Félsiker lehet mindössze Brüsszel harca a techcégekkel 

A napokban járt le a felkészülési határidő, melyet az Európai Unió adott a területén működő online óriásplatformoknak, és élesedett az EU digitális szolgáltatásokról szóló törvénye. A tavaly novemberben hatályba lépett jogi keretrendszertől megalkotói azt várják, hogy új időszámítás kezdődik vele a technológiai szabályozás területén, visszaszorítja a gyűlöletbeszédet a digitális térben, gátat vet a dezinformáció terjedésének, sőt a demokráciákat is megerősíti.

De valóban indokolt ez a határtalan optimizmus?

Az egyik fő probléma az illegális áruk, szolgáltatások és tartalmak online kereskedelme és cseréje. Az online szolgáltatásokkal manipulatív algoritmikus rendszerek is visszaélnek a félretájékoztatás terjedésének fokozása és más káros célok érdekében.

Ezek a kihívások és a platformok kezelésének módja jelentős hatást gyakorol az alapvető jogokra az interneten” - foglalta össze a problémát az Európai Bizottság, és a DSA, azaz a digitális szolgáltatásokról szóló törvény szemlátomást arra lett felhúzva, hogy ezekkel a problémákkal kezdjen valamit. Szerepel benne többek között az, hogy az online platformoknak átláthatóbbá kell tenni szolgáltatási feltételeiket, a tartalom moderálására vonatkozó irányelveiket és a hirdetési gyakorlatukat, sőt a féltve őrzött ajánló algoritmusaikat is.

A legfontosabb változást ugyanakkor úgy lehet egy mondatban összefoglalni, hogy mostantól kezdve nincs kibúvó, a nagy digitális platformok felelősségre vonhatóak az általuk tárolt, és rajtuk megjelent tartalomért.

A Bizottság korábban meghatározta, hogy azok a platformok, amelyek 45 millió felhasználót elérve az Unió lakosságának több mint 10%-ához eljutnak, rendszerszintűnek minősülnek, és nemcsak a saját kockázataik ellenőrzésére vonatkozó konkrét kötelezettségek hatálya alá tartoznak, hanem egy új felügyeleti struktúra hatálya alá is, áprilisban pedig nyilvánosságra hoztak egy listát, a rajta szereplő 19 cégre, illetve szolgáltatásra vonatkoznak a kiemelt státusszal járó kötelezettségek és tiltások.

Nem meglepő módon ott van ezen a listán az Alphabet, többek között a Google Maps, Search, és a YouTube miatt, a Binget és a Linkedint üzemeltető Microsoft,  természetesen a Meta Facebookkal és az Instagrammal, de szerepel még az Amazon, az Apple, a Booking.com szállásközvetítő, a Snapchat, az X (Twitter), a TikTok, a Pinterest, a Wikipedia és a Zalando, sőt az Alibaba piactere, az Aliexpress is.

Jogos a szigor, de nem oldja meg a problémát

Noha a nagy techcégeknek a DSA jelentős, akár a globális forgalmuk hat százalékát is kitevő pénzbírságokat helyezett kilátásba, amennyiben nem alkalmazkodnak az új szabályokhoz, és ez biztosan kikényszerít majd valamilyen változást a moderálás területén, Hortobágyi Ágoston digitális stratéga úgy látja, a DSA-nak jelenlegi állapotában van egy hatalmas hiányossága.

Úgy tudnám megfogalmazni, hogy féllábú a királylány. Fantasztikusan fel van építve a szabályozás, ám azokra a techcégekre vonatkozik, akik a tartalmat nem előállítják hanem továbbítják, ugyanakkor nem foglalkozik azokkal a zömében cégeket vagy saját magukat képviselő személyekkel, akik ezeket a tartalmakat elkészítik és feltöltik

mondja a Növekedés.hu-nak a szakértő hozzátéve, addig semmilyen érdemi előre lepésre nem lehet számítani, amíg a tartalomgyártók személyazonossága ismeretlen. Nem vitatja ugyanakkor, hogy az Európai Bizottság részéről jogos lépés volt a cégekre fókuszálni, ezek ugyanis abból generálnak bevételt, ha a felhasználók tartalmakat töltenek fel. Minél érdekesebbek, annál több kattintást, ezzel pedig több pénzt hoznak. Ez a rendszer pedig a legkevésbé sem ösztönözte arra a platformokat, hogy tűzzel-vassal irtsák az illegális, viszont jellemzően népszerű tartalmakat.

Digitális személyazonosság kellene

A valódi megoldás még mindig egy kicsit várat magára, ez pedig a szakértő szerint nem más lenne, mint hogy a fizikai valósághoz hasonlóan a digitális térben is rendelkezzünk valamilyen azonosítóval, ennek felmutatása esetén tudnánk csak tartalmakat előállítani és közzétenni.

- Ha egy köztéren vállalhatatlanul viselkedem, akkor elővesz a rendőr, a személyi igazolványom alapján beazonosít, majd ellenem indul eljárás, nem pedig a tér fenntartója, vagy az ott tartózkodók ellen, akik a későbbiekben elmesélik, hogy mit láttak - mutat rá Hortobágyi Ágoston, aki szerint

jelenleg világszerte 24 milliárd felhasználónév és jelszó kering az interneten, ami meglehetősen magas szám ahhoz képest, hogy a bolygón mindössze 8 milliárd ember él. Ebből logikusan az következik, hogy átlagosan minden emberre 3 profil jut.

Így, ha nem jut el odáig a szabályozás, hogy végig kell menni a láncolaton, megkeresni a végpontot, azonosítani, és rámutatni az előállítóra, hogy ő a felelős a tevékenységéért, a taralomért, akkor marad félsiker az egész.

Most jön egy újabb buktató

Hortobágyi Ágoston rámutat, ilyen irányú kezdeményezések máris vannak, Magyarországon kormányprogram is foglalkozik vele, hogy 2026-ra mindenki kapjon digitális állampolgárságot. Csakhogy ezen a területen is egymást tapossák már a lábak, már Brüsszelben is gondolkodnak egy uniós ID-n, más globális kezdeményezésekről nem is beszélve.

- Már most látszik, hogy ennek milyen buktatói lesznek, például ki dönti el, hogy én a digitális térben magyar, uniós, vagy világpolgár leszek? Pedig nem kellene feltalálni a spanyolviaszt,

a fizikai térben minden embernek egy nemzetállam adja az állampolgárságot, innen van személyi igazolványa, útlevele, stb. Ezt kellene leképezni a digitális térben is, és akkor nem lenne kavarodás - véli a szakértő, ám azt sem rejti véka alá, hogy jelenleg nem ebbe az irányba tartunk, elsősorban azért, mert sokan még mindig csak a felszínt kapargatják, nem értik, hogy mekkora jelentősége és buktatói vannak a digitális térnek.