Három trükk, hogy maszkban is értsék, amit mond!

Egyre nagyobb a valószínűsége, hogy a következő hónapokban minden korábbinál több időt leszünk kénytelenek maszkban eltölteni. Az emberi kommunikációban azonban meghatározó elem a metakommunikáció, s ennek egyik legfontosabb része az arcjáték.

Maszkban azonban ez nem látszik, ami igencsak megnehezíti az emberek közötti kommunikációt a hétköznapokban - az üzleti életben pedig méginkább.

A szakértők - de a józan ész is - azt mondják, hogy megnő az esélye annak, hogy félreértsük a másikat, hiszen sokkal nehezebb a mondataink mögött lévő rejtett tartalmat, az érzelmeket közvetíteni a másik felé. Ráadásul a maszk még ha kevéssé is, de torzítja a hangot.

Szakértők három jótanácsot adnak a kommunikációs zavarok kiküszöbölésére.

Bízzon a szemében!

Ha a száj és az arc nagy része el van takarva, akkor nem nagyon van más metakommunikációs lehetőségünk - a kézmozdulatokon kívül -, mint a szem. Két ember között a kommunikáció, a beszélgetés elkezdésének egyik alapvető feltétele, hogy a másik szemébe nézzünk.

Ez persze kényes dolog, hiszen az se jó, hogy egyfolytában rámeredünk - zavarba jön tőle -, de annak is jelzésértéke van, ha nem nézünk a szemébe.

Maszkban azonban nyugodtan megtehetjük - sőt tanácsolják is ezt -, hogy a szemkontaktust gyakrabban használjuk.

Többet nézni a másik szemébe azonban nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik.

Szakértők szerint ha három másodpercnél tovább nézünk valaki szemébe, akkor már az zavarba jöhet.

A szemkontaktus fenntartása fokozott koncentrációt igényel, nagyobb önbizalom is szükséges hozzá. Gyakorlással azonban oldható ez a zavar - mindkét részről. Érdemes tanulmányozni azokat a kultúrákat, amelyekben a nőket arcuk eltakarására kényszeríti a hagyomány vagy a vallás. Ők is képesek arra, hogy szemükkel érzelmek egész skáláját fejezzék ki, ezt gyakorlással - akár a tükör előtt - mi is megtanulhatjuk.

Testbeszéd!

A modern, formalizált kommunikációban hajlamosak vagyunk elfeledkezni a metakommunikáció e formájáról. Kivételt képeznek ez alól a déli országok lakói, akikre továbbra is jellemző az erős gesztikuláció.

A testbeszéd azonban nem csak a kézjelekből, a kéztartásból áll. A viselkedéskutatók megfigyelték, hogy amikor valaki örül, boldog, egyenesebb a tartása, felemeli fejét. A szomorú emberek viszont görnyedt vállal és lehajtott fejjel tartják magukat. Aki dühös, annek szinte az egész teste megfeszül.

Amikor maszkban vagyunk kénytelenek kommunikálni, felértékelődnek ezek a gesztusok. Érdemes figyelni a másik testbeszédét és érdemes figyelni a saját testbeszédünkre is. Ezek a metakommunikatív gesztusok még akkor is hatnak, ha a másik nem figyel rájuk, ha nincs tudatában annak, hogy a mi mozdulataink mit jelentenek.

Így például ha a másik felé biccentünk, ha felé fordulunk egész testünkkel, vagy határozottan felé hajolunk, az a figyelem jele, azt mutatja, hogy figyelünk a másikra. Biccentéssel, kézfeltartással, a mutatóujj felemelésével lehet például azt is jelezni, hogy mi kívánunk szólni. A másik felé bólintás az egyetértés jele, univerzális kommunikációs gesztus.

Ne féljünk az olyan gesztusoktól, amelyeket a maszk nélküli világban esetleg túlzónak tartottunk volna. A maszk levesz annyit a kommunikációból, hogy bőven beleférnek a szélesebb gesztusok - jobban fognak érteni minket.

A hangszín a fontos, nem a hangerő!

A maszk lehalkítja az emberi hangot és némiképp torzítja is a hangszínt. Ebben a helyzetben azt gondolnánk, hogy a hangosabb beszéd lehet a megoldás.

Ezzel azonban óvatosan kell bánni, az erős hanghordozásnak, főleg a kiabálásnak nagyon erős kommunikációs üzenete van: azt közvetíti, hogy fölötte állunk a másiknak, dühösek vagyunk rá, nem vesszük figyelembe. Ezt tanácsos elkerülni.

Sokkal hatékonyabb módszer, ha a hangszínünkre és az artikulációra figyelünk. Egy mélyebb hanghordozás sokkal alkalmasabb arra, hogy komolynak gondolt mondandónkat kifejezzük rajta, mint a kiabálás.

Az emberek általában természetes, saját hangszínükön beszélnek, a hangszín megváltoztatása vagy ösztönösen, reflektálatlanul zajlik, vagy mesterkéltnek tűnik, ha szándékos. Így célszerű ezt is egyedül gyakorolni. Nyugodtan ébresszük fel a bennünk lakó színészt, gyakoroljuk otthon a szerepeket, hogy aztán maszkban hatékonyabban tudjunk kommunikálni.