Az új orosz háborús taktika lényege

De a katonai résznél nem kevésbé fontos Ukrajna gazdasági alapjainak a meggyengítése, a „kritikus infrastruktúra-elemek” szétbombázása.

Ezek: a vasúthálózat, a vasúti csomópontok (eddig ezeket gyakorlatilag nem támadták), a fontosabb közutak, az üzemanyag-ellátás, az energiaforrások, kőolaj, kőszén, földgáz tárolása-szállítása, csővezetékek, üzemanyag-raktárak, olajdepók.

A második világháború is megmutatta, milyen fontos a hátország, az ipari potenciál, az infrastruktúra. 

És a támadás megindításakor Putyin orosz elnök az egyik alapcélként Ukrajna „demilitarizálását” jelölte meg. Azóta sem lett világosabb, mint ért a Kreml ura a demilitarizáláson. Nyugati értelmezések szerint első sorban a semlegesség kiegészítése jegyében Moszkva belemenne egy erősen legyengített ukrán hadsereg, hadiipari potenciál és a hadsereget szolgáló – a jelenleginek egy töredékét alkotó – infrastruktúra fenntartásában. 

Ahogy a katonai cselekmények jelzik, a moszkvai védelmi minisztérium hadműveleti tervezői Ukrajna hadiipari potenciálja meggyérítését is ide sorolják.

Az oroszországi légierő, a rakétacsapatok például lebombázták a Kijev melletti Gosztomelben a repülőtér mellé épített, közismert nevén az Antonov-gyárat.

Ez a 410. számú, katonai szállítógépek javításával, szervizelésével foglalkozó üzem. Egyik hangárjában állt a világon egy példányban létező óriásgép, az An-225 Mrija (Álom) nevű repülő szerkezetet.

A háború első napjaiban a régió elleni rakétatámadásban a Mrija súlyos sérüléseket szerzett.

A közzétett fényképek szerint a gép teljes orr-része, beleértve az orrba épített felhajtó rámpát, az azt mozgató szerkezetet, a pilóták kabinját – megsemmisült.

Lvivben a LDARZ-ot, a MiG katonai gépek javításával-szervizével foglalkozó gyárat érte az OF légi ereje által indított csapás. 

Az Ukrajna olajfinomítói, üzemanyag-raktárai elleni támadások áprilisban gyakoribbá váltak – nyilván jelezve a hangsúly-eltolódást, amit a háború kimenetelével, a támadás eddigi menetével való moszkvai elégedetlenség válthatott ki.

A kiszivárgott hírek szerint az oroszok felső vezetése sokallja a saját intervenciós erők veszteségeit.

Továbbá idegesítik őket az ukrán polgári veszteségek és Kijev taktikamódosítása, amellyel a megszállók állítólagos kegyetlenkedéseire helyezi a hangsúlyt. Lásd az április 3-tól ugrásszerű gyorsasággal felfedezett tömegsírokat, a megszállók kegyetlenségéről szóló tudósításokat, közzétett video-felvételeket. 

Mindkét oldal a másikat vádolja a tények, fotók, videók meghamisításával, fake news terjesztéssel.

Ezekkel a megrázó beszámolókkal, video-felvételekkel Kijev elemzők szerint a Nyugat nagyobb szimpátiáját, segítőkészségének növelését szeretné elérni most, amikor a katonai helyzet ukrán szempontból nem alakul kedvezően. Annak ellenére van ez így, hogy a nyugati fegyverzet, hadianyag ezertonna-számra érkezik az országba.

Április 2-3-án Ukrajna üzemanyag-ellátására, olajfinomító kapacitására komoly csapást mért az oroszországi haderő.

Kiiktatták a kremencsuki finomítót, Ukrajna ilyen jellegű legnagyobb létesítményét. Ezt követően csapást mértek az odesszai kikötőre, az ottani olajfinomítóra, a Pivdennij finomító és tárolótelepre, ahol nyolc óriási olajtartály állt.

A tengeri és légi indítású cirkálórakéták becsapódása nyomán három nagy olaj-, vagy üzemanyag tartály vált a lángok martalékává és a finomító is működésképtelenné vált. Nem ismert, mi lett a sorsa a többi öt tartálynak. Ezekkel a csapásokkal Ukrajna saját finomító-kapacitását gyakorlatilag kiiktatták.

Kremencsukban az évi 12 millió tonna kőolajat feldolgozó finomítót az UkrTatNafta vállalat tartja üzemben. Kremencsuk néhány hete már amúgy is csak az Ukrajnában feltárt kőolajat dolgozta fel, mert az importlehetőségek az oroszországi hadiflotta valamennyi ukrán tengeri kikötőt blokkoló felvonulása miatt nagymértékben beszűkültek.

Ukrajna második legnagyobb dízel és benzin-előállító finomítója a Harkiv melletti Sebelinka GPP február 26-án leállt.

Az üzemeltető ukrán Naftohaz szerint a bombázások, a tüzérségi támadás-veszély miatt szüntették meg a termelést. A kialakult helyzetet figyelembe véve Ukrajna Lengyelországon keresztül vasúti és közúti tartálykocsikban Litvániából importál gázolajat és benzint. 

Mennyire önellátó Ukrajna kőolajból és földgázból?

A hamburgi statisztikai adatfeldolgozó, a statista.de szerint az ukrán hazai kitermelés 2022-ben napi 32.000 hordó (egy hordóban 160 liter olaj fér el), a napi fogyasztás viszont 233.000 hordó, azaz az ország nagymértékben importfüggő.

Három jelentős kitermelő vidék ismert. Az első és a legnagyobb (kétszer akkora forrásokkal mint a másik kettő) a donyecki medence (Donbassz) északnyugati részén található.

A második legjelentősebb lelőhely Ukrajna nyugati részén a volhíniai-podolszki hátság, a Kárpátok, Kárpátalja térsége. A harmadik, a legkisebb pedig Dél-Ukrajnában található. Jegyezzük meg, Ukrajna szénhidrogén-tartalékainak 95 százaléka kőszén, amelyet a Donyec-medencében bányásznak. A két szakadár, csak Moszkva által elismert köztársaságban, Donyeckben és Luganszkban helyi források szerint ukrán tüzérségi támadások érték az ottani kőszénbányák földfelszíni létesítményeit. Korábban, már a 2014-es események utáni években is félig-meddig titokban a kijevi vezetés szenet vásárolt a luganszki, a donyecki szakadároktól.

Ukrajna a háború előtt komoly pénzeket keresett finomított kőolaj-termékek exportjával.

Az országban működő hét olajfinomító évi ötven millió tonna kőolajat dolgozott fel, az ország szükségletének négyszeresét. Azaz hozott anyagból, import kőolajból hozzáadott értéket előállítva benzint dízelolajat állítottak elő, amit exportáltak.

Ez a gazdasági modell a háborúval megvalósíthatatlanná vált. 

És a kritikus infrastruktúrához sorolhatóak a mezőgazdaság működtetésének emeltyűi is.

Ukrajna a mezőgazdasági termelést illetően a világ legjobb adottságú helyeihez tartozik.

Éghajlata, földjeinek minősége ideális. Nemcsak saját szükségletét képes megtermelni gabonából zöldség-gyümölcsből, hanem ami a gabonát illeti, a világ második-harmadik legnagyobb exportőre.

Annak idején, a múlt század nyolcvanas éveiben még élt az a generáció – én az északkeleti részben, Szumi környékén találkoztam velük 1986-ban – akik látták, elmesélték, hogy a német csapatok a második világháborúban a frontra utánpótlást szállító vasúti vagonokba a visszaúton ukrán termőföldet, a híres csernozjomot raktak be és vitték Németországba.

Putyin katonai tervezői, mint a Politico európai kiadása is megírta, a múlt század harmincas éveiben a szovjethatalom különítményesei által végrehajtott durva „padlássöprési” akciókban elvették a gabonát az ukrán parasztoktól. A következmény, a Holodomor, a tömeges éhhalál, amely 1932-1933-ban Ukrajnában mintegy ötmillió, főként ukrán áldozattal járt. 

Most, 2022 tavaszán a megszálló csapatok az ukránok elmondása alapján valami hasonlóra készülnek. 

Kijevi információkon alapuló nyugati jelentések szerint az orosz csapatok az általuk megszállt mezőgazdasági területeken a földekre hordják a szemetet, továbbá tönkre teszik a mezőgazdasági gépeket és aláaknázzák a termőföldeket, az utakat.

Az ukrán vezetés a minap hozott intézkedést, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkák megkönnyítésére az eddigi tiltott övezetekben, az államhatárokhoz közeli sávokban is engedélyezik a parasztoknak a földművelést.

Nagy érvágást okoz nemcsak az ukránoknak, hanem egész Európának a műtrágya-hiány, ami szorosan összefügg a földgáz-problémával.

Oroszország és szoros szövetségese Belorusszia a kontinens legnagyobb műtrágya-gyártóihoz, exportőreihez tartoznak. A háború kirobbanásával nemcsak ezek a kapcsolatok nullázódtak le, hanem a műtrágyagyártás egyik legfontosabb alapanyaga, a földgáz-vásárlások leállítása is hozzájárult a gondokhoz. 

Ennek nemcsak Ukrajna, hanem egész Nyugat-Európa megissza a levét.

Az Oroszországi Föderációból való földgázimport leállása a nitrogén-alapú műtrágyagyártásra nézve egész Európa számára katasztrofális következményekkel jár.

A szankciós korlátozások miatt már 2021-ben a Yara norvég műtrágyagyártó óriáscég az igényeknél jóval kevesebbet állított elő. Idén márciusban pedig sajtójelentések szerint a kapacitás 45%-ra csökkent a termelés a toronymagas földgázárak miatt. A német BASF vegyi gyár hasonló okokból vette vissza a termelést, noha a műtrágyaárak rekord magasan állnak.

Ukrajnában a Kijevtől délre mintegy 100 kilométerre lévő, hatezer alkalmazottal működő Cserkasszi Azot műtrágyagyár márciusban már a kényszerű leállásra készült fel. Ukrajna legnagyobb nitrogénalapú műtrágya-üzeméről van szó, évi 3 millió tonnás gyártási kapacitással. Odesszában a kikötő területén működő, ugyancsak nitrogénalapú műtrágyát előállító üzem (évi egymillió tonnás gyártással) a jelentések szerint már leállt.

Itt a tavasz, a szántás-vetés ideje.

Az ukrán mezőgazdaságnak a vetési csúcsszezonban napi tíz-harmincezer tonna dízel-üzemanyagra lenne szüksége. Helyi források szerint ennek a tizede sem áll rendelkezésre. És a helyzet az OF bombázásaival tovább romlik.

Nemcsak Ukrajna, hanem az egész világ élelmiszer-ellátása kritikus helyzetbe kerülhet. Libanon például búzaszükségletének 80%-át hagyományosan Ukrajnából szerzi be. 

A Time magazin összeállítása szerint Ukrajna az elmúlt években a világ napraforgóolajának 49,6%-át, a kukorica 15,3%-át, az árpa 12,6, a búza 10%-át termesztette, állította elő.

Elsősorban Európa sínyli meg az ukrán agrártermékek kiesését. Nazar Bobitski, Ukrajna brüsszeli üzleti és kereskedelmi központjának vezetője kiemeli, hogy Európa napraforgóolaj szükségletének 88%-át, repceolaj-importjának 41%-át, mézimportjának 26 %-át a 2018-2020-as időszakban Ukrajna adta.

Fontos információforrást jelentenek az Ukrajnában földeket bérlő és ott dolgozó holland agrár- kisvállalkozók.

Beszámolóik roppant nehéz helyzetet tükröznek.

Nemcsak az akut műtrágya-deficit, az égbeszökő energia(hordozó), dízelolaj árak, hanem a munkáskéz-hiány is sújtják őket. A munkaképes ukrán férfiakat a kijevi vezetés általános mozgósítási rendelete alapján elvitték katonai (területvédelmi) szolgálatra és egyes esetekben elrekvirálják a hadsereg céljaira teherautóikat, személyautóikat is.