Élelmiszerválságot és inflációs sokkot hozott a háború a Közel-Keleten

A hagyományos tengeri kapu bezáródásával az élelmiszerek és gyógyszerek Perzsa-öbölbe juttatásának költsége az egekbe szökött.

Az egyetlen út a Szaúd-Arábián keresztül vezető logisztikai folyosó, mely a Vörös-tengernél fekvő szaúdi kikötőkből indul. Kamionokkal vagy vasúton keresztül juttatja el az árut az élelmiszerből és gyógyszerből is erősen importra szoruló Katarba, Kuvaitba, az Egyesült Arab Emirátusokba és Bahreinbe.

Omán viszonylag jó helyzetben van, mivel a szoroson túl is működtet kikötőket. Igaz, az iráni csapások ezeket sem kímélik.

Az árak az egekbe szöktek, már most 25-45 százalékos élelmiszerinflációt mérnek a térségben.

Ezzel szemben Bahreinben és Kuvaitban – amelyek földrajzilag mélyen a Perzsa-öbölben fekszenek – két héttel az Irán elleni támadást követően már 40 százalékot meghaladó inflációs rátákat tapasztalnak. A szaúdi folyosó nélkül ezek az országok heteken belül élelmiszerhiánnyal néznének szembe.

Út a sivatagon keresztül

Mivel a hajók nem tudják megkerülni a félszigetet, hogy eljussanak a Perzsa-öbölbe, ezért a rakománynak át kell haladnia rajta az Arab-félszigeten keresztül.

A március 12-én indult, szaúdi Logisztikai Folyosók Kezdeményezés a Vörös-tengeri Dzsidda Iszlám Kikötőt és az Abdullah király kikötőt az egész Közel-Kelet elsődleges átvevő területévé alakította át.

A kirakodás után az áruk egy vámfelügyelet alatt álló tehergépjármű-folyosóra kerülnek: a konténereket a kikötőben lezárják és átmenő szállítmányként kezelik, amíg el nem érik végső rendeltetési helyüket Kuvaitvárosban, Dohában vagy Dubajban.

Ezzel elkerülhetők a hagyományos vámkezelési késések.

Az életmentő gyógyszereket vagy csecsemőtápszert szállító teherautók most már kevesebb mint két óra alatt átkelhetnek a Szaúd-Arábia–Egyesült Arab Emírségek közötti határon, az újonnan bevezetett gyorsított sávoknak köszönhetően.

Ezek a kijelölt sávok elsőbbséget biztosítanak a létfontosságú szállítmányok számára.

Az ellátás borsos ára

Ez a logisztikai kerülő azonban drága.

Egy hatalmas konténerhajó átirányítása a szokásos útvonaláról a Hormuzi-szoroson át a Vörös-tengerre 10–14 nappal meghosszabbítja az utat. Ha ehhez hozzáadjuk a szaúdi sivatagon átívelő, ezer mérföldes teherautós szállítások kiadásait, a logisztika ára a szupermarket pénztáránál is láthatóvá válik.

Kuvaitban, ahol az élelmiszer-infláció elérte a 40 százalékot, a kormány hatalmas támogatásokkal lépett közbe, hogy stabilan tartsa a kenyér és a rizs árát. 

Katarban a hangsúly a romlandó áruk légi szállítására helyeződött át.

Míg a szaúdi logisztikai folyosó kezeli a szárazáruk nagy részét, Doha felett folyamatosan zümmögnek a teherrepülőgépek, amelyek friss tejtermékeket és zöldségeket szállítanak – olyan áron, amelyet csak egy gázban gazdag ország engedhet meg magának. (Erre már 2017-ben is volt példa, amikor Szaúd-Arábia zárta le közös a félszigeten lévő Katarral közös határát, és megszakította diplomáciai kapcsolatait az országgal.)

Bahrein továbbra is a legsebezhetőbb az ellátás szempontjából, már csak 3 hónapra elegendő stratégiai tartaléka van. Naponta több ezer tonna szaúdi feldolgozott élelmiszert szállítanak a királyságba.