Bolívar: szabadság, szerelem 200 éve - filmajánló

Ezúttal egy, a Netflixen megtekinthető sorozatot ajánlunk egy történelmi személyről, a nálunk kevéssé ismert Simon Bolívárról, aki a mai Latin-Amerika hét országát szabadította fel a spanyol uralom alól, de 

nagy álma, hogy az Egyesül Államok mintájáraegy hatalmas, egységes spanyol nyelvű kontinensnyi államot hozzon létre Mexikótól a Tűzföldig, elbukott.

Rengeteg szappanoperaszerű sorozatot lehet látni, a Bolívar azonban mégsem minősíthető annak, talán leginkább amiatt, hogy a történelmi eseménysorozatot realitásában, a megtörténteknek megfelelően mutatja be, nem teszi szimpatikusabbá a főhőst, mint amilyen a valóságban lehetett.

A sorozat Simón Bolívar életét gyerekkorától haláláig végigkíséri, igen részletesen, lényegében mindent felhasználva, amit tudni lehet róla. Ami egy kicsit fölöslegesnek tűnik, az egyes mellékszereplők életének, vagy életük egy részének túlzottan részletes bemutatása, igaz, ez arra jó, hogy a kor és a helyszín társadalmi-gazdasági környezetét (1799-1830 között) megismerjük.

A filmnek nincs magyar szinkronja vagy felirata, a nyelve spanyol (ezzel teljesen valósághűvé válik), de lehet angol feliratot választani. Spanyolul tudóknak és tanulóknak szinte kötelező nyelvgyakorlat a sorozat, mindenki másnak az angol felirat ajánlható, amely egyszerű, rövid és tömör, könnyen érthető. A spanyol nyelv egyébként rendkívüli mértékben feldobja a filmet: szinkronizálva valószínűleg nem lehetne visszaadni azt az autentikus érzést, amit a dél-amerikai spanyol nyelvváltozat nyújt, és ezt a spanyolul nem, vagy alig tudók is érzékelhetik. A zenei aláfestés szenzációs, pont annyi és akkor van belőle, amennyi és amikor szükséges.

Különösen ügyesen fűzték össze a két legfontosabb szereplő életének bemutatását. Bolívar 1822-ben ismerte meg Manuelita Sáenzt, aki lánykora óta a felszabadító sereghez akart csatlakozni, sőt magáról Bolívárról álmodott. A lány életét már kiskorától végigköveti a film, akárcsak Bolívárét, mégpedig időben összehangolva, két szálon futtatva a történetet, egész a találkozás napjáig. Azonnal egymásra lel az „ifjú pár”, onnan elválaszthatatlanok lesznek Bolívár hátralévő életében.

Az asszony hosszabbítja meg a végén beteg és hanyatló Bolivár életét, sőt elnöki pozícióját is, és két ízben az ellene indított merényleteket is ő hiúsítja meg. Romantikusabb lelkületű nézőknek:

a történelem egyik legszebb ismert szerelmének történetét láthatják.

Ami egyébként a szerelmi jeleneteket illeti, azzal nem fukarkodik a rendező, a kelleténél talán több is van belőlük, igaz, hogy szinte mind ízlésesen, mértékkel van megkomponálva. A színészeket gondosan választották: a spanyol királynő egy ugyanolyan jellegtelen középkorú asszony, mint amilyen az őt megörökítő egykori festményeken. A két főszereplőnek azonban szépnek kellett lennie a film alkotói szerint: ez különösen Bolívárra igaz, akinek mind fiatal, mind érettebb kori változatát egy-egy jó megjelenésű szinész alakítja, míg az egykori festményeken Bolívár mindennek mondható, csak szépnek nem.

Vannak persze gyenge pontok is, ha nagyon aprólékosak akarunk lenni: a forró, párás venezuelai időjárási körülmények között egy-egy szereplő túlöltözöttnek mondható, nehéz elképzelni, hogy több réteget, sőt kabátot viseltek volna az örök kánikulában. Ugyancsak kissé ellentmondásos, hogy az Andokban 4000 méter magasan való átkeléskor a síksági harcosok félmeztelenek, még egy állatbőr darabot sem kerít nekik a hadvezér, aki hibátlan, díszes tábornoki öltözetét viselve lelkesíti a fagyott embereket. Ami a helyszíneket illeti: Párizs és London csak egy-egy szalon, Madrid egy palota és egy kert, de ezek a helyszínek a hosszú sorozatnak kis részében kapnak szerepet. 

Hogy összességében miért ajánlható a sorozat? Mert alig várjuk a következő részt, mint a Csernobil esetében, csak nem 5, hanem 60 alkalmon keresztül. Várni persze nem kell, bármennyi megnézhető egyben. Valamit tudott a kolumbiai filmcég, persze lehet, hogy a Netflix stábja súgott, hogy mitől lesz széles körben nézett egy film. És ami a legjobb ajánló:

Nicolas Maduro venezuelai elnök kikelt magából, hogy az általa és ideológiája által szentként kezelt nagy elődöt hús-vér emberként mutatják be minden erényével és hibájával együtt, ami számára persze történelemhamisítás.