Hamar felbomolhat az Egyesült Királyság megegyezés nélküli Brexit esetén

Unióban unió

Kezdettől fogva különös volt, hogy az Európai Unióból való kilépést egy olyan ország bocsátja népszavazásra, amely maga is egy unió, amelyből, ha nehezebben is, de mégiscsak kiléphetnek a népek. A népszavazási eredmény rögtön rá is világított a problémára: míg az angolok és a walesiek a kilépésre szavaztak többen, addig Skócia és Észak-Írország lakossága a bennmaradásra voksolt, nem kis aránnyal.

Miután azonban csak az abszolút számok számítottak, az egyes népek nem (szemben az amerikai elnökválasztással, ahol az egyes államok népességük arányától eltérő mértékű szavazattal rendelkeznek, így lett elnök Donald Trump, noha 4 millióval kevesebb szavazatot kapott, mint Hillary Clinton), így az eredmény a gyakorlatban úgy mutatkozik, hogy az északíreket és a skótokat akaratuk ellenére ki akarják rángatni az EU-ból.

Észak-Írország

Mindkét nép esetében ráadásul különösen kényes a kérdés: Írország mindkét rész jelenleg EU-tag, és ez az eredménnyel megváltozik: pont ez jelenti a legfőbb problémát az Európai Unióval kötött szerződés esetében is, mivel az EU garantálni akarja, hogy ne legyen fizikai belső ír határ. A keményvonalas brit kilépéspártiak pedig hallani sem akarnak arról, hogy emiatt addig fennmaradjon a vámunió az EU-val, amíg megnyugtató kérdést nem találnak a probléma rendezésére.

Skócia

Skócia esetében pedig attól súlyosabb a helyzet, hogy 2014-ben abban a tudatban szavazott az ország lakossága az Egyesült Királyságban maradásra, hogy egyúttal az Európai Unió tagjai is, viszont, ha a kettő között választani kell, már más a helyzet. Egy most megjelent felmérés azt mutatja, hogy 52:48 arányban az Egyesült Királyság elhagyását támogatnák a skótok. Ez két éve az első olyan adat, ami a függetlenedők arányát nagyobbnak találja, és ez most Boris Johnson személyének köszönhető, aki a skótok körében különösen népszerűtlen.

Skócia a referendum óta azt szorgalmazta, hogy viszonylag kevéssé lazuljanak Nagy-Britannia és az Európai Unió kapcsolatai a kilépés után, vagy Skócia kapjon különleges státuszt az EU-val való szorosabb kapcsolatok fenntartására. Az előző brit kormányfő, Theresa May egyikre sem hajlott, de tisztában volt azzal, hogy a skótokat és az észak-íreket mennyire elidegenítené, adott esetben az ország elhagyására késztetné a megegyezés nélküli kilépés, ezért is nem vállalta azt, inkább lemondott miniszterelnöki posztjáról.

Kármentés

A kérdés olyan súlyossá vált, hogy a hétvégén épp a szélsőségesen brit érzelmű északír párt, a DUP javasolta azt, hogy adott esetben fogadják el átmeneti, 3-6 éves időszakra a megállapodásban szereplő északír kitételt a vámunió fenntartásáról. Rájöttek ugyanis, hogy ha nincs megegyezés, könnyen fellángolhat Észak-Írországban is a szeparatizmus, és egyúttal az Ír Köztársasághoz való csatlakozás vágya.

Boris Johnson miniszterelnöknek így meg kell fontolnia, hogy ígéretének mindenáron való teljesítése esetén, miszerint október 31-én sor kerül a kilépésre, rögtön veszélybe kerül az Egyesült Királyság integritása. Ha Észak-Írországnak kellene búcsút mondani, akkor az ország Nagy-Britanniaként működne tovább, ellenben, ha Skócia is távozik, már csak Anglia és Wales marad. A brit kormány így meglehetősen nagy árat fizetne a kilépésért.

Régi-új tagok

Ami a távozó európai uniós tagságot illeti, Észak-Írország esete automatikus lenne, ugyanaz lenne a megoldás, ami 30 éve Kelet-Németország esetében volt, ha közben az Egyesült Királyság részeként ki is lép, így gyorsan visszakerülne. Skócia esete problémásabb: új országként kellene jelentkeznie a felvételért, és a folyamat elvileg nem lenne nehéz, hisz ha eddig tag volt, akkor nem nehéz külön sem az összes uniós előírásnak megfelelni.

A gond abból fakadhat, hogy azok a tagállamok, akik félnek valamilyen őket érintő szeparatizmustól, nehezen ismernék el az önálló Skóciát, pláne annak uniós tagságát (ahogy Koszovót sem ismerték el). Persze vélhetően az EU meggyőzé ebben az esetben a bizonytalankodó tagállamokat, területi integritásukra fokozott garanciát ígérve, és ez nem is lenne üres ígéret: tavaly, a katalán függetlenség kérdésének felmerülésekor az EU határozottan az egységes Spanyolország mellett foglalt állást.

Keskeny ösvény

A kérdés így most fel van adva a brit miniszterelnöknek, de egyúttal a parlamentnek is, amelynek lehetősége van őt megbuktatni, és új választásokat kikényszeríteni, igaz, hogy az új kormány már nem tudna felállni október 31-ig, de néhány hetes káosz után gyorsan nyélbe üthetne egy megegyezést. Johnson keskeny ösvényen jár, akárcsak elődje, akinek nem sikerült rajta maradnia, így a három éve éve tartó brit kilépési válságban egy különösen izgalmas és döntő negyedéves időszakra számíthatunk.