Egymásnak ugrottak a hazai mezőgazdaság szereplői

Mennyiért nem adod el a kukoricádat? – ágazati szereplők szerint e kérdéssel lehet most leginkább jellemezni azt a helyzetet, amely az egyik legfontosabb takarmánynövény hazai piacán az őszi betakarítás megkezdése óta kialakult.

A felvásárlási árak az egekbe szöktek, de a növénytermelő gazdálkodók nagyrészt így sem kívánják értékesíteni kukoricájukat, mert további áremelkedésre várnak.
A durva hazai kukoricadrágulás hátterében most érdekes módon nem csak világpiaci hatások, hanem regionális események is állnak.

Főként a nyári rendkívüli aszály tehető felelőssé azért, hogy Közép-Európa egyes területein – de leginkább Magyarországon – a kukoricatermés az utóbbi években megszokottnál jóval kisebb lesz.

A központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a gazdálkodók 2018 és 2020 között évente 8,0-8,4 millió tonna kukoricát takaríthattak be, míg az idén a legoptimistább várakozások szerint is csak 5,8-6,0 millió tonnára van esély.

A ma várható össztermés ugyanakkor nem tekinthető kirívóan gyengének, hiszen korábban – így például 2007-ben vagy 2012-ben – 4,0-4,7 millió tonnás eredmények is előfordultak.

Az utóbbi évekhez képest valószínűsíthető, 2,0-2,5 millió tonnás kiesés viszont most elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy hiánypszichózisszerű piaci tüneteket idézzen elő.

Ennek tulajdonítható, hogy az agrártárcához tartozó Agrárközgazdasági Intézet (AKI) a takarmánykukoricánál október közepén már 90 ezer forint feletti tonnánkénti rekordátlagárat regisztrált, míg tavaly ilyenkor mintegy 57 ezer forintos árszintet mértek, tehát egy év alatt csaknem 40 százalékos áremelkedés következett be.A helyzet furcsasága, hogy az előrejelzett termésmennyiség elvileg biztonságosan fedezheti a hazai igényeket, mivel ipari, takarmányozási, vetési és egyéb célokra évente összesen legfeljebb 4,0-4,5 millió tonna kukoricára van szükség, vagyis a kisebb terméssel legfeljebb az exportárualap csökkenhet.

Mégis alapvető változás a korábbiakhoz képest, hogy az ipari – elsősorban a bioetanolgyártási – felhasználás számottevően, évi 2,5-2,7 millió tonnára bővült az utóbbi időszakban, miközben a takarmányozási igény 1,0-1.2 millió tonnát tesz ki.

Az ipari szükséglet tehát jelentősen növeli a kukorica iránti keresletet, és – főként gyengébb termésű években - fokozza a feszültséget a hazai agrárszektorban.A mai piaci helyzetben az állattenyésztők járnak a legrosszabbul, akiknek horribilis összegeket kell fizetniük a takarmányokért.

Ennek következtében mára élénk vita alakult ki a mezőgazdaság termelők között is, mivel az állattartók azzal vádolják a növénytermeléssel foglalkozó gazdaságokat, hogy az árak és a területalapú támogatások révén extraprofitra törekednek, illetve tesznek szert. Utóbbiak viszont úgy érvelnek, hogy a kisebb kukoricatermés eleve rontja értékesítési lehetőségeiket, az inputkiadások emelkedése pedig érzékelhetően növeli a költségeket a növénytermelésben is, és ennek kompenzálására csak magasabb terményárak mellett van esély.

Az agrártárca mindenesetre a hivatalos bejelentések szerint a további kukoricapiaci áremelkedést azzal igyekszik fékezni, hogy a kereskedelemben úgynevezett előzetes exportregisztrációs kötelezettséget vezet be.

Ez lényegében azt jelenti, hogy adminisztratív eszközzel lassítanák a kivitelt. Ilyen megoldást Magyarország eddig nem alkalmazott, de a kiszállítások akadályozására nincs is sok lehetőség, mivel a fő piacnak számító unión beül az árumozgást drasztikus módon nem korlátozhatjuk.

Bár az új rendszer részletei még nem ismertek, valószínűsíthető, hogy a regisztráció előírásához az Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszert (EKÁER) ki kell terjeszteni az érintett termékkörre is.

Az elképzelések nem aratnak osztatlan sikert a piaci szereplők körében, a kereskedők pedig kifejezetten ellenzik a terveket, és erről ágazati hírek szerint tájékoztatták Orbán Viktor miniszterelnököt is. A cégek képviselői úgy vélik, hogy a regisztráció feleslegesen nehezítené az exportőrök tevékenységét, akiknek mindenképpen – akár veszteségek árán is – teljesíteniük kell kötelezettségeiket, ha előre megkötött kiszállítási szerződéseik vannak.

A kereskedőknél ráadásul összesen 1,0-1,5 millió tonna kukorica kivitelére létesítettek megállapodásokat, amelyek teljesítéséhez a várható termés a belföldi igények kielégítésén túl is elegendő lehet.

Ezért – érvelnek az exportőrök – inkább a termelőket kellene rávenni arra, hogy értékesítsék a betakarított terményt, mert az eladói oldal kivárása miatt most alig van áru a piacon.
Nem tartják elégségesnek a tervezett exportregisztrációt az állattenyésztők sem, akik több garanciát szeretnének kapni arra, hogy takarmányaikhoz biztonságosan hozzájuthatnak.

Ennek érdekében a lehetséges terményvásárlók között sorrendet határoznának meg, amelyben az állattartók élveznének elsőbbséget. Emellett sokan azt szorgalmazzák, hogy az agrártárca a takarmányellátás stabilizálására hozzon létre állami árukészleteket, de ennek esélyét csökkenti, hogy a felvásárlás, illetve annak finanszírozása tetemes összegeket emésztene fel.

Gondot okoz a penészgomák elszaporodása

Az állattenyésztők aggodalmait növeli, hogy a száraz és meleg nyári és őszi időjárás kedvezett egyes penészgombák elszaporodásának, amelyek a kukoricán élősködve toxinokat termelnek. Az úgynevezett aflatoxinok megjelenése az idén is reális veszély lehet, sőt egyre szélesebb körű elterjedésük igazolást nyújthat az éghajlatváltozásra, illetve ezzel összefüggésben a hazai átlaghőmérséklet növekedésére is.

Az aflatoxinok azért okozhatnak gondokat, mert a takarmányok révén felhalmozódhatnak az állati termékekben – a tejben, a tojásban vagy a húsban -, és bizonyos határétékek felett az emberi egészségre is ártalmasak lehetnek. A gombafertőzések ezért jelentősen ronthatják a betakarított termények minőségét, és az állattartó gazdaságokban további árubeszerzési és tárolási nehézségeket idézhetnek elő.

Valószínűsíthető, hogy az állattenyésztő vállalkozások az ár- és minőségi problémák miatt más takarmányozási megoldásokat keresnek, és a kukoricát a recetúrákban részben valamivel „olcsóbb” takarmánybúzával vagy például az ipari alkoholgyártás melléktermékeként keletkező szárított gabonatörköllyel (DDGS) igyekeznek majd kiváltani.

A sertésszektor küzd az erős túlkínálattal

Az általános takarmánydrágulás hatásai alól azonban így sem vonhatják ki magukat, miközben ma erősen kérdéses, hogy többletköltségeiket el tudják-e ismertetni a felvásárlási árakban.

Most különösen komoly a helyzet a hazai sertésszektorban, ahol az európai túlkínálat miatt a legkisebb esély látszik az áremelkedésre.
A jelenlegi piaci viszonyok között fennáll a veszélye annak, hogy számos állattenyésztő gazdaság tartósan veszteségessé válik, és nem bírja el a költségnövekedésekből fakadó terheket.

Bár a hírek szerint a likviditási gondokat újabb kedvezményes hitelkonstrukciókkal segítheti az állam, a termelők egy része így is ellehetetlenülhet, és az állattartás felfüggesztése vagy beszüntetése mellett dönthet.

A mostani krízis tehát a hazai gazdaságokat alapos hatékonysági próbának vetheti alá, és - főként a kisebb ágazati szereplők körében – az állatállományok felszámolásához, illetve telepbezárási hullámhoz vezethet.