalibr azóta is az OF haditengerészetének egyik legsikeresebb csapásmérő fegyvere, amely különféle robbanófejekkel (hagyományos és nukleáris) szerelhető fel. 

A Volga-Don csatorna Volgográd térségéből indul és a Cimljanszki Víztárolóba torkollik, amelyen a Don folyó is áthalad.

Négy év alatt, 1948-1952 között építették.

Sok német és vélhetően magyar hadifogoly is dolgozott a csatornaépítésen, akárcsak a Gulag-táborok lakói. Hogy hadifogoly erdélyi magyarok (székelyek) részt vettek a csatorna építésében, arról egy egykori hadifogoly számol be az 1997-ben Csíkszeredán a STÁTUS könyvkiadó gondozásában megjelent „Történetek a fogságból” című kötetben.

A csatorna építésekor 150 millió köbméternyi földet mozgattak meg. Itt alkalmazták a valamikor fogalommá vált „lépegető exkavátorokat”, az óriási föld-munkagépeket is. Csaknem egymillió ember építette, mintegy 700 ezer szovjet önkéntes munkás, százezer (alapvetően német) hadifogoly és a Gulag büntető táborok százezer lakója. Egy ledolgozott nap a csatornaépítésen három nap letöltött büntetésnek számított, emiatt 1952-ben, a munkálatok végeztével mintegy 26 ezer Gulag-fogoly (nagyrészt köztörvényesek) szabadult idő előtt.

A csatornán keresztül az Azovi tengerből, a félig sós brakkvizekből eljutott a Kászpi tengerbe a Mnemiopsis leidy nevű ragadozó medúzaféle. Hozzájárult a kászpi-tengeri szardínia (kilki) egyedszámának megcsappanásához, a kászpi-tengeri fókák kedvenc tápláléka ritkábbá válásához. És Volga-deltában, Asztrahány környékén működő orvhalászokkal együtt ritkította a Kászpi tenger tokhalféléit, a valódi kaviár forrását is.