Erdogan megvalósíthatja mestertervét, a török vezetésű Türk Államszövetséget

Létrejöttét tulajdonképpen a szervezet motorjának, domináns erejének, Törökországnak, Recep Tayyip Erdogan elnöknek köszönhetik.

Az újraválasztott elnök vallási – történelmi - etnikai alapú regionális országcsoportot gyűjtött maga köré, amely a régi időket, az időszámításunk szerinti 6.-8. évszázadban egészen Kínáig elérő Türk Birodalom emlékét is felidézi, de nem utasítja el a jelenkor olyan fontos összekötő kapcsát, mint az energiaszolgáltató érdekeket. Erdogan egyfajta új Türk Birodalmat vizionál, amelynek gondolata Törökországban kiváltképpen a vallási hagyományokat a városiaknál sokkal intenzívebben ápoló vidéki lakosság körében népszerű.

Törökország is kompország

Miként számos, a nagy birodalmak (EU, USA, Kína) szomszédságában létező állam, Törökország is – együtt a TÁSZ más tagjaival - egyfajta értelemben kompország. Keresi a helyét a nagyhatalmak utáni második sorban, a regionális hatalmak között. Most az inga keletre lendült ki. A második világháborút követő évtizedekben Ankara hűséges szövetségese volt Washingtonnak.

Adana/Incirlik a Szovjetuniót/Oroszországot körülvevő amerikai támaszpont-csoport egyik legfontosabb bázisává vált. Az USA olyannyira megbízott a törökökben, hogy az incirliki légitámaszponton még atomfegyvereket is állomásoztatott – amit aztán a 2016-os államcsíny-kísérlet nyomán az amerikaiak a hírek szerint csendben kivontak, de a NATO nem maradt amerikai nukleáris támogatás nélkül, mert Olaszországban, Belgiumban, Hollandiában, Németországban több tucatnyi amerikai B61-es taktikai-stratégiai nukleáris bomba maradt (dial-a-yield – állítsd be a bomba robbanásának erősségét a néhány száz TNT-tonnától a 300 kilotonnás stratégiai szintig).

Az amerikai kapcsolat megromlása

A 2016-os, az Erdogan-rendszer megdöntését célzó katonai államcsíny-kísérlet végképp megrontotta Ankara és Washington viszonyát.

Törökország – vagy ahogy mostanában nevezteti magát saját nyelvén, Türkiye – mélységesen csalódott az európai integrációban is, miután a brüsszeliek évtizedekig váratták az előszobában. Ma tulajdonképpen senki sem tudja, mi van Törökország EU-tagsági kérelmével. Állítólag, büntetésül Erdogan Putyinnal való kokettálásáért Brüsszelben ad acta tették Ankara belépési szándék-nyilatkozatát.

Ami a mai helyzetet illeti, az EU bővítési politikáját is áthatja az improvizálás, vélik Ankarában. A török fővárosban felróják az EU-nak, hogy korábbi, szigorú kritériumokhoz kötött tagfelvételi politikáját sutba dobta, amikor Ukrajna előállt a követeléssel, hogy azonnal (de legalábbis nagyon rövid határidőn belül) vegyék fel az unióba.

Ankara besokallt az ukrajnai háború folyományaként az Oroszország által megtámadott Kijev kritikátlan támogatása, Ukrajna várhatóan soron kívüli és a szükséges csatlakozási folyamatok, tárgyalások mellőzésével való EU-tagfelvétele keltette negatív hullámoktól.

A türk kapcsolat újragondolása

Azaz 2016 után erősödött fel Erdoganban, a török vezetésben a felismerés, hogy a türk hagyományok felélesztésével, a türk gyökerű népekkel való együttműködés lehet a török kül-, gazdaság- és katonapolitika új iránya.

„Újrafelfedezték” a 2009 óta létező, a türk államokkal való együttműködés szervezetét, a korábbi „Türk Tanács” elnevezést az erősebb együttműködést kifejező Türk Államok Szövetségére változtatták. A Türk Államok Szervezete 2009-ben alakult az azerbajdzsáni Nahicsevánban. 

Vagyis felgyorsult a távolodás a Nyugattól, közeledés a Kelethez, az ázsiai térségben jelentős pozíciókat kiépített Moszkvához, és kiváltképpen a gazdasági óriáshoz, Pekinghez.

Ezzel együtt nem mondható, hogy Ankara hűtlen lett volna a NATO-hoz. Noha csinoskodott az oroszországiakkal, Vlagyimir Putyinnal, de fegyvereket, haditechnikát, technológiát nem adott el/át az Oroszországi Föderációnak (OF). Ezzel szemben a TÁSZ többi tagja egészében véve semleges pozíciót foglalt el az ukrajnai háborút illetően.

Mindeközben Törökország Ukrajnával meglehetősen szoros katonai-haditechnikai együttműködést épített ki – amelyben a TÁSZ-tagok nem követték Erdogant. Török-ukrán vegyesvállalatot létesítettek a legendás hírű Bayraktar TB2-es közös gyártására és megállapodtak, hogy Ukrajna, az ottani hadiipar egyik büszkesége, a Motor Szics gyár-tervezőintézet dolgozza ki az egyik új, nagy méretű török felderítő-csapásmérő drón motorját is. A Bayraktar drón mítosza azóta megfakult. Az ukrán-OF háborúban mostanában nem hallani a Bayraktarokról – amelyek egyébként meglehetősen sebezhetőek voltak, lassan repültek és manőverező képességük sem volt a legjobb.

Török energiaszegénység

A TÁSZ vezéralakja, országa, Törökország paradox módon energiahordozókban szegény, viszont földrajzilag kitűnő helyen van ahhoz, hogy a közel-keleti (Arab/Perzsa Öböl, Irak, Irán), a mediterrán (Izrael, Egyiptom), a közép-ázsiai (Kazahsztán, Azerbajdzsán, Türkmenisztán) szénhidrogén-energiahordozókat, első sorban a földgázt csővezetékeken eljuttassa Nyugat- és Közép-Kelet-Európa államaiba.

Emellett a Türk Államok Szervezete erősen támaszkodhat a török hadiipar Erdogan miniszterelnöksége-elnöksége idején tapasztalt viharos tempójú felemelkedésére. Azerbajdzsán katonai sikerét az örményekkel szemben a török (és izraeli tech-tartalmú) fegyvereknek, például az akkor világsikerré emelkedő Bayraktar TB2-es felfegyverzett drónoknak is köszönhette. (Amelyekben persze, mint utólag kiderült, nem kis számú amerikai alkatrész is be volt építve.)

A Türk világ legalább háromféle módon fontos Magyarországnak.

Egyrészt, akárcsak ezelőtt ezerötszáz évvel, ma is kapocs Közép-Ázsia, mindenek előtt Kína (kisebb mértékben Korea és Japán) irányában.

Noha az EU komoly mértékben megosztott a tekintetben, hogy helyes-e az Oroszországgal fenntartott pekingi kapcsolatokat szankciókkal büntetni egy olyan helyzetben, amikor az unió gazdasági állapota közel áll a stagnáláshoz, míg Kína GDP-bővülését erre az évre 5,4-5,7 százalék közé teszik az első negyedév biztató, 4,5 százalékos növekedése alapján.

És az USA sem számíthat szárnyalásra, mert 2023-ban 0.7 – 1,1 százalékos GDP-növekménnyel számolnak. Azaz Peking tovább szűkíti azt a rést, ami még a világ vezető hatalma, az USA gazdasági erejétől elválasztja. És Kína szerepe számunkra: egyre fontosabb kereskedelmi, üzleti és beruházó. Már most Peking Budapest legfontosabb Európán kívüli külgazdasági partnere. 

Második „magyar” szempont: a TÁSZ, mint a magyar energiabiztonság megkerülhetetlen komponense. Oroszország/Ukrajna, mint energiaforrás/tranzitország szerepe fokozatosan csökken a magyar mérlegekben.

Helyükre lép a részben oroszországi földgázt is szállító Törökország, mint gigászi energiahordozó-elosztó központ. Emellett a TÁSZ-tag Azerbajdzsán, Kazahsztán és a TÁSZ-megfigyelő Türkmenisztán kőolaj-földgázszállításai a Sangachal (Azerbaijan) termináltól a Baku-Tbilisi-Ceyhan (Azerbajdzsán-Grúzia-Törökország) kőolajvezeték és az SGC (Southern Gas Corridor – Déli Gázfolyosó), amely Grúzián át csatlakozik Törökországban az Európába kígyózó földgázvezetékekhez, a TANAP-hoz (Trans Anatolian Pipeline), a TAP-hoz (Trans Adriatic Pipeline).

Emellett külön történet a Török Áramlat csőpárosáé

Amely a dél-oroszországi fekete-tengeri Anapa üdülőközpont mellett bújik a Fekete-tenger vizébe, hogy csak Isztambultól néhány kilométerre nyugatra jöjjön a felszínre és vigye az oroszországi gázt Bulgárián, Szerbián keresztül Magyarországra, innen tovább az ausztriai Baumgartenig.

Az, hogy régiónkban a magyarországi földgáz interkonnektor hálózat, azaz a szomszédos államokkal kétoldalú alapon, kétirányú gázáramlást lehetővé tevő rendszer talán a legfejlettebb, regionális elosztó szerepet oszt ránk, amiben kiválóan hasznosíthatjuk a türk államokkal, mindenek előtt Törökországgal felépített kiváló kapcsolatainkat.  

A harmadik „magyar” szempont az Ukrajna-válság kapcsán kiéleződő energiabiztonság-kérdés. Az Ukrajna háború kimenetele, hosszúsága kiszámíthatatlan. Ukrajna, mint energia-tranzit partner szerepe pedig – már csak az igen feszült Budapest–Kijev viszony miatt is – erősen vitatható. Magyarország nemzeti érdekei azt diktálják, hogy mihamarabb építse le, szakítsa el az Ukrajnától való energiafüggés szálait, kapcsolja le az onnan érkező csővezetékeket.

Alternatívaként pedig ott van a türk államok Törökország-központú, egyre jobban kiépülő földgáz és kőolajellátó csővezeték-rendszere.

A vallás szerepe a szövetségben

Fontos összekötő kapocs a TÁSZ államai között a vallás, az iszlám hit.

Amit Erdogan, mint rendszere hatalmi bázisát újraélesztett, de amely – ellentétben némely szélsőségesen iszlám alapú társadalommal, például a szaúd-arábiaival, az iránival, vagy az afganisztánival – türelmes a más hitűekkel szemben is.

Ezt a többi között a zsidó-keresztény hagyományvilágot, gyökereket elfogadó Európához tartozó Magyarország TÁSZ megfigyelői státusa is jelzi. Ez a szervezet ugyanakkor kevésbé volt megértő az afgán tálib rendszer szélsőségei iránt. Kabul is jelentkezett évekkel ezelőtt a megfigyelői státuszra, amit mindeddig nem kapott meg. A TÁSZ három megfigyelő országa/entitása Magyarország, Türkmenisztán és Észak-Ciprus.

Közép-Ázsia valamennyi iszlám és türk civilizációs alapú állama (Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán teljes jogú tagok, Turkmenisztán megfigyelő) kötődik a TÁSZ-hoz. Ez nem mindig volt így. Kirgizisztán például egészen 2014-ig viszonylag jó kapcsolatot tartott az USA-val.

Az afganisztáni háborúban a kirgiz főváros melletti Manas légi támaszponton amerikai alegységek szolgáltak, támogatták az Afganisztánba irányuló logisztikai szállítmányokat. Ezelőtt 12-13 évvel Oroszország volt az Afganisztánban szolgáló amerikai légierő legfőbb üzemanyag-ellátója. Aztán Amerika kikopott Üzbegisztánból, más közép-ázsiai államokból, amelyek az oroszországi és kínai nyomulás üdítő ellenszerének, fékezőjének tartották a TÁSZ-t, így csatlakoztak.

Milyen Kína viszonya a türk államok csoportjával?

A legkevesebb, amit mondhatunk: ellentmondásos. Már csak a múlt miatt is. Ezerötszáz esztendővel ezelőtt mindkét türk birodalom magában foglalta a mai Kína jelentős területeit. Az első birodalom (a Türk Kaganátus) amely a mai Dél-Oroszországtól a teljes Közép-Ázsia magában foglalásával Kína nyugati területeit, a mai Észak-Kínát, Mongóliát jelentette egészen Mandzsúriáig.

A türk birodalom szerencsétlenségére ekkor kezdődött meg Kína (egyik) fénykora, került hatalomra a Tang-dinasztia, amelynek az érdekeit, terjeszkedését a türkök sértették.

A Tang-császárok seregei szétverték, részeire bomlasztották a türk birodalmat és ismét ellenőrzésük alá vonták a Selyemutat, amely a türkök ellenőrízte területeken kötötte össze a Keletet és az akkori Európát, Kisázsiát.

A Tang-hadseregek által mind nyugatabbra szorított türk birodalmi erők maguk is kitessékelték Kisázsiából a bizánciakat.