Éleződő arab-iráni ellentétek – A háború foglya lesz a világgazdaság
Globál
Kezdetben sokan úgy vélték, hogy a muszlim államok – ha csak elviekben is – Iránt támogatják a jelenlegi közel-keleti konfliktusban. Az őket ért támadások és a gazdasági károk hatására azonban egyre határozottabban lépnek fel a perzsa országgal szemben.
Az arab államok
kezdetben önmérsékletre szólították fel a háborús feleket és a visszatérést szorgalmazták a tárgyalóasztalhoz.
Teherán válaszcsapásai azonban az arab országok egy részét is sújtották, ezért hozzáállásuk és retorikájuk is hamar megváltozott.
Tetemes károk az arab világban
Ezt a változást tükrözi, hogy
Szaúd-Arábia a napokban újfent elítélte „Irán folyamatos agresszióját”
a királyság, az Öböl Menti Együttműködési Tanács (ÖET) államai és más nemzetek ellen. Az ország vezetése pedig arra figyelmeztetett, hogy
a folyamatos eszkaláció végső soron magát Iránt fogja elpusztítani.
Az elmúlt napokban kiadott közleményében
a szaúdi külügyminisztérium kijelentette, hogy ha Irán folytatja a támadásait, a legsúlyosabb diplomáciai, gazdasági és stratégiai következményekkel kell szembenéznie, és „ő lesz a legnagyobb vesztes”.
A politikai retorika éleződését azonban nem feltétlenül csak a geopolitikai megfontolások, hanem az egyre súlyosabb gazdasági és biztonsági következmények is erősítik az arab államokban.
Az Irán elleni amerikai–izraeli támadás, majd azt követő válaszcsapások komoly regionális eszkalációt indítottak el. Teherán, mivel képtelen elérni az észak-amerikai célpontokat, ezért főképpen Izrael, valamint a közel-keleti térségben található katonai bázisok ellen indít akciókat. Ez utóbbiak kiegészültek a Perzsa/Arab-öbölben található olajlétesítmények, kikötők és egyéb stratégiai célpontok ellen indított offenzívákkal is,
amelyek jelentős károkat okoznak a zömében a szénhidrogének exportjára és turizmusra építő arab államoknak.
A Tourism Economics előzetes becslései szerint már
ebben az évben 11-27 százalékkal csökkenhet a régióba érkező turisták száma, ami akár 23-38 millióval kevesebb látogatót és mintegy 29-48 milliárd eurónyi kieső bevételt jelenthet.
Ez különösen nagy visszaesés lenne, mert az elmúlt években a Közel-Kelet turizmusa gyorsan növekedett. Az is kérdéses, hogy az eddigi események a konfliktus rendezését követően, rövid és középtávon mennyire vetnék el a vendégek kedvét attól, hogy a térségbe utazzanak.
Ezen felül súlyos csapások érték egyes arab országokban az energetikai infrastruktúrát.
Irán több kulcsfontosságú létesítményt támadott, többek között a QatarEnergy LNG-létesítményeit (Ras Laffan, Mesaieed), a Ras Tanura finomítót Szaúd-Arábiában, valamint az Egyesült Arab Emírségek olajlétesítményeit.
Ez utóbbiak egy részénél a működés a mai napig nem állt helyre, ami már most jelentős bevételkiesést okoz az érintett államokban.
Dráma a szorosban, az öbölben és a tengeren
A globális olajkereskedelem is veszélybe került, főképpen a Hormuzi-szoroson tapasztalható fennakadások miatt.
Jelenleg is több száz olajtanker várakozik, mivel nem mernek áthaladni a kritikus szakaszokon.
Ez már csak azért is érzékenyen érinti a régiós országokat, mert sokuk jelentős olajtermelőnek számít és a bevételeik nem kis része az olaj- és gázeladásokból származik. A szénhidrogének például az Egyesült Arab Emírségek GDP-jének mintegy 30 százalékát, Szaúd-Arábia GDP-jének 47 százalékát, Katar GDP-jének pedig a 40 százalékát adják, így az ebből származó profit kiesése komoly kihívások elé állítja majd ezeket az államokat.
Emellett könnyen előfordulhat, hogy a Báb el-Mandeb szoroson is zavarok keletkeznek. A Vörös-tenger és a Báb el-Mandeb-szoros továbbra is kritikus fontosságú főútvonalak a globális kereskedelem számára, amelyek a Szuezi-csatornán keresztül kötik össze Ázsiával az európai és a mediterrán piacokat.
Normál körülmények között a globális tengeri kereskedelem nagyjából 10-15 százaléka halad át ezen a folyosón.
Most viszont nem csak az irániak, hanem a jemeni húszik is újból veszélyt jelentenek a szállítmányokra. Két magas rangú jemeni húszi tisztviselő közlése szerint
a csoport úgy döntött, újraindítja rakéta- és dróntámadásait a tengeri forgalom ellen, válaszul az Irán elleni amerikai–izraeli katonai csapásokra.
A milícia tisztviselői jelezték, hogy az újabb támadások azonnal megkezdődhetnek, és ugyanazokat a hajózási útvonalakat fogják célba venni, amelyeket már 2024-2025-ben is támadtak a Vörös-tengeren és az Ádeni-öbölben.
A térségben kialakuló instabilitás azonban messze túlmutat a Közel-Kelet határain, és egyre inkább kihat a világgazdaság működésére is.
A globális hatások közé tartozik az energiaárak emelkedése, amit jól példáz az is, hogy a nyersolaj ára a háború kezdete előtti, február 28-i hordónkénti körülbelül 67 dollárról kevesebb mint 10 nap alatt közel 97 dollárra emelkedett.
Továbbá a szállítási útvonalakat tekintve is komoly zavarok következhetnek be, amivel kapcsolatban friss fejlemény, hogy a Maersk, a Hapag-Lloyd és a CMA CGM átirányítja a hajóit a közel-keleti térségből a Jóreménység-foka irányába, ami a biztosítási díjak és a szállítmányok drágulását idézi elő, és inflációs hatásokkal is jár.
Kiszolgáltatottá válik a világgazdaság
A kereskedelmi útvonalak megzavarása lassíthatja a nemzetközi áruforgalmat és növelheti az ellátási láncok bizonytalanságát. További probléma, hogy a vállalatok működési költségeinek növekedése csökkentheti a gazdasági növekedést, és jelentősen visszavetheti a beruházások iránti hajlandóságot.
Mindezek következtében erősödik a globális gazdaság visszaesése, vagyis a recesszió kialakulásának kockázata.
Ha a konfliktus 4-6 hétig tart, akkor az a Hormuzi-szoros további működésképtelenségét vetíti előre, és várhatóan az arab országok kritikus infrastruktúrái elleni iráni légicsapások is folytatódnak. Az olajár könnyen beállhat a 100–120 USD feletti értékre, nem beszélve a makrogazdasági hatásokról.
Azonban létezik egy ennél is rosszabb forgatókönyv, ugyanis, ha a háború elhúzódik, valamint az arab államok is hadat üzennek Teheránnak, akkor könnyen fiskális válság következhet be.
Kiesne a globális olajszállítások legkevesebb 20 százaléka és a befektetői bizalom is összeomlana. Mindezek példátlan, mindenkit érintő gazdasági sokkot idéznének elő.
A jelenlegi eszkaláció az iráni–izraeli konfliktus regionális kiterjedése mellett az arab államok és Irán közötti feszültséget is tovább élezte.
Amennyiben a harcok elhúzódnak, a Közel-Kelet geopolitikai törésvonalai tovább mélyülhetnek.
A világgazdaság egyre nagyobb mértékben válik kiszolgáltatottá a térségben zajló katonai és politikai folyamatoknak.
A szerző Közel-Kelet-szakértő és arabista
