Ha bankkártyás csalás áldozata lett, ezt tudnia kell az ügyintézésnél

Hírek2020. jan 5.Növekedés.hu

Szinte minden aktív bankkártya-használónak vannak arról történetei, hogy milyen átveréseket szenvedett el, vagy jobb esetben milyen kísérleteket hiúsított meg. A hétköznapi tapasztalat ezért az, mintha a csalások száma nőne, ugyanakkor van két jó hírünk: szeptember óta sokkal nehezebbé vált a csalók dolga például egy ellopott kártyával, és a bankok nagyon korrektek a károk megtérítésénél.

Aki járt már így, annak alighanem még az emlékektől is a hideg fut át a hátán. Gyanútlanul ülünk otthon és nézzük a tévét, esetleg egy értekezleten lehalkítjuk a telefonunkat, de többszöri rezgést érzünk a zsebünkben, vagy focizunk és tényleg nem halljuk, amikor sorozatosan elkezd pittyegni a telefonunk. Nagyon sokszor éjszaka vesznek le pénzt a kártyánkról, így ténylegesen jóval a tranzakciók után látjuk, hogy mi történt.

Az sms-ekre ránézve, az látszik, Hongkongban, Milánóban, Barcelonában vásárolnak éppen a kártyánkkal, lottót, ruhát, 30 ezerért, 50 ezerért, rosszabb esetünkben a beállított vásárlási limitünk környékén.

Ha szerencsénk van, akkor a mohó csalók beleütköznek a limiteinkbe, mert rögtön 1000 eurót szeretnének elvinni, nekünk pedig 300 ezer forint a napi vásárlási maximumunk. De van azért, aki nem ilyen szerencsés.

Az első sokk után

A bankkártyás csalások esetében tudjuk, hogy a kártyát hogy kell tároni, milyen legyen és milyen ne legyen a PIN-kód, mire figyeljünk, ha ATM-nél használjuk a kártyánkat. Ezeket nem lehet elégszer hangsúlyozni. 

A csalás után is majd érdemes lesz elmerengeni azon, hogy melyik étteremben tapasztaltunk valami különlegeset, milyen webshopban vásároltunk mostanában először, és biztosan lesz majd (helyes, vagy téves) megfejtésünk is arra, hogy hogyan szerezték meg az adatainkat, de először még ne merengjünk, mert a legfontosabb, hogy cselekedjünk. 

Figyelem, nem elég, hogy a bankkártyánk hátán ott van az ilyenkor hívható telefonszám, hiszen mi van, ha magát a kártyát lopták el, vagy csak bent maradt az asztalfiókunkban. 

Az azonnal hívható ügyfélszolgálati telefonszámnak benne kell lennie a telefonunkban és tudnunk is kell, hogy milyen név mellett írtuk be.

A telefont ugyanis mindig magunkkal visszük, a határidőnaplót, az asztali gépeinket meg hasonlókat kevésbé cipeljük magunkkal.

A bankoknak is érdeke

A legtöbb bank előkelő helyet biztosít a hívórendszerében a kártyát, számlát letiltani szándékozóknak, a gyorsabb külön út nekünk is fontos, de, a banknak is elemi érdeke, hogy ameddig hallgatjuk a várakozásnál beadott Vivaldit, addig ne szívjanak még le négy-öt etapban pénzt tőlünk. 

A bankok, ha ez saját érdekük is, akkor nem szoktak megpróbálkozni például azzal a gyomorlifteztető mondattal, hogy hívása fontos számunkra, de jelenleg egyetlen munkatársunk sem elérhető.

Mindenesetre, ha el tudtuk érni az illetékes kollégát, akkor a telefonos ügyintéző vélhetően eddigre már felkészült, hiszen tudja, hogy melyik hívógombról érkeztünk. Itt már gyorsan letilthatjuk a kártyát, a számlát, akár a kártyaadatok, de akár személyes adataink segítségével is (ismét fontos jelezni a praktikumot, például egy ellopott kártya sorszámát azért kevesen vágnák fejből).

Kárfelmérés

Ha az ügyintéző segítségével a további elutalásokat már megállítottuk, jöhet a kárfelmérés. Hány tranzakció sikerült, mennyit apadt az egyenlegünk, mekkora kár ért bennünket?

Ha ez megvan, akkor gyorsan fel kell hívni újra a banki ügyintézőt, aki elmeséli, hogy milyen metódusban tudunk panaszt tenni.

A kárrendezésben vannak hivatalos szabályok és van a gyakorlat, mi most inkább az utóbbi területre fókuszálnánk.

Szóval elvileg majd mindenki azt tanácsolja nekünk, hogy a hivatalos banki bejelentés mellett tegyük meg ismeretlen tettes ellen a rendőrségi büntető-feljelentést is.

Sajnos a nemzetközi kártyainformációt szerző netes hekkerek ellen sokat nem szoktak tudni tenni a rendőrök, de természetesen azért segítsük a munkájukat a rendőrségi feljelentéssel. Azt azonban azért érdemes tudni, hogy a bank ennek hiányában is eljár az érdekünkben.

Mennyi az önrész?

A bankoknak remek informatikai rendszereik vannak. A letiltást követően már egyértelműen a bank viseli a felelősséget a további kárért, de mivel a bankok nagyon nagy biztonsággal kiszűrik a rendes és a csalárd ügyfelet, ezért a rendesekkel tudnak jóhiszeműek lenni.

Ha azt érzékeli egy bank, hogy azonnal telefonáltunk, gyakorlatilag a telefonhívás közben is folytatódott a csalás, addigi track recordunk alapján normális, átlagos ügyfélként viselkedtünk jóhiszeműen fog hozzánk állni. 

A banknak alapvető célja, hogy a szolgáltatásáról, a kártyájáról ne az terjedjen el, hogy azzal csalási kockázat, kellemetlen ügyintézés, bizalomhiány és veszteség jár. Elvileg a bejelentésünket vizsgálat követi, amelynek a végén a bank majd dönt, visszajár-e nekünk a pénz teljes egészében, vagy nekünk is felróható a kár, ezért részben, vagy egészben mi viseljük a kockázatot.

Nincs áldozat-hibáztatás

Ha valóban csalás áldozatává váltunk, nem jellemző a bankokban a kellemetlenkedés, a bank úgy fog dönteni, hogy mi jóhiszeműek voltunk, és már a vizsgálat lezárása előtt (akár egy-két napon belül) visszautalja nekünk a pénzt.

Ez még nem hivatalosan a mi pénzünk, mert ha a vizsgálat végső lezárásakor mégis felmerülne a mi felelősségünk is, a bank fenntartja a jogot, hogy a végén mégis pénzt vonjon le tőlünk.

Figyelem a bank azért nem Róbert bácsi ingyenkonyhája, hanem egy nagyon fejlett informatikai rendszert működtető szigorú szervezet. Ha felmerül a gyanú, hogy valaki visszaélésszerűen részese egy „okosságnak”, akkor a bank és a rendőrség is lecsaphat. 

Az új rendszer

Végül egy már sokat elemzett újdonságról, a PSD2 direktíváról. Az új rendszer és azon belül az SCA, vagyis az erős ügyfél-azonosítási rendszer idén szeptemberi premierje után ma már nagyon nehéz lopott kártyával fizikai helyen vásárolgatni, mert egy nagyobb vásárlásnál, vagy utalásnál biztosan, de a kisebbeknél is egy idő után a mobiltelefonunkra is szüksége lenne a csalóknak.

Ám figyelem, a biztonságos azonosítás még várat magára, akit webshopokon, FB-n, applikációkon lopnak meg, számukra egyelőre nincsen biztos védelem.

Végezetül álljon itt pár jó tanács: 

A bankok nagyon figyelnek, és néha túl óvatosak. Vagyis figyeljünk és ha külföldre, különösen egzotikus országba utazunk, azt jelentsük be a bankunknál, mert bosszúság érhet, ha külföldön járunk és a bank óvatosságból letilt minket.

Sokan csinálják, és a rendszer nem bonyolult, szóval használhatunk a nyilvános fizetéseinkre egy limitált egyenleggel rendelkező, időről, időre feltöltött társkártyaszerűséget

És igen, legyünk óvatosak, ne hagyjuk elől a kártyát, az ne legyen lefotózható, mert sajnos, ha egy jól elhelyezett okostelefonnal elől-hátul lefotózza valaki a kártyánkat, akkor arról már nagyon könnyű leemelni a pénzt.