Elszállt a karbon kvóta ára – tovább drágítja a gyártócégek és az erőművek működését

Rekordértéket ért el a napokban a szén-dioxid kibocsátást csökkenteni hivatott karbon kvóta ára.

A néhány éve még 5-10 euró körül mozgó kvóta februárban tonnánként közel 100 euróba került.

A kiugróan magas érték és volatilitás miatt az Európai Parlament egyik képviselője változtatásokat javasolt a szabályozásban. Peter Liese szerint ugyanis hiába létezik jogszabály a szélsőséges esetek kezelésére, nem kellően hatékony, s az sem egyértelmű, mikor lehetne életbe léptetni, írja a Reuters.

A kibocsátás-kereskedelmi rendszert 2005-ben vezette be az Európai Unió. Az első években még tesztjelleggel működtetett rendszer 2008-tól üzemel élesben. Az üvegházhatású gáz-kibocsátást limitált, évente csökkenő mennyiségű, kereskedhető kvóta piacra bocsátásával próbálja az unió mérsékelni.

Az egy tonna szén-dioxid kibocsátására jogosító kvóták aukcióval kerülnek forgalomba, de az EU-n kívüli külkereskedelemnek leginkább kitett ipari létesítmények és a légitársaságok - kibocsátásaik bizonyos mértékéig - ingyenes kvótákban részesülnek. Az energiatermelők (pld. villamosenergiát vagy hőt előállító erőművek) azonban nem.

A CO2-kibocsátás mértékéről évente kell a szereplőknek beszámolni, s annak megfelelő mennyiségű kvótát beszolgáltatniuk.

A 2008-as induláskor kibocsátott kvótamennyiség (1,5 milliárd tonna) messze meghaladta az igényeket, főként a gazdasági válság okozta visszaesés következtében, és a piacon lévő többletkvóta mennyisége 2013-2014 táján a 2 milliárd tonnát is meghaladta. A kvóta ára éveken át 5-10 euro körül mozgott, így nem váltotta be a hozzá fűzött (CO2-csökkentési) reményeket.

„2018-an felülvizsgálták a rendszert, a kibocsátási limit éves csökkentési mértékét 2021-től 2,2%-ra emelték és bevezették az un. piacstabilitási tartalékot, ami a piaci többlet mennyiségének szabályozása révén próbálja a kvótaárat megfelelő szinten tartani”,

mondta a növekedés.hu-nak Bartek-Lesi Mária, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont kutató főmunkatársa.

Ebbe a tartalékba került 900 millió - korábban késleltetett árverésre szánt – kvóta is.

A szigorítások éppen egybeestek a GDP növekedés megindulásával, ami kimozdította a kvótaárat a korábbi alacsony szintről.

A piacstabilitási tartalék úgy működik, hogy ha a forgalomban lévő mennyiség meghaladja a 833 millió tonnát, a kvóták 24%-át (2023-ig, mad 12%-át)  tartalékba helyezik (ennyivel csökken az ezután árverezett mennyiség). Ha pedig 400 millió tonna alá esik a piaci többlet, akkor 100 millió tonna visszakerül a piacra (ennyivel növekedik az árverezett mennyiség).

Az utóbbi években az előbbire volt példa; 2020-ban 332,5 millió tonnát, tavaly 379 milliót tartalékoltak. Az Európai Bizottság évente, májusban ellenőrzi a forgalomban lévő mennyiséget, a már piacra bocsátottat, s hogy mennyit használtak fel előző évben illetve tettek be a tartalékba. 2020 májusában 1,38 milliárd tonnának megfelelő többletkvóta volt forgalomban.

A szigorításoknak és a gazdasági fellendülésnek köszönhetően 2018-ban emelkedni kezdett az ár, eleinte  kisebb mértékben – 25-30 euró körül alakult. 2019-től azonban már élesen ívelt fel. Ezek, valamint a piac várakozása, hogy csökkeni fog az elérhető kvótamennyiség, meghozta a várt hatást, a kvóta ára megemelkedett. Ezt egyrövid ideig mérsékelte a pandémia, ám

az elmúlt egy évben a kvóta ára durván háromszorosára nőtt: tavaly februárban 35 euró/tonna körül alakult, idén 98 euró fölött is járt, jelenleg 90 euró körül mozog.

A változtatás előterjesztője szerint a magas villamosenergia ár is indokolná a beavatkozást, mivel nehéz terheket ró az ipari és lakossági fogyasztókra is. A szén-dioxid kvóta ára azonban az áramár kb. 10-20%-árt felelős csupán. Emellett a magas villamos-energia áras környezetben egyre nagyobb piaci szerep jut a szenes erőműveknek.

„Az elmúlt időszakban a magas gázárak miatt a szenes erőművek előnybe kerültek a piacon a gázosokkal szemben, és növekedett a termelésük , ami tovább növeli a kvóta iránti keresletet és az árakat”,

magyarázza a szakértő.

Ha viszont beavatkozás történne, az a szenes erőművek előnyét még tovább növelné.

A jogszabály lényege, hogy akkor kell közbelépni, ha a piaci fundamentumok nem indokolják az árszintet és egyéb tényezők, például spekuláció is okozhatja az emelkedést. Mivel az energiapiac egyre likvidebb és egyre inkább hasonlít a pénzpiacokra, a spekuláció nem kizárt (ahogy az elmúlt hónapokban a gázáremelkedés esetében sem volt az.)

„A hivatkozott cikkely, az EU ETS direktíva 29 a. cikkelye azt mondja ki, hogyha az ár hat egymást követő hónapban meghaladja az előző két év átlagának háromszorosát, be kell avatkozni.

Ám nem egyértelmű, pontosan milyen módon  számítják, az adott napot megelőző két évre visszamenőleges átlagot, vagy a két korábbi év teljes átlagát kell figyelembe venni. Ugyanakkor, néhány naptól eltekintve decemberben egyik féle számítás szerint sem érte el eddig az ár az előző két év átlagának háromszorosát”, mondja Bartek-Lesi.

A javaslattévő alapján éppen ezért át kellene gondolni a szabályozást, olyan módon, hogy alacsonyabb árkülönbségnél – az előző évek kétszeres értékének elérésekor – is be lehessen avatkozni, mégpedig a piacstabilitási tartalék egy részének felszabadításával. Ennek a feltételnek máris megfelelne az áralakulás.

Az ár ugyanakkor fontos tényező a kibocsátáscsökkentési célt tekintve, hiszen épp az a célja, hogy megfelelő technológiai beruházások elvégzésére ösztönözze a szereplőket.

„Aki csökkenti a kibocsátását, pl. hatékonyságnövelés vagy technológiai váltás révén, annak kevesebb kvótát kell vásárolnia. De jól jár akkor is, ha ingyen részesült kvótában, mert a felesleget értékesíteni tudja a piacon, vagy tartalékolhatja a későbbi időszakokra. A vállalatok a kvótaköltség és a beruházási költség függvényében döntenek a kibocsátás-csökkentési lehetőségekről”,

teszi hozzá a szakértő.

“Bár az árvolatilitás beruházói szempontból nem kedvező, az ilyen magas ár hosszabb fennállása nagyobb mértékű kibocsátás-csökkentést eredményez várhatóan .”

„Ráadásul a megváltozott árak mellett olyan technológiák is előtérbe kerülhetnek, amelyeket eddig nem érte meg alkalmazni, de most már kifizetődőek lehetnek, s ez összeségében a kibocsátás elkerülés szempontjából pozitív.”