Életbe léptek az új vámok: mikor enyhülhet a kereskedelmi háború?

Elemzések2019. szept 2.Sz.A.

Szeptember elsején életbe léptek az USA és Kína közötti vámemelések. Peking hosszú távú háborúra rendezkedett be, amely jó eséllyel nem fejeződik be a következő amerikai elnökválasztásig. Az összecsapás akár olyan hosszúságú is lehet, mint az USA és Japán közötti kereskedelmi háború a nyolcvanas években.

Bár szeptember elsején életbe léptek a már korábban bejelentett amerikai és kínai vámemelések, az utóbbi napokban viszonylag békülékenyebb hangot ütött meg a két fél a rendkívül kiéleződött kereskedelmi háborúban. Ám ez csak látszólagos: valójában minden jel arra mutat, hogy elhúzódó háborúskodásra kell felkészülni, melynek hatása a forint gyengülésében is nagy szerepet játszik.

Vasárnap 110 milliárd dollár értékű kínai importárura 15 százalékos vám lépett életbe, december 15-i hatállyal pedig 160 milliárd értékű további importcikkekre vet ki vámot Washington.

Ellenlépésként Kína az amerikai húsimportra 10 százalékkal emelte a vámokat szeptember 1-től, a szójára a már most is magas, 25 százalékos vámot 30 százalékra növelte, a nyersolajra pedig szintén öt százalékos pluszvám érvényes. Decembertől további amerikai termékekre vonatkozóan jelentettek be büntetővámokat.

A szeptemberre meghirdetett kereskedelmi tárgyalásokról egyelőre semmi konkrétumot nem tudni. Amerikai számítások szerint a kereskedelmi konfliktus jövőre a növekedésből 0,3 százalékpontos vesz el, és egy átlagos háztartás bevételét 580 dollárral csökkenti.

Kína hosszú távú háborúra rendezkedett be, amely jó eséllyel nem fejeződik be Donald Trump amerikai elnök jelenlegi megbizatásának ideje alatt. Az összecsapás akár olyan hosszúságú is lehet, mint az Egyesült Államok és Japán közötti kereskedelmi háború a nyolcvanas években, amely egy évtizedig elhúzódott – nyilatkozott a CNBC-nek Yi Xiong, a Deutsche Bank kínai származású közgazdásza.

A szakértő szerint Kína ugyan minden amerikai büntető lépésre reagál, de csak visszafogottan, ami arra utal, hogy nem törekszik gyors megoldásra.

Jól mutatja ezt a taktikát, hogy amikor Donald Trump hirtelen mégis csak bejelentette a 300 milliárd dollár értékű kínai árura kivetendő 10 százalékos büntetővámot, Peking visszafogottan reagált, mindössze 5-10 százalék közötti vámtarifák bevezetéséről döntött, amelyek alig 75 milliárd dollár értékű amerikai árut érintettek. Vagyis Kína a károk maximalizálása helyett arra törekszik, hogy ne ösztönözze újabb lépésekre Trumpot.

Úgy tűnik, Kína nyitott ugyan a tárgyalások folytatására, de nem valószínű, hogy komoly engedményeket tesz, miközben igyekszik diverzifikálni ellátási láncát. 

– Ezzel párhuzamosan a Peking erőfeszítéseket tesz, hogy más országok előtt hiteltelenítse az Egyesült Államokat. A Kínai Kommunista Párt hivatalos lapja, a People’s Daily több cikket is megjelentetett arról, hogy Peking javítja kapcsolatait olyan országokkal és térségekkel, mint például Dél-Korea, Thaiföld vagy Japán, illetve Latin-Amerika. Eközben a belső piac erősítése érdekében fogyasztásösztönző lépésekre is sor kerül – emelte ki Xiong. 

Hu Xijin, a People’s Daily szerkesztője e lépéseket úgy összegezte, hogy az Egyesült Államoknak egyre nehezebb nyomást gyakorolni Kínára annak érdekében, hogy tegyen engedményeket a háborúban. 

– Valójában nem egyszerű kereskedelmi háborúról van szó, a két ország ellenségeskedése ennél sokkal szélesebb körű – mondta Xiong. – Ha Kína korábban azt is remélte, hogy a kereskedelmi háború elcsendesülésével megoldódnak a két ország között felvetődött problémák, akkor csalódnia kellett. 

Mielőtt fegyverszünetet köthetne ugyanis a két fél, el kellene oszlatni az amerikaiak által emlegetett kínai kiberbehatolási vádakkal, a szellemi tulajdon törvénytelen megszerzésével és a valuta manipulálásával kapcsolatos aggodalmakat.

Miután a kereskedelmi háború negatív hatásait, a két érdekelt félen túl már az Európai Unióban is érezni, jelesül az export orientál német gazdaság is nehézségekkel küszködik, amelyhez ezer szállal kötődik a magyar gazdaság, érdemes megnézni, mi állhat az ellentétek mögött. Erről készített részletes elemzést a Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet. 

Eszerint tisztában kell lenni azzal is, hogy az USA és Kína között kibontakozó konfliktus nem csak a két ország összecsapását jelenti, hiszen a nemzetközi piacok fokozott integrációja miatt a globális ellátási láncok átrendeződését is előidézheti egy elhúzódó csatározás.

Erre utal az a kínai állami törekvés is, hogy az ország több iparágban globális vezető szerepre tegyen szert – a nyersanyagok birtoklásától kezdve a tervezésen át egészen a gyártásig – így például a high-tech szektorban, amit a „Made in China 2025” terv fémjelez.

A napjainkban zajló kereskedelmi háború így két nagyhatalom által a világgazdasági pozíciókért vívott harc, ami túlmutat a hagyományos protekcionista gazdaságpolitika keretein.

Az Egyesült Államokban már a kétezres évek elején felvetődött, hogy folyamatosan és igen dinamikusan növekvő kínai gazdaság gondot jelenthet Amerikának, mert a jelek szerint csak idő kérdése, hogy bejelentkezzen a világ vezető gazdasági hatalmának szerepére. Kína erősödő gazdasági ereje és befolyása – a hozzá kapcsolódó politikai offenzívával együtt – folyamatosan ott lebegett megoldandó problémaként az amerikai politikusok, mindenekelőtt elnökök szeme előtt, de Donald Trump színre lépéséig, senki nem mert belevágni annak megoldásába. 

Trump már választási kampányában is a középpontba állította Kína megállítását. A választók pedig különösen a Kínával szembeni folyó fizetési mérleghiányra, a feldolgozóipari munkahelyek megszűnésére és a szellemi tulajdonjogok védelmére vártak megoldást a jelöltektől.

A Donald Trump kampánya során előirányzott gazdaságpolitika ezért különösen nagy hangsúlyt fektetett a Kína elleni határozott fellépésre, például megígérte, hogy hivatalosan is valutamanipulátornak nyilvánítja majd az országot. A republikánus elnökjelölt kemény szavakat használt az országgal szemben: „Nem engedhetjük tovább, hogy Kína megerőszakolja az országunkat, mert ez az, amit csinálnak. Ez a világtörténelem legnagyobb rablása.”

Trump megválasztását követő politikáját alapjaiban határozta meg a Kínával szembeni elégedetlenségben megmutatkozó kétpárti konszenzus. Az elnökválasztás után mind demokrata, mind pedig republikánus oldalról felszólítások érkeztek, hogy az elnök tartsa be kampányígéreteit, és tegyen határozott lépéseket a kínai gazdasági kihágások ellen.

A képviselőház demokrata elnöke, Nancy Pelosi még a kereskedelmi háború előtt úgy fogalmazott, hogy „erős, okos és stratégiai” lépésekre van szükség a kínai szabályszegések ellen. 

A többi azóta történelem, de nem tudjuk mi lesz az ellenségeskedés vége, s az mennyi ideig és milyen mértékben befolyásolja a világgazdaság fejlődését, az európai és magyar növekedési kilátásokat.