Bombaesőben üzletet vezetni – Hogy maradnak fent az ukrán cégek?

Tavaly az ukrán háború első napján Makszim Pusztakov korareggelre állította be az ébresztőjét: hisz az étteremlánca épp a hatodik egységét készült megnyitni.

Hiába beszélt a média folyamatosan a küszöbön álló orosz támadásról, ő helyette a téli hetekben a terjeszkedéssel volt elfoglalva: berendezéseket vett, embereket vett föl. Ám múlt februárban az ünnepség helyett katonai invázióra ébredt.

A városát Mariupolt hamar elérték a harcok.

A külvárosi éttermei elpusztultak. A központban fekvő üzleteit kifosztották az éhező lakosok, a berendezéseket meglovasították.

Három héttel a háború kitörése után Makszim a családjával együtt elmenekült a városból. A lakása eddigre félig leégett. Csak a legszükségesebb ingóságait tudta magával vinni.

Végül némi kerülőúton jutottak a fővárosba, Kijevbe. Ám nem telt bele három hétbe és újra belevágott abba, amihez igazán értett: nyitott egy éttermet.

Az első vendégei főleg Mariupolból érkezett menekültek voltak, akik ki voltak éhezve az otthoni ízekre. Makszim azt mondja: tervezi, hogy újabb láncot fog kiépíteni, szinte a nulláról.

Közel harmadával esett vissza a GDP

Ha vetünk egy pillantást azokra a nehézségekre, amelyekkel az ukrán gazdaságnak szembe kell néznie szinte már az is kész csoda, hogy az üzleti élet nem omlott teljesen össze.

A háború miatt 6,9 millió ukrán kellett elhagyja a lakóhelyét, további 8,1 millióan pedig a szomszédos országokba menekültek. A munkanélküliség történelmi csúcsra emelkedett és elérte a 26 százalékot. A harcok miatt több mint 150 ezer lakóépület vagy megsérült vagy teljesen megsemmisült.

A különféle ingatlanokban a harcok miatt keletkezett károk elérik a 143 milliárd dollárt. A GDP majdnem a harmadával zsugorodott össze a tavalyi évben.

Az ukrán energetikai infrastruktúra rendszeres bombázása miatt Ukrajna villamosenergia-termelő kapacitása a háború előtti szint felére csökkent. A megszakadt üzemanyag-ellátási láncok és a megrongálódott finomítók megnehezítették a benzin-ellátást.

Ennek tükrében némileg meglepő, hogy a McKinsey kutatása szerint az általuk megkérdezett cégeknek csak a két százaléka függesztette fel teljesen a működését. A vállalkozások közel két-harmada ugyan súlyos károkat szenvedett a háború miatt, ezeknek a mérete nem volt olyan nagy, hogy a működést be kelljen szüntetni.

A társaságok mintegy 20 százaléka üzleti szempontból csak kisebb negatív hatást érzékelt és volt egy 15 százalékos kör amelyik a jelenlegi helyzetben is bővülni tudott.  Ezek jellemzően a logisztikai és a banki ágazatban működnek.

A kereskedők jártak a legrosszabbul: a vállalatok egyötödénél az értékesítések kevesebb mint a felére estek vissza a háború alatt.

A McKinsey felmérésből kiderül: a megkérdezett vezetők közül senki nem volt felkészülve ilyen mértékű invázióra.

Amire elsőként szükség volt: gondoskodniuk kellett, hogy a helyzethez képest a dolgozók biztonságban érezzék magukat. Sokan áttelepítették a munkásokat, illetve gondoskodtak róla, hogy rendszeresen értesülhessenek róla, hogy mi történik a családjukkal.

Emellett igyekeztek a cégvezetők tudatosítani: az hogy bejárjanak dolgozni nem csak az alkalmazottak és a cég, hanem az ország érdeke is. A dolgozók megtartása viszonylag jól ment.

A vállalatok kétharmada egy évvel a konfliktus után is megtartotta a munkaerő több mint 90 százalékát.

Háborúban bővülnek

Tanulságos az állateledeleket gyártó Kormotech története. A cégnél virágzott az üzlet a háború előtt: az eladásaik évről évre százalékban mérve kétszámjegyű növekedést produkáltak. A gyár éjjel nappal üzemelt.

Hasonló jó évre számítottak 2022-ben is. Csak hogy az orosz invázió után bedőlt az üzlet. A nyersanyagaikat nem tudták beszerezni, a harcok pedig a külföldi piacaiktól is elvágta a társaságot.

"Nem álltunk készen" – mondta a New York Times-nak Rostyslav Vovk, a vállalat vezérigazgatója és alapítója.

A munkaerő-problémák hamar kiütköztek: az ostromlott keleti országrészből evakuálni kellett a személyzetet, az alkalmazottak egy része pedig a hadsereghez csatlakozott.

Az egyik legnagyobb exportpiacuk, Fehéroroszország gyakorlatilag ellenséges országgá vált.

Szerencséjükre a legnagyobb gyáruk egy békés régióban a lengyel határ szomszédságában üzemelt. Az is jó döntésnek bizonyult, hogy a gyártás egy részét már korábban kivitték Litvániába.

A beszállítói láncot átalakították. Most a közeli termelőkre támaszkodnak, például a lisztvásárlásnál. A malmukra hajtotta a vizet az is, hogy megváltozott az ukrán áruk megítélése. Korábban az állatkereskedői kiállításokon az „Ukrajnában készült” felirat a termékeiken inkább rontotta az üzletüket.

Most viszont segített bevonzani a vásárlókat. Hisz a vevők sokszor úgy érzik: jó ügy mellett állnak ki azzal, hogy támogatják az ukrán kereskedőket.

 Az európai és az amerikai piacon olyan léptékben növekednek, hogy idén várhatóan növelni fogják az árbevételüket, amely mintegy 155 millió dollárt tehet majd ki.