Az új Oroszlánkirály lelketlen látványosság lett

Elemzések2019. júl 19.Devecsai János

A forradalmi számítógépes megjelenítés ellenére a legújabb Disney produkció kifejezetten laposra sikerült.

A klasszikus rajzfilmek élőszereplős feldolgozásánál a Disney ráállt a tömeggyártásra. Idén már a mozikba került a Dumbo és az Aladdin, az év hátralévő részében pedig a Demóna 2 mellett a Susi és Tekergő élőszereplős változata is debütálni fog. Ha mindez nem lenne elég, a héten mozikba került "Az oroszlánkirály" új verziója, ahol nem hagyományos rajzok, hanem fotorealisztikus számítógépes grafika kelti életre az állatszereplőket. Kezdjük a jó hírrel: a filmből világosan kiderül, hogy az egeres cég technikai gurui remekül tudnak élethű állatokat animálni.

Sajnos a pozitívumokból ezen a ponton ki is fogytunk. A filmmel ugyanis alapvető problémák vannak. Már a koncepció is rossz volt. Mivel a szereplők úgy néznek mintha igazi állatok lennének, alig vannak gesztusaik. Az arcukról nem igen lehet érzelmeket leolvasni. Sokszor a nagy drámai jeleneteknél is bután néznek előre. Az a báj, amely a régi verzióban megvolt bennük teljesen elveszett. Mivel a cél a realisztikusság volt, maga a körítés és a rendezés is sokkal unalmasabb.

Amikor a történet főgonosza, Zordon az eredetiben egy dalban előadja a céljait mérges gázok törnek fel a földből, egy vizuális geg erejéig pedig a csatlósai a hiénák úgy vonulnak előtte, mint a náci katonák Riefenstahl propaganda filmjeiben. Hogy mit kaptunk ehelyett az új verzióban? Zordon éneklés közben ugrál egy kicsit néhány sziklán… és ennyi. Nehéz megmondani, hogy a költségvetés mennyire szorította korlátok közé az alkotókat, de egy biztos: az egész roppant lapos lett. Az se segít, hogy ezúttal nem igen mertek eltérni az eredetitől. Vannak néhol új jelenetek meg párbeszédek, de ez a ritkább. 

A bátortalan toldások pedig nem válnak a produkció előnyére. Csak fölöslegesen elhúzzák a játékidőt. Épp elég baj, hogy újabban Hollywood elfelejtette, hogy egy történetet akár 90 percben is el lehet mondani. De egy gyerekeknek készült alkotásnál aztán végképp fölösleges 2 órásra húzni a film hosszát.

A 2019-es Oroszlánkirály persze mindezzel együtt nem nézhetetlen. Pumba, a varacskos disznó és Timon, a szurikáta viccein a kisebbek nyilván jókat fognak derülni. A Hamletből kölcsönzött történet az apját csak vonakodva megbosszuló királyfival pedig ha nyögvenyelősen is, de működik.  De mind a szülők mind a kisebbek jobban járnak ha a család ehelyett a lelketlen feldolgozás helyett inkább az eredeti 1994-es film elé huppan le.