Immár 50. alkalommal került megrendezésre a Világgazdasági Fórum (WEF) a svájci Davosban, ahol a legbefolyásosabb politikusok, közgazdászok, üzletemberek, tudósok, értelmiségiek, nemzetközi szervezetek és a civil társadalom neves képviselői gyűltek össze, hogy megvitassák a társadalmak előtt álló legfontosabb kihívásokat. Idén közel 3000 döntéshozó, 117 ország és 121 nemzetiség képviseltette magát az eseményen, köztük egy tucat miniszter, valamint 53 állam- és kormányfő.
Az idei fórum egy összetartó és fenntartható világ felépítését célozta meg jelmondatában. Ezt szem előtt tartva a panelbeszélgetések négy kérdéskör köré csoportosultak:
- Hogyan kezeljük a sürgető éghajlati és környezeti kihívásokat, melyek veszélyt jelentenek a gazdaságunkra és az ökológiánkra?
- Hogyan lehet átalakítani az ipart a fenntarthatóbb és inkluzívabb üzleti modellek létrehozása érdekében, amikor az új politikai, gazdasági és társadalmi prioritások átalakítják a kereskedelmi és fogyasztói mintákat?
- Hogyan lehet úgy szabályozni a negyedik ipari forradalmat előre hajtó technológiákat, hogy azok az üzleti élet és a társadalom javát szolgálják, közben pedig minimalizálják az őket ért kockázatokat?
- Hogyan lehet azokhoz a demográfiai, társadalmi és technológiai trendekhez alkalmazkodni, melyek újra formálják az oktatást, a foglalkoztatást és a vállalkozói tevékenységet?
A találkozó központi kérdése egyértelműen a környezetvédelem és a klímaváltozás elleni küzdelem volt, mely jól reflektált a WEF által pár nappal korábban kiadott „Globális kockázatok” című jelentésre.
Idén fordult elő először, hogy a mintegy 750 szakértő által rangsorolt kockázati tényezők közül az első öt legvalószínűbben bekövetkező mindegyike a környezettel függ össze.
A jelentés klímaváltozás elleni fellépését megcélzó fejezete, mely az „Egy évtizedünk maradt” címet kapta, mindjárt az elején figyelmeztet: „…nem engedhetjük meg, hogy elbukjunk. Az éghajlatváltozás enyhítésének, valamint az ahhoz való alkalmazkodás kudarca az idei év első számú hosszú távú kockázata.” A davosi találkozón e kockázati tényezők kerültek reflektorfénybe, de a kapitalizmus jövője, a mesterséges intelligencia és a munkahelyek kérdése is kiemelt figyelmet kapott.
Donald Trump – Ez most az optimizmus ideje
Az idei csúcsot Donald Trump sem hagyta ki, aki néhány órával azelőtt tartotta meg beszédét, hogy megindult ellene az alkotmányos vádemelési eljárás az amerikai törvényhozás felsőházában. Az amerikai elnök elődadása leginkább egy kampánybeszédre emlékeztetett, mivel azt saját érdemeinek hosszas sorolására dominálta.
„Amikor két éve beszéltem ezen a fórumon, azt mondtam, hogy elindítottuk a nagy amerikai visszatérést. Ma büszkén kijelenthetem, hogy az Egyesült Államok egy olyan gazdasági fellendülésen megy keresztül, amelyhez hasonlót még nem látott a világ”
– kezdte beszédét Trump. Az ország virágzása szerinte az ő érdeme, hiszen kormányzása alatt mintegy 7 millió új munkahelyet teremtettek, ötven éves mélypontra, azaz 3,5%-ra csökkent a munkanélküliségi ráta, 12 ezer új üzemet hoztak létre, nőttek a bérek, jelentősen javult a kisebbségek és a nők helyzete a foglalkoztatásban, a háztartások medián jövedelme pedig magasabb, mint valaha. Mindezt annak ellenére érték el, hogy egy szörnyű állapotban lévő gazdaságot örököltek az előző adminisztrációtól, ráadásul az amerikai jegybank szerepét betöltő FED kamatpolitikája sem serkentette kellően a növekedést.
Megtudhattuk azt is, hogy ez a „lenyűgöző gazdasági fordulat” egy olyan teljesen új megközelítésnek az eredménye, melynek középpontjában a munkások jóléte áll. A korábban nem tapasztalt mértékű adócsökkentés, a szabályozásokról és a reformokról hozott döntések mindegyike az átlag amerikaiak életkörülményeinek javítását célozta meg. Trump szerint a saját állampolgárjait előtérbe helyező amerikai gazdasági modell, mely a legnagyobb haszonnal jár a legtöbb ember számára, példaértékű az egész világ számára.
Ugyanezt mondta a Kínával kötött részleges kereskedelmi megállapodásról, valamint a „világ egyik legrosszabb kereskedelmi egyezményét”, a NAFTA-t felváltó új szabadkereskedelmi egyezményről, mely lefekteti 21. század kereskedelmi modelljének alapjait.
Az USA Kínával való kapcsolata véleménye szerint valószínűleg még sosem volt olyan jó, mint most, a Brexit kapcsán pedig reméli, hogy Nagy-Britanniával is sikerül majd egy nagyszerű kereskedelmi egyezményt kötni, melyet, ha jól érzékeli, Boris Johnson is ugyanúgy szeretne.
Habár előadása során ezt nem hozta szóba, a CNBC-nek és a Fox News-nak adott interjújában az Európai Unióval folytatott tárgyalást már közel sem értékelte ilyen egyszerűnek. Jobban mondva rendkívül egyszerűnek, hiszen Trump a szokásos ütőkártyáját kijátszva azzal fenyegette meg az Európai Uniót, hogy amennyiben nem sikerül kereskedelmi megállapodást kötni, és az európai országok nem hagynak fel a nagy technológiai vállalatokat sújtó 3%-os digitális adó bevezetésével, nem marad más választása, minthogy 25%-os vámot vezessen be a behozott autókra és más termékekre.
A sikerek hangsúlyozása az energiabiztonság kérdését sem hagyta érintetlenül.
Az amerikai elnök arról beszélt, hogy a technológiai fejlődésnek köszönhetően az Egyesült Államok lényegében a korlátlan energiatartalékok küszöbén áll, beleértve a hagyományos tüzelőanyagokat, az LNG-t, a tiszta szenet, az új generációs atomreaktorokat, valamint a hidraulikus repesztéses technológiát. A világ első számú olaj- és gázkitermelőjének nincs többé szüksége az ellenséges államoktól származó importra. A sebezhetőség elkerülése érdekében az európai szövetségeseket is arra buzdította, hogy inkább amerikai energiát fogyasszanak.
Trump büszkén számolt be arról, hogy az energetikában elért sikerek mellett országában rendkívül tiszta a levegő és az ivóvíz, és ez a jövőben is így marad.
Bejelentette továbbá, hogy az Egyesült Államok csatlakozik a WEF azon kezdeményezéséhez, melynek keretében ezer milliárd fát fognak elültetni. A klímavédelem kapcsán azonban homlokegyenest szembe ment a találkozó fő üzenetével. Neveket nem mondott ugyan, de egyértelműen a svéd klímaaktivistára, Greta Thunberg-re és a klímatudósokra utalva a következőt mondta:
„Ez most nem a pesszimizmus ideje. Ez az optimizmusé. A félelem és a kétkedés nem egy jó gondolkodásforma, mert ez most a hatalmas remények, az öröm, az optimizmus és a tettek ideje. Ahhoz azonban, hogy befogadjuk a jövő lehetőségeit, el kell utasítanunk a végítélet prófétáit és az apokalipszis hírnökeinek jövendöléseit.”
Trump szerint a vészmadarak mindig ugyanazt akarják:
„abszolút hatalmat, hogy átalakítsák és dominálják az életünk minden aspektusát. De soha nem fogjuk megengedni, hogy a radikális szocialisták tönkre tegyék gazdaságunkat, szétroncsolják országunkat és megsemmisítsék szabadságunkat. Amerika mindig büszke, erős és hajthatatlan bástyája lesz a szabadságnak.”
Angela Merkel – A kommunikáció hiánya katasztrófához vezet
A német kancellár a fő üzenetében az összefogásra sarkallt.
Aggodalommal tölti el ugyanis, hogy a kommunikáció hiánya még inkább jelen van, mint a hidegháború idején. Az eltérő véleményen lévő emberek nem beszélnek egymással, ez pedig szerinte katasztrófához vezet. A globális felmelegedés megfékezése érdekében egyetértésre kell jutnunk, és mint mondta, változtatnunk kell azon ahogy üzletelünk, ahogy élünk, és amihez az ipar korában hozzászoktunk. A következő harminc évben mindezt magunk mögött kell hagynunk, és új értékláncokat kell kialakítunk.
Merkel beszédének másik központi témája Líbia volt. Elismerte, hogy Németország hibát követett el a 2015-ös menekültválság során.
Nem abban, hogy befogadta a menedékkérőket, hanem hogy nem készült fel az érkezésükre, amikor a Közel-Keleten és Észak-Afrikában kirobbantak a helyi konfliktusok. Véleménye szerint a hiba az volt, hogy nem tettek erőfeszítéseket egy olyan környezet kialakításáért, melyben az emberek saját országukban maradhattak volna. Figyelmeztetett, hogy ezt a hibát Líbia kapcsán nem szabad megismételni, vagyis a békefolyamatot minden lehetséges módon elő kell segíteni.
Kiderült az is, az Európai Unió Tanácsának következő soros elnökségét betöltő Németország különleges csúcstalálkozót hív össze az EU és az afrikai nemzetek, valamint az európai államok és Kína között.
Kína – Az unilateralizmus és a protekcionizmus nem vezet sehova
Han Zheng miniszterelnök-helyettes beszédében kijelentette, hogy az olyan kihívások ellenére, mint az unilateralizmus és a protekcionizmus, Kína továbbra is egyre inkább nyitni fog a világ felé, és védelmezni fogja a globalizációs folyamatot. A gazdasági globalizáció szerinte alapvető feltétele a termelékenység növekedésének, és természetes következménye tudományos és technológiai fejlődésnek.
Meg van győződve arról, hogy a gazdasági globalizáció nehézségeire és problémáira a multilateralizmus fenntartása és egy befogadó, nyitott világgazdaság építése a megoldás.
Emlékeztetett, hogy habár Kína maga is kétségkívül profitált a globalizáció előnyeiből, a növekedés és a fenntartható fejlődés horgonya és elősegítője is egyben. Ezt fenntartva a jövőben is a bilaterális és multilaterális kapcsolatok elmélyítésén, valamint szabadkereskedelmi övezetek és megállapodások létrehozásán fognak munkálkodni.
Klímaválság – A házunk még mindig lángokban áll
A svéd klímaaktivista Greta Thunberg, aki másodszor vett részt a Világgazdasági Fórumon, érdemben nem mondott újat. Ehelyett inkább az érzelmekre próbált meg hatni a világ vezetőinek szegezve a kérdést:
„Mit mondanak majd a gyerekeiknek, miért hagyták őket cserben azzal klímakáosszal, melyet tudatosan rájuk szabadítottak? Hogy olyan rossznak tűnt a gazdaság számára, hogy inkább úgy döntöttek, hogy lemondanak a jövő életkörülményinek biztosításáról anélkül, hogy egyáltalán megpróbálnák? Még mindig ég a házunk. Az önök tétlensége pedig percről percre táplálja a lángokat.”
A heves kritika után Thunberg három követeléssel állt elő:
- Minden jelenlévő cég, bank, intézmény és kormány azonnali hatállyal állítsa le az összes befektetését a fosszilis tüzelőiparba és a kitermelésbe.
- Azonnal hagyjanak fel minden fosszilis tüzelőanyag-támogatással.
- Azonnal és teljes mértékben vonuljanak ki a fosszilis tüzelő-iparból.
Angela Merkel, Károly herceg, Antonio Guterres, Hindou Oumarou Ibrahim, Christine Lagerde és Ursula von der Leyen szintén cselekvésre buzdított, hangsúlyozva, hogy a globális felmelegedés és a biodiverzitás csökkenése sürgető kihívás.
Merkel szerint a párizsi egyezmény betartásán múlhat az emberiség jövője. Mint mondta, a tétlenségért sokkal nagyobb árat kell fizetnünk, mintha a tettek mezejére lépnénk. Az ENSZ-főtitkár pedig úgy véli, hogy habár a bolygónk valóban nem fog elpusztulni, a Földön való élet képessége, és ezzel együtt mi magunk, igen.
A közel sem ilyen borúlátó Steven Mnuchin amerikai pénzügyminiszer azonban elutasította Thunberg felhívását a fosszilis tüzelőanyagoktól való elhatárolódásra, gúnyosan téve fel a kérdést, mintha nem tudná ki a 2019-ben az év emberének választott aktivista lány:
„Ő a vezető közgazdász? Ki ő? Zavarban vagyok. Majd ha elvégezte a közgazdaságtant az egyetemen, visszajöhet, és elmagyarázhatja nekünk, hogy hogyan működik a világ.”
Mnuchin szerint inkább a környezetvédelmi kérdésekről kellene vitát folytatni, és annak kapcsán is inkább Kínára és Indiára kellene több figyelmet fordítani.
Gail Whiteman professzor asszony előadásából megtudhattuk, hogy az elmúlt 50 évben az Arktisz jégtakarójának 50%-a tűnt el, és hogy ez miért olyan nagy probléma. A klímaszakértő figyelmeztetett, hogy ami az Északi-sarkon történik, az nem marad ott, és hogy a globális átlaghőmérséklet 2 °C-os emelkedése olyan nagyvárosok víz alá kerülését fogja eredményezni, mint New York vagy Tokió.
Andrew Liveris, a Dow Chemical vezérigazgatója szerint a fosszilis tüzelőanyagok napjai meg vannak számlálva, mely részben annak köszönhető, hogy a befektetők a következő években ki fogják vonni vagyonukat ezekből az energiaforrásokból. A folyamat már elkezdődött, és az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatokra vonatkozó vállalati számviteli standardok bevezetésével, melyet a Bank of England év végéig tervez felállítani, még nagyobb lendületet kap majd. Jól érzékelteti az irányváltást, hogy Larry Fink, a BlackRock, vagyis a világ lenagyobb vagyonkezelőjének vezérigazgatója levélben figyelmeztette a vállalatok ügyvezető igazgatóit, hogy fokozzák a klímaváltozás leküzdésére tett erőfeszítéseiket, egyúttal a finanszírozás alapvető átalakítását is előirányozva.
Ursula von der Leyen, aki elkötelezett az iránt, hogy Európa 2050-re klímasemleges legyen, figyelmeztette – többek között – Kínát, hogy találjon módot a szén beárazására, máskülönben fennáll annak a kockázata, hogy az EU importra kivetni tervezett szén-dioxid adója őket is sújtani fogja. Németország pedig úgy küzd a klímaváltozás ellen, hogy 40 milliárd eurót fizet a szénbányászati régiók és az energiatermelő vállalatok számára, hogy fokozatosan szüntessék meg a széntüzelésű erőműveket. Németországban a tervek szerint 2030-ra a villamosenergia-termelés 65%-át a megújuló energia fogja biztosítani.
Gazdasági növekedés
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) „Világgazdasági kilátások” című kiadványa, melyet pont a találkozóra időzítettek, 2020-ra 3.3%-os, 2021-re pedig 3.4 százalékos globális gazdasági növekedéssel számol. Ez jobb kilátásokat jelent a 2019-es évre becsült 2,9%-os növekedéshez képest, melyet Kristalina Georgieva, az IMF ügyvezető igazgatója azzal magyarázott, hogy vannak jelek, melyek arra mutatnak, hogy a gyártási tevékenység és a globális kereskedelem elérte a mélypontját. Eközben az amerikai-kínai kereskedelmi háború és a megállapodás nélküli Brexit kockázata csökkent, valamint a jegybankok monetáris politikája is serkentően hatott a gazdasági növekedésre.
A jósolt növekedés azonban 2019 és 2020 esetében 0.1 százalékponttal, 2020 esetében 0.2 százalékponttal alacsonyabb a Nemzetközi Valutaalap tavaly októberi előrejelzéséhez képest, amely az egyes feltörekvő gazdaságokban – különösen az Indiában – érzékelhető gazdasági tevékenységeket ért negatív zavarok miatt van.
Az IMF szerint a jövőbeli gazdasági növekedést befolyásoló kockázatok közé tartoznak a növekvő geopolitikai feszültségek, a társadalmi nyugtalanság, a protekcionista kereskedelempolitika és a klímaváltozással kapcsolatos katasztrófák is.
A kapitalizmus jövője
Az idei találkozó egy másik fontos témája a kapitalizmus jövője, vagyis az arról folyó diskurzus volt, hogy a kapitalizmus mely modelljét is szeretnénk magunkévá tenni. Marc Benioff, a Salesforce társ-vezérigazgatója szerint a kapitalizmus, abban a formában, ahogy azt mi ismerjük, halott. A részvényesek nyereségének maximalizálása iránti megszállottság hatalmas egyenlőtlenséget és válságos helyzetet eredményezett. Ugyanerre a következtetésre jutott Feike Sijbesma, a DSM elnök-vezérigazgatója, aki úgy véli, hogy
„kissé félre siklottunk, amikor azt gondoltuk, hogy a pénzcsinálás az igazi célja a gazdaságnak. A cél valójában az, hogy boldogan éljünk együtt.”
Klaus Schwab, a WEF alapítója és ügyvezető elnöke szerint
„az üzleti vezetőknek azonban most remek lehetőségük van arra, hogy a stakeholder kapitalizmusnak (vagyis a vállalati tevékenység által érintett csoportok érdekeit is figyelembe vevő kapitalizmusnak) konkrét jelentést adva, a jogi kötelezettségeken túl a társadalommal szembeni kötelességeiknek is eleget tegyenek. Ezáltal közelebb hozhatják a világot az olyan közös célok eléréséhez, mint amelyeket például a párizsi klímaegyezmény, vagy az ENSZ fenntartható fejlődési programja tűzött ki.”
Ennek előmozdítása érdekében a Világgazdasági Fórum új davosi kiáltványt tesz közzé, mely kimondja, hogy „a vállalatoknak tisztességesen ki kell venniük részüket az adózásból, zéró toleranciát kell tanúsítaniuk a korrupcióval szemben, tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat a globális értékesítési láncokban, valamint támogatniuk kell az egyenlő versenyfeltételeket, különösen a platformgazdaságban.”
Technológia
Yuval Harari történész szerint három egzisztenciális fenyegetés leselkedik az emberiségre:
- a nukleáris háború,
- az ökológiai katasztrófa
- és a technológiai bomlás.
Mivel az első kettő már nem ismeretlen számunkra, arra használta ki az alkalmat, hogy a harmadikról beszéljen. Szerinte a technológia számos módon szétbomlaszthatja a társadalmat. Például gazdag elitekre és kizsákmányolt „adatkolóniákra” oszthatja a világot, digitális diktatúrák kialakulásához vezethet, de annak a veszélye is fennáll, hogy egy „haszontalan osztály” jön létre. Utóbbi kapcsán az automatizáció munkaerőpiaci hatásairól beszélt, amellyel kapcsolatban megállapította, hogy a 21. század legnagyobb küzdelmét nem a kizsákmányolással, hanem a jelentéktelenséggel szemben fogjuk vívni.
Figyelmeztetett, hogy ha nem vigyázunk, az iparosodáshoz hasonlóan a mesterséges intelligencia is óriási egyenlőtlenséghez vezethet.
Az emberek „meghekkelésének” képességét, ahogy ő fogalmaz, jó célokra is lehet használni, de ha rossz kezedbe jut, az emberiség történetének legrosszabb totalitárius rendszerét fogja eredményezni.
Munkahelyteremtés
Becslések szerint a negyedik ipari forradalom a következő években 1.1 milliárd munkahelyet fog átalakítani és 75 milliót kiszorítani, valamint 133 millió új munkahely iránt teremt igényt.
E folyamatra reagálva hirdette meg a Világgazdasági Fórum a „The Reskilling Revolution Platform”-ot. A kezdeményezés célja, hogy 1 milliárd embernek biztosítson jobb oktatást, készségeket és munkahelyet a következő tíz évben, melyet koordinált átképzéssel, továbbképzéssel és átcsoportosítással kívánnak megvalósítani.
