FT: Az euró reformjának tétje a továbbélés, mégsincs előrelépés

Elemzések2020. jan 5.Sz.A.

Az euróövezet átalakítása ugyan már eldöntött, mégis döcögve halad három fontos területen: ezek az eurózóna büdzséje, a bankunió továbbépítése, valamint a mentőalap, vagyis az Európai Stabilitási Mechanizmus erősítése.

Az euróövezeti tagállamok közötti ellentétek, különösen a német-francia szembenállás miatt egyelőre nem halad a gazdasági és a monetáris unió elmélyítésének ügye - írja Tony Barber a Financial Times szakírója véleménycikkében.

A német takarékosság most akadály

Hiába a rengeteg bírálat, a berlini kormány valóságos fétisként kezeli a többletes büdzsét. Németország az elmúlt években egyre többet takarított meg, 2018-ban például rekordösszegű, a hazai össztermék (GDP) 1,7 százalékára rúgó költségvetési többlettel zárta az esztendőt. A kormányzó német Kereszténydemokrata Unió (CDU) a közelmúltban twitter-üzenetben is magyarázta felfogását: szerinte a pénzügyi takarékosság igazságosabb tehermegoszlást jelent az idősebb és a fiatalabb generációk számára, és a társadalom jövőjébe való befektetés előfeltétele.

Gyakorlatilag bűnnek tartja a kormányzati költekezést, ám ez a felfogás meglehetősen frusztrálja a francia és az olasz vezetést egy olyan időszakban, amikor épp a valutaövezet továbbfejlesztésén, az együttműködés elmélyítésén munkálkodnak, amihez több pénz kellene. 

Lényegében húsz évvel az euró indulása után egyezett meg abban a közös valutát használó 19 uniós tagállam, hogy ideje továbblépni, alapjaiban kell megreformálni az euróövezet működését, és szorosabb, összehangoltabb pénzügy-politikát kell bevezetni. Az átalakítás azonban döcögve halad három fontos területen: ez az eurózóna büdzséje, a bankunió továbbépítése valamint az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) erősítése.

– Persze tisztességtelen és pontatlan lenne csak Németországot hibáztatni a reform késlekedéséért – írja Tony Barber. 

Felfogásbeli különbség

A német-francia ellentét csak egy, az Európai Uniót behálózó sok ellentét közül. De azért elég alapvető a felfogásbeli különbség a két tábor között, ami megmutatkozik az euróövezeten belüli konvergenciát és versenyképességet előmozdítani hivatott költségvetési eszköz, az eurózóna büdzséje körüli vitákban. Németország és északi szomszédai ellenkezésének tudható be, hogy a 2021-2027-es uniós pénzügyi időszakra tervezett euróbüdzsé meglehetősen szerény forrásokkal fog rendelkezni. Pontos összeg még nincs, de az biztos, hogy egyáltalán nem lesz elegendő egy esetleges válság hatásainak ellensúlyozására, amint azt a franciák és támogatóik szeretnék. 

Valamivel jobb a helyzet a tervezett bankunió terén: Olaf Scholz német pénzügyminiszter nemrég javaslatot tett a bankunió hiányzó elemére, az európai betétbiztosítási rendszerre. Bár a javaslat szigorú feltételeket szabna, az olasz központi bank nem zárkózott el mereven tőlük. Mindez azért érdekes, mert

a németek épp az olasz bankrendszer miatt aggódnak, amelyet nagyarányú rosszul teljesítő hitelek lengenek körül. 

Mi lesz a Mentőalappal?

Ugyanakkor nem sikerült egyelőre megegyezni a görög hitelválság tetőpontján létrehozott kormányközi pénzügyi mentőalap, az Európai Stabilitási Mechanizmus átalakításában Korábban olyan elképzelések is voltak, hogy az euróövezet bajba jutó tagállamainak pénzügyi támogatására amolyan Európai Valutaalapot kell létrehozni, de aztán ez is lekerült a napirendről.

Az egyhelyben járásnak részben belpolitikai okai is vannak a vezető eurózónás országokban:

Németországban meggyengült Angela Merkel kancellár hatalma, ugyanakkor a francia Emmanuel Macron hónapok óta sztrájkolókkal és tüntetőkkel néz szembe, akiknek nem tetszik az elnök gazdaságpolitikája. A németek attól tartanak, hogy a belpolitikai felzúdulás meghátrálásra készteti Párizst, és nem lesz elég következetes a szükséges reformok és a fegyelmezett költségvetés végrehajtásában.

Eközben azonban változás érzékelhető a szigorú német felfogásban is: a BDI német iparszövetség és a szakszervezetek nemrég arra szólították fel a szövetségi kormányt, hogy a következő tíz évben 450 milliárd euróval növelje költekezését, ezzel is segítve a gazdasági növekedést és az infrastrukturális fejlesztéseket.