Elképesztő mennyiségű vagyon összpontosul egyetlen vállalatnál

Ha megnézzük a világ tíz legnagyobb vagyonkezelőjét a 2024. év végi adatok alapján, akkor erre a listára nyolc amerikai mellett két európai – a francia Crédit Agricole és a svájci UBS – fért fel a hetedik és kilencedik helyre- írja a ludovika.hu oldalán Matuz János, az NKE EJKK Európa Stratégia Kutatóintézet kutatója.

Még sokkolóbb, ha e listára képzeletben ráhelyeznénk az EU tíz legnagyobb gazdaságát, akkor csak Németország és Franciaország férne fel a GDP-jük alapján, egyikük sem dobogós helyre. S hogy még tovább fokozzuk: a világ tíz legnagyobb vagyonkezelője által kezelt vagyon nagysága több, mint kétszer akkora, mint az EU tagállamainak GDP-je!

Forrás: a szerző saját szerkesztése az alapkezelők 2024. évi éves beszámolói, a Wikipedia, a https://www.globenewswire.com/, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a World Economic Outlook adatai alapján

Természetesen több más fontos gazdasági rangsort és szereplőt – a világ legnagyobb bankjai, termelő, szolgáltató vállalatai stb. – lehetne hozni annak bemutatására, hogy milyen drámai mértékben csökken az államok szuverenitása a XXI. században.Természetesen mindezekre a változásokra – ha sokszor késve is, de igyekszik a tudomány is reagálni, és már számos új szuverenitás felfogás látta meg a napvilágot azóta, amióta Jean Bodin (1530–1596), francia jogtudós a modern államelmélet egyik korai úttörője először megalkotta szuverenitás (souveraineté) fogalmát.

Azonban a vesztfáliai béke szuverenitás alapelvei (az államok jogegyenlősége, területi integritása, a belügyekbe történő be nem avatkozás), Rousseau népszuverenitása, a XIX. századi alkotmányos szuverenitás, de még az Európai Unió kapcsán sokat emlegetett megosztott szuverenitás elméletek is erősen jogi megközelítésűk, igyekeztek kizárni az egyéb – többek közt a gazdasági szempontokat. A gazdasági szuverenitás iránti érdeklődés csak a II. világháború után indult el valamelyest válaszul az 1945 után elinduló világgazdasági intézményesedésre, a globalizációra és a neokolonializmusra.

Azonban az 1980-as évektől meghatározó neoliberális gazdaságpolitika - szabadkereskedelem, dereguláció, privatizáció, washingtoni konszenzus stb. -, majd a 2008-as gazdasági világválság és annak következményei, pl. de facto görög államcsőd és a 2020-as COVID válság, majd az orosz–ukrán háború egy sor olyan kérdést vetnek fel a szuverenitással kapcsolatosan, amelyekből a gazdaság, az energia, a technológia, azaz nem jogi szempontok nem kihagyható tényezők.Mekkora mozgástere van egy államnak, ha eladósodik? A jelen energiaárak és energiabeszerzés mellett lehet-e versenyképes európai iparpolitikát csinálni?

Az elemzés teljes szövege elérhető EZEN a linken.