Az űrből is látszik a divat pusztítása: 60 ezer tonna ruha borít egy chilei sivatagot

A gyorsan változó divat nyomására évről-évre egyre több ruhát veszünk magunknak: az áruk és a hozzájuk tartozó csomagolóanyagok súlya ijesztő mértéket ölt: a kidobott hulladék évente millió tonnákban mérhető, jelentős része pedig elhagyatott tájakon, vagy a tengerek, óceánok mélyén köt ki.

Az Oceana környezetvédő szervezet előrejelzése szerint jövőre 3,1 millió tonnára nőhet az e-kereskedelem áruinak műanyag csomagolása. Ez azt jelenti, hogy a kidobott csomagolóanyag súlya öt év alatt megduplázódik.

A csomagoláshoz hasonlóan aggasztóan alakul a megrendelt, majd kidobott vagy a divatból kiment ruhák sorsa. A Times of India elgondolkodtató elemzést és fotókat tett közzé a Chilében található Atacama-sivatagról és az oda kiszórt 60 ezer tonnányi megunt ruháról. A temérdek mennyiségű kidobott ruhanemű már műholdfelvételeken, azaz az űrből is jól látható. 

Hogyan kerül a tonnányi ruha Chilébe?

Chile, különösen az Iquique szabadkereskedelmi övezet, a világ egyik legfontosabb elosztóközpontja a használt ruhák számára. Évente több tízezer tonna ruházat érkezik ide az Egyesült Államokból, Kanadából, Európából és Ázsiából. A jobb állapotú darabokat továbbértékesítik Chilében, és más dél-amerikai országban. A megmaradó, eladhatatlan vagy divatjamúlt ruhák azonban gyakran illegális lerakókba kerülnek az Atacama-sivatagban. 

A hulladék között nemcsak használt, hanem teljesen új, címkés ruhák is találhatók, amelyeket soha nem vásároltak meg. Ez jól mutatja a divatipar túltermelésének mértékét.  A ruhák nagy része poliészterből és más szintetikus anyagokból készül, ezért természetes úton csak nagyon lassan bomlik le. A hulladék káros anyagokat bocsáthat ki, a gyakori tüzek pedig mérgező füsttel szennyezik a levegőt. 

Az elemzés szerint a probléma nem kizárólag Chile ügye, hanem a globális gyorsdivat-rendszer következménye: a fejlett országok túl sok ruhát gyártanak és fogyasztanak, miközben a felesleg jelentős része végül fejlődő országokban válik hulladékká. 

Radikális változásra van szükség

A cikk megemlíti, hogy már elkezdődött a jogszabályi környezet rendezése a textilhulladék visszaszorítására, de tartós megoldást csak a ruhagyártás, a fogyasztás és az újrahasznosítás átfogó átalakítása jelenthet. 

Az Atacama-sivatag „ruhahegye” könnyen a fast fashion környezeti árának látványos jelképe lehet: azt szemlélteti, hogy a gyorsan változó divat és a túltermelés miatt évente óriási mennyiségű, sokszor teljesen új ruházat végzi hulladékként.

Évente 92 millió tonna textilhulladék

Az ENSZ becslése szerint világszerte mintegy 92 millió tonnányi textilhulladék keletkezik évente, más iparági számítások szerint ez a mennyiség már elérte az évi 120 tonnát: a sokkoló mennyiség jelentős részéért a fast fashion túltermelése és a ruhák egyre rövidebb használati ideje a felelős.

A Boston Consulting Group előrejelzése szerint ha nem változnak a fogyasztási szokások, akkor a kidobott ruhák súlya 2030-ra meghaladhatja az évi 150 millió tonnát.