BEÜTHET A RECESSZIÓ A KÖVETKEZŐ AMERIKAI VÁLASZTÁSOK IDEJÉN
ElemzésekGigantikus adócsökkentés, felpörgetett kormányzati kiadások és robosztus világgazdasági növekedés segíti a következő két évben az amerikai gazdaság növekedését. Utána azonban beüthet a krach, pont 2020-ban, a választások évében. Az amerikai elnök mindent elkövet, hogy a csúcsra járassa a gazdasági növekedést. Ráadásul ezt pont abban az időben, amikor az amerikai gazdaság amúgy is az érett növekedés fázisában van. Az expanzió 2009 óta tart, így már most ez az amerikai gazdaságtörténet leghosszabb fellendülési időszaka.
Az elemzők azonban már kongatják a vészharangot.
Mi lesz, ha a fiskális ösztönzés hatása kifullad? Ha a világgazdaság kereslete csökken az amerikai termékek iránt? A Fed előbb-utóbb kénytelen lesz reagálni Trump növekedésélénkítésére és a vártnál szigorúbb monetáris politikát követni, vagyis agresszívebben emelni a kamatokat. És mindez 2020-ban üthet be, pont a következő amerikai elnökválasztás évében. “2020 valódi inflexiós pont lesz” - nyilatkozta a Bloomberg hírügynökségnek Mark Zandi, a Moody’s Analytics vezető közgazdásza. 2020-tól azonban nem csak Donald Trump félhet, hanem a befektetők is.A recesszió – pontosabban már a recessziós félelmek is – gyakran a medvepiac előjelei a tőzsdéken.Persze kétségtelen az is, hogy a gazdasági előrejelzők viszonylag ritkán találják el pontosan egy-egy recesszió kezdetét. Az azonban már most világosan látszik, hogy mostani felfutás később vissza fog ütni. Ha másért nem, technikai tényezők miatt, hiszen a magas nominális GDP növekedés magas bázist teremt a következő évben, amelyet egyre nehezebb lesz meghaladni. Főleg akkor, ha az amerikai jegybank, a Federal Reserve is egyre erősebben tapossa a féket.
A tőkepiac idegességének már látszanak a jelei.
Trump elnök a múlt héten ismét megpörgette a büntetővám-rollert, amire a tőzsdék idegesen reagáltak. Attól tartanak, hogy az amerikai vámok, vámemelések hatása tovagyűrűzik és az ezekre adott válaszlépések nyomán tankönyvi kereskedelmi háború bontakozik ki. Ez súlyos csapás lenne a világgazdasági növekedésre nézve. Fontos leszögezni ugyanakkor, hogy az amerikai gazdaság jelenleg erős. A lakosság pénzügyileg erős, a vállalati profitok emelkednek, a külső környezet kedvező, a kamatok alacsonyak, könnyű hitelhez jutni. Trump gazdaságélénkítő csomagja minderre még egy jó adag gázolajat önt és be is gyújtja azt. A probléma az, hogy ennek a fűtőanyagnak a jókora része, a 300 milliárd dollárra becsült kormányzati többletkiadás a kongresszusi jóváhagyás után két év múlva kifut. A közgazdászok egy része így 2020-ra teszi a költségvetési élénkítési csúcsot, amelyen áthaladva zuhanhat egy nagyot az amerikai gazdaság. Ez persze nyilván eszébe jutott a honatyáknak is, a gond csak az, hogy nem tudnak további fiskális stimulust biztosítani.A költségvetési élénkítés elemzői becslések szerint az idén fél, jövőre negyed százalékponttal hajtja a GDP-t, majd 2020-ra kifullad - jósolja a J.P. Morgan Chase befektetési bank.Az erőltetett fiskális stimulusnak meglesz az a roppant kedvezőtlen hatása is, hogy a már most is hosszútávon fenntarthatatlanul alacsony szinten lévő munkanélküliségi ráta tovább csökken. Az egyre dráguló munkaerő viszont felhajtja az inflációt. Ha az inflációs várakozások hirtelen bukkannak elő, akkor nő annak az esélye, hogy a Fed túlreagálja a helyzetet, és hirtelen kamatemeléseivel megfojtja a gazdaságot. A központi bank már jelenleg is azzal számol, hogy 2020-ra fékezniük kell a növekedést. Előrejelzésük szerint az irányadó kamat 2020 végére 3,4 százalékra emelkedik a jelenlegi 1,5-1,75 százalékos sávból. A Fed jelenleg 2,9 százalékos kamatot becsül “semlegesnek”.
Ez az a szint, amely nem fojtja meg, de nem is engedi túlhevülni a gazdaságot.Jerome Powell, az intézmény nemrég kinevezett elnöke nemrég a saját előrejelzésüket is idézőjelbe tette, amikor azt nyilatkozta, hogy az intézményeknek “nincs meg az a képessége, hogy ilyen messzire előrelássanak az időben”. Annyit azonban elismert, hogy kamatpolitikájuk a “mérsékelten restriktív” irányba fordul. Erre szokták azt mondani, hogy amikor a jegybankárok a“restriktív irányba forduló” kamatpolitikáról beszélnek, az általában a recesszió eljövetelének legbiztosabb jele. Vannak persze más jelek is. Ilyen például az, amikor tőzsdék mintha nem akarnának hinni a rossz híreknek. Hiába mutatott egyértelmű jelzést az amerikai elnök, hogy eltökélt a kereskedelmi háborúban, a piacok egy apró korrekció után visszaerősödtek. Az elmúlt két amerikai recessziót sem az infláció idézte elő, hanem az irreálisan nagyra fújt eszközárak.
