Gazdasági csodák márpedig vannak - ez az európai ország a legjobb példája

A mai napig folyamatosak a szakmai viták arról, vajon a dinamikus fejlődés és növekedés mögött milyen indokok húzódhatnak meg. Horák Bence, a Magyar Nemzeti Bank közgazdasági elemzője a témával kapcsolatos nézeteit osztja meg a Hitelintézeti Szemlében megjelent elemzésében.

Egyszerűen csak „ír gazdasági csodaként” aposztrofálja a szigetország elmúlt időszakának eseményeit Horák Bence, aki írásában megkísérli bemutatni, hogyan alakult át az 1800-as években Európa szegény országa az ezredfordulót követően a világ egyik legtermelékenyebb gazdaságává.

A szakember úgy ítéli meg, hogy az ír csoda több intézkedésnek, megfelelő időben végrehajtott reformoknak köszönhető, amelyek egyszerre fejtették ki jótékony hatásukat.

Az éhínségek országa, amely függött a britektől

Írországot a növekvő népesség és az ebből következő csökkenő életszínvonal miatt a XVIII–XIX. században a rendszeresen felbukkanó éhínségek és járványok jellemezték. Az 1845–1849-es „nagy ír éhínség” kivándorlási hullámot hozott, elsősorban az angolszász világ országaiba.

Amikor 1921-ben kikiáltották a Szabad Ír Államot a szegény agrárország mezőgazdasági termelése mellett a kisméretű, helyi ír vállalatok kezében levő élelmiszer- és textilipar érdemel említést.

Az ír gazdaság azonban jó ideig még jelentős mértékben függött a brit gazdaságtól. Olyannyira, hogy az 1927-ben bevezetett ír font árfolyamát is egy az egyben az angol fontsterlinghez igazították

– mutat rá Horák Bence.

Az alacsony hozzáadott értékkel működő mezőgazdasági szektor súlya, a külföldi beruházások hiánya, valamint a kiáramló hazai tőke együttes hatása a kormányzati politika változását és a célzott iparosítást sürgette.

Az 1960–1970-es években a társasági adórendszer reformjával, az 1965-ös angol–ír szabadkereskedelmi egyezmény aláírásával, valamint az 1973-as Európai Gazdasági Közösséghez (EGK) való csatlakozásával Írország ténylegesen bekapcsolódott a globális kereskedelembe, és megnyílt az út az országba áramló külföldi működőtőke előtt.  

A szabadkereskedelmi nyitás, valamint a gazdaságszerkezeti átalakulás eredményeként az 1950-es évek végétől felgyorsult a reál-GDP növekedésének dinamikája, a külföldi közvetlentőke-befektetések volumene pedig rendkívül magas szintre kúszott fel.

Új gazdaságpolitikai irányvonalat követelt az olajválság

Az első, valamint a második olajár sokk (1973-ban, illetve 1979-ben) a többi fejlett gazdasághoz hasonlóan azonban Írországot is kedvezőtlenül érintette. A jegybank közgazdasági elemzője megjegyzi: „Gazdaságpolitikai stabilizálás és új stratégiai irányvonal kialakítása vált szükségessé, aminek kidolgozását 1987-től meg is kezdte az ír kormányzat.”

Az 1990-es évek, valamint a következő évtized első évei már az „ír gazdasági csoda” időszakát hozták el a szigetországban.

A közgazdászok egyik fele az ír kormány stabilizációs programja és az össztársadalmi hozzáállás, valamint a földrajzi elhelyezkedés mellett teszi le a voksát. Míg a másik oldal a „növekedést serkentő fiskális kiigazítás” iskolapéldájaként emlegeti az ír  gazdaság felfutását.

Valójában számos tényező járulhatott hozzá az ugrásszerű kitöréshez.

Az 1980-as évek végétől az állami vállalatok támogatása helyett a kormányzat legfőbb céljává a magánszektor feltőkésítése és a hatékony privatizáció lépett elő.  Míg a piaci liberalizáció sarokköve a beruházási feltételek további javítása, valamint az átfogó oktatási reform lett. A kormányzat az EU-s források segítségével támogatta a változás folyamatát, valamint intenzív beruházásösztönzést hajtott végre, amivel a külföldi cégek írországi termelését kívánta nyereségesebbé tenni.

A feldolgozóipar mellett Írország másik vezető ágazata a magas termelékenységgel bíró számítástechnikai iparág lett az 1990-es évek második felére. A korábbi években megkezdett, exportorientált gazdaságpolitika továbbra is fennmaradt.

A külföldi közvetlentőke-beruházások (FDI) GDP-arányos mértéke az 1990-es évek végére a kibocsátás dinamikus növekedése mellett egyre magasabb szintre emelkedett.

Egyedi példa egész Európa számára

Az 1990-es években Írország egyedülálló növekedést ért el, amelyhez hasonló mértékű csak Kelet-Ázsiában volt megfigyelhető korábban. Az egy főre jutó GDP éves átlagos növekedése az évtized során meghaladta a 7,5 százalékot, és valamennyi makrogazdasági mutatója látványosan javult.

Feltételezhetően Írország dinamikus növekedése a humán tőke mennyiségi és minőségi faktorjainak, az erőteljes tőkebeáramlásnak, valamint a kiugró termelékenységnek együttesen tulajdonítható, a korábbi időszakokkal ellentétben. A kormányzat továbbá kiaknázta a fejlett gazdaságokban korábban kialakult ír diaszpórákban rejlő lehetőségeket.Az 1990-es években lezajló folyamatok következtében Írország egy főre jutó reál GDP-je az ezredfordulót követően lehagyta a nyugat-európai gazdaságokét, másfél évtizeddel később pedig az Egyesült Államokét is.

Horák Bence összegzése szerint napjainkban Írország a leginnovatívabb iparágakban kiemelkedő helyet foglal el, népessége évről évre gyarapszik, és a legfontosabb gazdasági és fejlettségi indikátorok nem elhanyagolható részében a világelithez tartozik.